Uj Idők, 1898 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám - Vojnich Oszkár: A Spitzbergen szigeteken / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

- 43 J - A Spitzbergen szigeteken. Vojnich Oszkár úti naplójából. Második közlemény: Útitársaimat nem vehettem reá, hogy a Spitzbergákat együtt megkerüljük, tehát útra keltem július 25-én a kis Express-szel, amelynek kapitányával huszonnégy óránként járó százhúsz korona átalányban egyeztem meg. Magyar ember által még be nem utazott vidéket fogok meg­járni. Mielőtt a nyílt tengerre ér­tünk volna, elhelyeztem ka­binomban minden szükséges ruhaneműt, apróságot, úgy, hogy kellőleg biztosítva le­gyek a fejemre való hullás ellen, puskákat, töltényeket, fényképező készüléket, felső kabátot, takarót pedig a tetőn erősítettem meg, mert az Ex­press még kisebb a bálna­vadászó hajónál is. Személy­zete : kapitány, masiniszta, sütő, két matróz, szakács. Fangsmanom-nak, aki a ve­zető szerepét is betöltötte és a legénységnek a lelkére kö­töttem, hogy fókától fölfelé minden vadat azonnal be kell jelenteniük minden idő­ben. A hajó kapitánya an­­nyira reám bízta minden intéz­kedés megtételét, hogy csak­hamar az Express főparancs­nokának képzeltem magamat, aki élet, halál fölött rendel­kezik. Parancsnoki kifakadá­som először az elemeket érte. A Sudcap körül szo­kásos köd ez alkalommal is jelentkezett, miatta nagy ke­rülővel és lassított menettel hajózhattuk csak körül veszélyes kis szirteket. Bal­ a oldalt az északnyugati szi­get glecserei, jobbról a nyílt tengeren úszó jégtörmelékek, amelyek, mint megannyi szigetecske, fölfogják a ten­ger hullámait Csendes vizén járunk. Jól esik a meleg felöltő. Olsen a hajóhídon áll, szeméhez illesztett látcsővel az úszó nagyobb jégtáblákat vizsgálja, ha nem láthat­na-e meg valamelyiken szen­dergő fókát. Kevés a lapos jégtábla, a zajló jeget, a girbe­görbe glecsertörmelékeket nem szereti a fóka. Nem kedvez­nek sehogy sem az ő pihenő kedvének. A sok közül még­is csak akadt egy nagy jégtábla, rajta pedig az a bizo­nyos régen keresett fóka, még pedig nagy fajfóka! A hajó megáll. Az egyik csónakot vízre bocsátják, beleugrunk Olsen-nel, aki hajadon fővel gyürkőzik neki az evezésnek, olyan lassan evez, hogy én sem hallom a víz locsogását. Hátulról kedvező széllel megközelítjük nagy gyorsan, de min­dig kellő óvatossággal fóka komát. Pár száz lépésre tőle — nagy fontoskodó arccal m int Olsen, hogy vegyem én is le a kalapomat, így jobban vár a fóka. Bár nem tudom meg­érteni, miért legyek annyira udvarias egy fókával szemben, mégis megteszem a kedvéért. Bevárt volna cilinderben is. Hiszen se hall, se lát. Vagy harminc­ harmincöt lépésről tarkón lőttem, mire lehajtotta fejét a jégre, így múlik ki a jól talált fóka. Olsen egyetlen ugrással a jégen termett és nagyobb biztos­ság kedvéért az evező rúd­jával még egy hatalmas ütést mért a tetem fejére. A fókát egyesült erővel hajóra tet­tük és tovább úsztunk a je­ges vízen. Olsen biztatott, hogy kedvező jégállás ese­tén holnap éjjel nem al­a­szunk, hanem halomra lőjjük fókákat, esetleg tán még jegesmedvéhez is lesz szeren­csénk. — Rozmárt, — kérdem, — azt nem lövünk? — Az nagy ritkaság nyár idején Spitzbergen környé­kén, magyarázta nekem Olsen. 27-én reggel horgonyt ve­tettünk a Freeman­ban, ahova az Olga szoros­ Strait zajló jegéből nagy jégtáblák hatoltak be. Biztosra vet­tük, hogy itt jó vadászatunk lészen, de nagy meglepe­tésünkre egyetlen jégtáblán sem találtunk fókát. A Free­man pező szoros déli partját két Edgen-szigeten iram­szarvasra akartunk cser­készni, miért is Olsennel és egy második vadhordozó­val lehetőleg gyorsan partra­szálltam és jól körülnéz­tem a kínálkozó új vadász­területen. A vadászat színhelye tek­nő alakú, havasokkal szegé­lyezett mély völgy, hólé­ből alakult gyors folyású pata­kokkal, két keskenyebb mel­lékvölg­gyel, a völgy és a hegyoldalak mentén isza­pos tundra, sárgászöld mohával, a nedvesebb helyeken gyepvánkosokkal, alacsony színes virágokkal és az iromszarvas kedvenc eledelét képező kislevelű salátával. A mélyebb bevágásokban többméteres fagyott hó, néhol a rohamosan olvadó hólétől térdig süppedő agyagos iszap, a­ tundra alól korhadó agancsok meredeznek ki. Két völgyet jártunk már össze eredménytelenül. Sok friss nyomra találtunk, de a keresett vad nem mutatkozott. Részlet a Bánhidai csata című­ festményből. Festette Feszty Árpád

Next