Uj Idők, 1897 (3. évfolyam, 28-53. szám)

1897-08-01 / 32. szám - Pósa Lajos: Petőfi sírjánál / Költemények - Pósa Lajos: Petőfi szobránál / Költemények

- 102 !Petőfi "Petőfi! "Petőfi! I^ázd meg sírHalmodat! "Pendítsd m­eg elnémult, kettétört lantodat! Szakadozott Húrján lobogó láng égjen, "Füröszd meg a lelkünk lánglelked tűzében!­­Gyújtsd föl a szívünket, mert, óh­­jaj, kialszik! Dobogása is már alig-alig hallszik . . . Tüzet nekünk, tüzet abból a vulkánból : szabadság fényes, piros Hajnalából! Te voltál, Te etőfi, legelső sugara, gagyogó reménye, Hajnali csillaga ! te dalod szülte a szent szabadságot, 3/mint a kikelet a mosolygó virágot; Dalod kovácsolta bilincsből a kardot, Súgó zivatarban mindig ott viharzott, ott csengett, kongott a templom Harangjában , székely ágyúknak bömbölő szavában . . . "ITérrózsákat dobott sötét ég­boltjára, Babárt font a Honvéd vérző Homlokára, Daloddal Húnyta be a szemét örökre . . . Szállt a dalod tovább zúgva, mennydörögve, valljatok meg, álljatok a D^üküllő partjánál! 3/Mondjatok egy szabadságdalt "Petőfi szobránál! lelkesítő, lángragyujtó Szabadságdalt mondjatok! 2hadd vigye szét a D^üküllő, Lengjek, zúgják a Habok! Dobbanjon meg Erdély földje, Súgó dalotokra ! Tán fölérez örömében nagy költő szobra. Ü homlokáról tán elszáll a 2 Honfibánat fellege, Tán fölzendül bűvös ajkán r­ég nem Hallott éneke­­ 1 sírjánál. — Szállt a dalod tovább, mindegyre Halkabban... üde tért, itt zokog most e sírHalomban! Szabadság alkonyát siratva siratja, Vele sír a Hősök koszorús csapatja. . . . 2K"alljátok-e, Hogy zeng daltól e sírHalom! O^ardok csattogása csörög át a dalon . . . Súgva, mennydörögve a Harcot folytatják, Dobog a föld szíve, éljen a szabadság! Hagy tán meg se Haltát? Ez a Hír csak költött? 2K"alhatatlan valód új alakot öltött? UgCint csalogány zengesz erdők rejtekében. Elveszett édenről szomorúan, szépen, ahogy az esti csillag reszketve aláhull Bűvös dalodra a fénylő magasságbul? Tán felhő képében gyászolod Hazádat? Beborítod, mint a legfeketébb bánat? Vagy te vagy az égnek Haragos villáma? fenyegeted a sok zsarnokot cikázva? © H! cikázz, te villám ! Sújtsd agyon, a Hány van M­e legyen egy nép se porban, rabigában! NI. szobránál. © H! Ha egyszer még "Petőfi Újra megszólalna S fölzúona a csatatéren Ö D­ettétörött lantja! © H ! Ha mindazt elmondaná, mit el nem mondhatott: l/j vér form­a ereinkben S megmozdulna a Halott, át­j­átok-e dicső sugárban ? "Fényt vet századokra. MNéma ajka is szebben szél, 3/Cint az élők kobza. Érc=szobrának Hideg szívét 'I villámos tűz Hatja át S égre emelt kézzel zengi : Szeressétek a Hazát! !Petőfi POSA LAJOS.

Next