Uj Idők, 1898 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1898-11-13 / 46. szám - Vojnich Oszkár: A Spitzbergen szigeteken / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
- 43 J - A Spitzbergen szigeteken. Vojnich Oszkár úti naplójából. Második közlemény: Útitársaimat nem vehettem reá, hogy a Spitzbergákat együtt megkerüljük, tehát útra keltem július 25-én a kis Express-szel, amelynek kapitányával huszonnégy óránként járó százhúsz korona átalányban egyeztem meg. Magyar ember által még be nem utazott vidéket fogok megjárni. Mielőtt a nyílt tengerre értünk volna, elhelyeztem kabinomban minden szükséges ruhaneműt, apróságot, úgy, hogy kellőleg biztosítva legyek a fejemre való hullás ellen, puskákat, töltényeket, fényképező készüléket, felső kabátot, takarót pedig a tetőn erősítettem meg, mert az Express még kisebb a bálnavadászó hajónál is. Személyzete : kapitány, masiniszta, sütő, két matróz, szakács. Fangsmanom-nak, aki a vezető szerepét is betöltötte és a legénységnek a lelkére kötöttem, hogy fókától fölfelé minden vadat azonnal be kell jelenteniük minden időben. A hajó kapitánya annyira reám bízta minden intézkedés megtételét, hogy csakhamar az Express főparancsnokának képzeltem magamat, aki élet, halál fölött rendelkezik. Parancsnoki kifakadásom először az elemeket érte. A Sudcap körül szokásos köd ez alkalommal is jelentkezett, miatta nagy kerülővel és lassított menettel hajózhattuk csak körül veszélyes kis szirteket. Bal a oldalt az északnyugati sziget glecserei, jobbról a nyílt tengeren úszó jégtörmelékek, amelyek, mint megannyi szigetecske, fölfogják a tenger hullámait Csendes vizén járunk. Jól esik a meleg felöltő. Olsen a hajóhídon áll, szeméhez illesztett látcsővel az úszó nagyobb jégtáblákat vizsgálja, ha nem láthatna-e meg valamelyiken szendergő fókát. Kevés a lapos jégtábla, a zajló jeget, a girbegörbe glecsertörmelékeket nem szereti a fóka. Nem kedveznek sehogy sem az ő pihenő kedvének. A sok közül mégis csak akadt egy nagy jégtábla, rajta pedig az a bizonyos régen keresett fóka, még pedig nagy fajfóka! A hajó megáll. Az egyik csónakot vízre bocsátják, beleugrunk Olsen-nel, aki hajadon fővel gyürkőzik neki az evezésnek, olyan lassan evez, hogy én sem hallom a víz locsogását. Hátulról kedvező széllel megközelítjük nagy gyorsan, de mindig kellő óvatossággal fóka komát. Pár száz lépésre tőle — nagy fontoskodó arccal m int Olsen, hogy vegyem én is le a kalapomat, így jobban vár a fóka. Bár nem tudom megérteni, miért legyek annyira udvarias egy fókával szemben, mégis megteszem a kedvéért. Bevárt volna cilinderben is. Hiszen se hall, se lát. Vagy harminc harmincöt lépésről tarkón lőttem, mire lehajtotta fejét a jégre, így múlik ki a jól talált fóka. Olsen egyetlen ugrással a jégen termett és nagyobb biztosság kedvéért az evező rúdjával még egy hatalmas ütést mért a tetem fejére. A fókát egyesült erővel hajóra tettük és tovább úsztunk a jeges vízen. Olsen biztatott, hogy kedvező jégállás esetén holnap éjjel nem alaszunk, hanem halomra lőjjük fókákat, esetleg tán még jegesmedvéhez is lesz szerencsénk. — Rozmárt, — kérdem, — azt nem lövünk? — Az nagy ritkaság nyár idején Spitzbergen környékén, magyarázta nekem Olsen. 27-én reggel horgonyt vetettünk a Freemanban, ahova az Olga szoros Strait zajló jegéből nagy jégtáblák hatoltak be. Biztosra vettük, hogy itt jó vadászatunk lészen, de nagy meglepetésünkre egyetlen jégtáblán sem találtunk fókát. A Freeman pező szoros déli partját két Edgen-szigeten iramszarvasra akartunk cserkészni, miért is Olsennel és egy második vadhordozóval lehetőleg gyorsan partraszálltam és jól körülnéztem a kínálkozó új vadászterületen. A vadászat színhelye teknő alakú, havasokkal szegélyezett mély völgy, hóléből alakult gyors folyású patakokkal, két keskenyebb mellékvölggyel, a völgy és a hegyoldalak mentén iszapos tundra, sárgászöld mohával, a nedvesebb helyeken gyepvánkosokkal, alacsony színes virágokkal és az iromszarvas kedvenc eledelét képező kislevelű salátával. A mélyebb bevágásokban többméteres fagyott hó, néhol a rohamosan olvadó hólétől térdig süppedő agyagos iszap, a tundra alól korhadó agancsok meredeznek ki. Két völgyet jártunk már össze eredménytelenül. Sok friss nyomra találtunk, de a keresett vad nem mutatkozott. Részlet a Bánhidai csata című festményből. Festette Feszty Árpád