Uj Idők, 1895 (1. évfolyam, 29-52. szám)

Társadalmi és ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások - Spinóza dr.: A falu pennája az irodalomban

lakására maga Gyulai Pál. Nagyon lihegett; magas volt neki a négj- emelet. — Uramöcsém, ha máskor megint dolgod lesz velem, lakjál lejebb. Nem nekem való már a négy emelet! — De édes urambátyám, minek is fáradt föl ide a nagy magasságba ? Hisz megtette volna egy rövidke levél; két sor írás ! — Hát persze, hogy megtette volna. De én neked nem írok levelet. Én nem levelezek olyan emberrel, a ki cz he­lj ett szimpla c-t ír . . . Inkább tíz eme­letet járok. A sakk mestere. Olvasgattuk mind­nyájan, de legkivált a sakk barátai lázas érdeklődéssel, hogy Angliában, Hastings-ben összeültek a sakknak nagymesterei, hogy heves tornán, küz­delmek árán és nagy díjért eldöntsék, ki a legnagyobb mestere a világon a sakkjátéknak. S olvastuk azt is, hogy legyőzték a nagynevű STEINITZ-et, LASKER-t, az orosz TsiGORiN-t s az első díjat egy fiatal amerikai sakkozó, PILLSBURY nyerte el. S ugyanakkor érkezett a híre annak is, hogy egy egészen fiatal, igénytelen, soha nem emlegetett szerény ifjú dicsőséget szer­zett a magyar névnek is ; az amatőr­versenyben első díjat kapott és ezzel a mester címet és Anglia amateur-cham­pionságát vívta ki. Ez a fiatal, igény­telen ember (közöljük az arcképét is) MARÓCZY Géza, fővárosi mérnök. Sze­gedről való s még csak huszonhárom éves. Mikor Zürichben tanulta a mér­nökséget, még azt se tudta, mi az a sakkjáték. A kezébe került MÁRKI ma­gyar sakk-könyve s olvasgatott benne. Mikor aztán hazakerült, már kitűnő teoretikus volt, csak játszani nem tu­dott. Azt is hamar megtanulta: JAKOBI, a magyar mester játszogatott a fiatal, de zseniális sakkozóval s hogy minő eredménynyel, mutatja a hastingsi ver­seny. Harminckét emberrel, a világ minden tájáról összesereglettekkel, küz­dött az elsőségért s olyan fényes első lett, hogy egyetlen partit sem vesztett a tornán. Pedig nem a modern sakkiskola száraz korrektségével játszik. Merész a kombinációja, élénk a játéka, belemegy kockáztatott vállalkozásokba, pusztít­tatja, áldozza a figuráit, hogy bizto­sítsa, erősítse a támadását. Most rövid időre a második eset hogy magyar sakkozó dicsőséggel állja meg a helyét külföldön. (Néhány éve MAKOVETZ Gyula nyert első díjat a gráci nemzetközi versenyen.) Azért hangsúlyozzuk ezt, mert kívánatos volna, hogy a millennium évében a magyar sakkozók itt rendezzenek nem­zetközi és országos sakkversenyt s látnivaló, hogy ezen a versenyen nem fognak szégyent vallani. Egyszer ré­gebben a pesti sakk-kör már legyőzte a párisit, talán megint vár rá olyan diadal. A sakk barátai kedvéért ide jegy­— 210 — Maróczy Géza. zünk egy partit, a melyet MARÓCZY Géza Hastingsben J. H. BÍRD, az idő­sebb és neves angol mester ellen nyert, íme : J. H. BÍRD MARÓCZY G. világos. sötét. I. e2—e4 e7— e6 2. Hgi-fi d7-d5 3-Ffi-d3 Hg8—fő 4-e4—es Hf6-d7 5-C2— C3 C7—C5 b. Fd3 —C2 Hb8—CÓ 7-d2—d4 A7—a6 8. h2—113 Ff8—ey 9-Fci -E3 B7—BS io. Hbi — d2 Fc8—b/ ii. b2 - b3 0—0 12. h3—h4 fy—f6 13-Vdi —bi F6XE5 14. FC2XH7+ Kg8 — h8 Hf3-gS Bf8—fó l6. Vbi-di Vd8-e8 17-h4—hs e5Xd4 18. Fh7-g6 Ve8—f8 19. HgS-h7 <UXE3 20. Hh7>(fS e3Xd2+ 21. Kei — fi Ba8XfS 22. Í2-Í3 Hd7-e5 23-VdiXd2 HE5XF3 24. G2XF3 Bf6Xf3+ 25-Kfl—g2 Fe7-b4 26. Vd2—ci Bf3—f |— 27. Kg2—gl Hc6-d4 28. Fg6-d3 Fb4—d2 29. Vei—C5 