Új Horizont, 1990 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1990-03-01 / 2. szám
XVIIl. évfolyam, 2. szám fészke, ahová be kell hozni a fényt, a tudományt, és ennek eszköze az új egyetem, sokat ártott a későbbi kapcsolatok kialakításának, az egyetem általános elfogadásának. Ez az ideológiai, politikai szembeállítás már a kérelmező delegáció érvei közt is szerepelt, s elhangzott Kossa István avatóbeszédében is: „Rákosi Mátyás megértette, hogy e városból, mely tornyaival és bástyáival a sötét magyar reakció jelképe, csak akkor lesz a magyar dolgozó nép vára, ha a sötétség helyén a világosságnak, a kultúrának, a haladó tudománynak itt is hajlékot építünk.” Ez a szlogen még évekig ismétlődik. Az épülő egyetem jelképpé magasztosul, az új rend, a szocializmus építésének jelképévé. Itt próbálják ki a „fejlett", a Szovjetunióban már bevált módszereket, építési technikát, új gépeket (habarcslövő gép, toronydaru, szovjet exkavátor). Ami elkészül, az a szocialista építést reprezentálja, s még a békekölcsönök igazolására is felhasználható, hisz „ezekből a forintokból születtek ötéves tervünk forradalmi alkotásai, az inotai erőmű és alumíniumkombinát, a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a nehézvegyipari és földgázkutató intézetek, végül új bányászvárosaink, melyek új arcot adnak a mi megyénknek.” Hol legyen az egyetem, s hogyan lehet működését hónapok alatt megszervezni? Az 1949 tavaszán hozott döntés szerint ugyanis az oktatásnak még abban az évben meg kellett indulnia. A helyiek azt javasolták, hogy a még üres, tágas, fejlesztésre alkalmas mai Felszabadulás út menti területre kerüljön, azonban végül a választás az épülő ún. pénzügyi palotára esett. Thiery Árpád „Királynék városa” című könyvében arról ír, hogy a szemléző, helyet kereső Vas Zoltán és Kossa István először a püspöki jószágkormányzósági épületet (mai megyei könyvtár) szemelték ki. Az egyetem megszervezésével dr. Polinszky Károlyt, a Budapesti Műszaki Egyetem fiatal adjunktusát bízták meg, feltehetően azért, mert az ottani egyetem újjáépítése során kitűnt kiváló szervezőkészségével. Behívatták a Tudományos Tanácsba, ismertették vele a feladatot, majd kineveztették kari kurátornak azzal, hogy később az oktatás megszervezéséhez, irányításához egy tapasztalt dékánt biztosítanak. OKTATÓ KUTATÓK, KUTATÓ OKTATÓK Az egyetem oktatóinak kiválasztásában a kari kurátornak, majd később kinevezett dékánnak kulcsszerepe volt. Az induló stábot budapesti ismerősei, évfolyamtársai, kollégái közül választotta ki Polinszky. Az oktatók egy kisebb része a közeli vegyipari üzemekből, a környező középiskolákból (főleg Pápáról) került az egyetemre. És ami szintén fontos: a Nehézvegyipari Kutató Intézethez — ennek az igazgatója szintén Polinszky Károly volt — felvett szakmailag kiváló, ám az akkori politikai körülmények között kevésbé szalonképes embereket is, akik „besegítettek” az oktatásba.10 Az oktatók, kutatók megnyerését segítette a hely szépsége, a város szerencsés fekvése, a közeli Balaton és Bakony. A választásnál szempont lehetett az ígért lakás, noha átmenetileg csak munkásszálóból átalakított tudósotthonban nyertek elhelyezést, de azokban a lakásínséges időkben az is sokat jelentett. Budapestről a lejárás, az ún. pendlizés viszonylag könnyen megoldható, az alapítók közül néhányan véglegesen máig sem telepedtek le Veszprémben. De ők arra még most is nagyon büszkék, hogy veszprémivé váltak, minden helyi, egyetemi megmozdulásnak, eseménynek teljes értékű résztvevői voltak. Veszprém mellett szólt az is, hogy itt viszonylagos szélárnyékban lehetett dolgozni, s anyagilag ösztönző volt a mellékállás. A kutatóintézetből átjártak oktatni az egyetemre, az egyetemi státuszban lévők a NEVIKI-ben, MÁFKI-ban kutathattak. A közös cél, az együtt végzett úttörő jelentőségű munka összekovácsolta a hasonló korú fiatal oktatókat. Sok időt töltöttek együtt: nem csak az oktatás, de az egyetem építése, felszerelése is életük szerves részévé vált. 55