Uj Idők, 1899 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1899-07-30 / 31. szám - Keve: Petőfi élete / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
nem akadt. Statisztának állt tehát a Nemzeti Színházban . . . »hordtam a színpadra a székeket és pamlagokat s a színészek parancsára kocsmába szaladtam serért, borért, tormás kolbászért.« (Utijegyzetek.) Az öreg Petrovics pár hónappal ezután, felesége rimánkodására, megkereste a veszendék fiút és mészárosságra akarta fogni, de akkor úgy látszott, hogy újra jóra fordul a fiú sora, mert egy rokonuk, Salkovics mérnök magával vitte Ost fiaasszonyfára, Vas megyébe, azzal a szándékkal, hogy saját fiával és unokaöccsével, Orlai Petrich Somával együtt Sopronban fogja taníttatni. A vakációt Sándor boldog örömök közt töltötte a kemenesalji faluban, mígnem rokonának egy kíméletlen nyilatkozata hirtelen elvágta életének ismét a rendes kerékvágásba illeszkedő útját. Salkovics ugyanis úgy nyilatkozott róla , egy verzió szerint ilyen tartalmú levél került Sándor kezébe — hogy menjen, ahová tetszik, úgy sem lesz belőle egyéb komédiásnál. Sándor ment is — beállt Sopronban a Gollner ezredbe >zöld hajtókás, sárga pitykés közlegénynek. Az ezred egy darabig Sopronban állomásozott, aztán, Petőfi végtelen örömére, Tirolba rendelték, ahonnan Itáliába volt menendő. Fennmaradt leveleiben mámoros örömmel ír arról, hogy megismeri Itáliát. Keblét leírhatatlan érzelmek dagasztották a művészet őshazája felé indultában és kibékült a nehéz katonai szolgálattal is, mely fiatal vállait — tizenhat esztendős volt! — elviselhetetlenül nyomta. A sors azonban mást határozott. Az ezredet Grécből Zágrábba rendelték és ezzel megsemmisült szép ábrándvilága. Zágrábban keservesen végezte a napi robotot, unalmát azzal űzvén, hogy őrálláskor a faköpenyeget tele írta verssel. Vigasztalása csak az volt, hogy a durva katonák közt akadt egy rokonlélekre, Kuppis Vilmosra, kinek barátsága később is többször megcsendül emlékező hangokon lantján. A katona élet a gyönge szervezetű ifjút megtörte, halálos betegen kórházba került és fölgyógyulása után elbocsájtották a szolgálatból. Az ifjú 1841 elején Pápára ment, ahol Orlai Petrich Soma tanult. A pápai professzorok, kivált a derék Tarcsy, szeretettel karolták föl a hánytvetetett fiút, szereztek neki kenyérkeresetet noha bizonyítványai nem s voltak kéznél, fölvették a kollégiumba. A költő egy bogara azonban mindent elrontott. Egy napon obsitos ruhájában, bakancsba fűzött kékszínű nadrágban, katona frakkban s lapos fehér posztó-kucsmában jelent meg az előadáson, amit az osztály nagy hahotával, a tanár azonban kevesebb Petőfiné-Szendrey Julia 1848-ban Az Athenaeum Petőfi-Albumából Petőfi gödöllői lakóháza 1843-ban Petőfi 1848-ban 13*