Fd2 - E3 A jókedvű, ifjúság. A francia köz­oktatásügyi miniszter a napokban be­szédet mondott, a melyben arra kéri az ifjúságot, hogy legyen vidám és jó­kedvű. Valóban, okosabb tanácsot nem is adhatott volna a tanév elején. A mai iskolai rendszer valamennyi civilizált államban olyan, hogy a nevető kedvet majdnem csirájában elfojtja a gyerme­kekben. Nevel belőlük komoly filozó­fust, harckedvelő katonát, leendő tudóst és államférfiút, de vidám embert soha­sem ! A miniszter úr csupán abban hibázta el, hogy az ifjúságot aposztro­fálta, nem pedig a tanítókat és a szülőket. Mert a szegény ifjúságnak valóban nincs ideje arra, hogy újból megtanulja a vígságot, a melyet kiirtani belőle, vagy legalább is lehető csekély mértékre lefokozni első kötelességének tartja az iskola. Hol vannak már a játszi kedvű, adomázó és tréfálkozó tanítók ? Az utolsó tán az volt, a kit egyik vidéki városunk bölcs tanácsa nyugdíjazott, mivel — nem volt benne elegendő komolyság. Hatvanéves volt az öreg magister, sok nyomort és nél­külözést tűrt, de azért még mindig sze­rette az adomát és mohón gyűjtötte növendékei számára. Ha jól tudták a leckét, eg3'-két víg adoma volt a juta­lom. Rajtakapta egyszer a kiküldött bizottság, mikor a számtani órában a szamarak hídjáról mesélt jóízű dol­gokat és a harsogó kacagás, mely be­léptekor fogadta, annyira felháborította a bizottság elnökét, hogy nyugdíjaztatta az öreg tanítót. Megérdemelte volna, hogy szobrot állítsanak neki — a sza­marak hídján. De ő sem tehet tán róla. valószínű, hogy őt is komolyságra in­tették, mikor először lépte át az iskola küszöbét és azóta megmaradt benne élő tudatnak, hogy az iskola a sira­lomnak tanyája. Pedig az életkedv és a lelki bátorság, hogy az élet harcá­ban sikeresen megállhassunk, az isko­lában fejleszthető. Kövessük hát a francia miniszter példáját, de úgy, hogy a szülőknek és a tanítóknak mondjuk: Kérünk vidámabb arcot. Ha az eredeti vidámabb, akkor a fotográfiában is meglesz a jókedv. A poéták jóslatairól. Mikor a mult nyáron a főrendiházban az érde­kesnél-érdekesebb szavazások történ­tek, a hol egy-két szavazat döntött országos jelentőségű törvények fölött, elővettem Jókai Mór Jövő század regé­nye című művét és elolvastam benne, hogyan írta ő meg előre húsz évvel ezelőtt ezeket az eseményeket. Szinte megdöbbentő, hogy mily hűséggel tudta ő megjósolni még azt az agitációt is, mely a törvényjavaslat megszavazása után kifejlődött. A poétái jósképesség­nek egy hasonló, bár kisebb méretű példájával találkozunk DAUDET Alfonz­nál. A délvidéki gyöngeségek e szere­tetreméltó persziflálója Porte Tarascon című regényében megírta egy részvé­nyekre alakuló állam históriáját, a melynek az angolok közbelépése vet véget. S a napokban esett meg, hogy az angolok elfoglalták Trinidad II. szigetét, a melyen bizonyos HARDEN­HICKEY báró részvényekre királyságot alapított. A báró úr írországi születésű naturalizált francia és vagyonát min­denféle kalandos vállalatokra pazarolta el. Mikor pénzének végére járt és királypárti létére sehogy sem ízlett neki az élet a köztársasági Francia­országban, elhatározta, hogy valahol a csendes óceánban menhelyet alapít a legitimizmusnak. A ki tudni óhajtja, hogyan járt el, olvassa el Daudet Porte Tarascon című regényét. Minden össze­vág, mintha csak Harden-Hickey úr

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék