Uj Idők, 1899 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1899-07-30 / 31. szám - Bársony István: Ingovány / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

ILO - anélkül is szépen megélnék a magaméból. Kiegyeztem a Görgényiekkel, akik anyai ágról rokonaim. De a nevem már nem Roheim báróné, hanem csak Fóthy Nóra. Sárdynénak nem volt ideje, hogy kimondja, amit gondolt, mert Irénke már jött. De kézszorításában benne volt a felelet. Bátorítás volt az, mintha csak azt mondta volna a derék, egyeneslelkü nő: »Aminek te örülsz, annak én is szívemből örülök. Adjon a jó isten sok szerencsét az uj élethez, amitől boldogságodat várod.« * Az egész ház pihent s a nyárvégi éj felséges magá­nyában ; csak a két uj barátnő volt még ébren : Irénke, meg Nóra. A kertre nyíló ablakon néztek ki, egymáshoz simultak s hallgatták a zöld kabóca pörcögését, szítták a meleg éj fugalmát. Fát és bokrot egyaránt megvilágított előttök a hold. Csak a sürü lombok alatt volt homály. Egy fehér cica lépdelt nesztelenül a gyepen , elnyúlva lopódzott a virá­gos kertet körítő tamariszk-sövény felé, amely széles, alacsony, sötét falként húzódott el, messzire, félkörben. Boldogságos éjszaka volt ez. Nóra, tűnődő arcát a csillagos ég felé fordítva, mondta, milyen nagyon jó itt. — Olyan vagy most, mint egy Szűz Mária-kép, — rebegte Irén áhítattal s megsimogatta a barátnője arany­fényű haját. —* Olyan vagy­, folytatta, mintha szenvednél; mintha valami fájna itt belől. Ugy­e, majd elmondod ? Elmondasz nekem mindent! Anyáskodó komolyság volt a hangjában. Nóra mosolygott s megcsókolta. — Igen szívem. — mondta. Te leszel az én kis tit­károm, én pedig a tied. Ha csak összenézünk is, meg­értjük egymást; amit te gondolsz, azt én kitalálom, amit én gondolok, azt te az arcomról leolvasod. Irén tapsolt. — Csak aztán soká itt maradnál. Minél tovább. Meglásd, nem olyan nagyon unalmas itt. Járnak ám hozzánk sokan. Megismerkedel majd Zalárral is . . . — Zalárral! Ezt Nóra mondta, vagy inkább sóhajtotta. Úgy volt, mintha a visszhang felelt volna a kis leánynak. Ugyanazzal a szóval, de egészen más hangsúlyozással. Mintha egy hallgatódzó virág szólalt volna meg odakint a kertben; egy titkon szenvedő virág, amelynek most egyszerre a szívébe nyilallott. Irén megrezzent. — Ösmered talán ? — kérdezte zavartan. — Nem ösmerem ! — felelt Nóra sietve, élénken. Későre járt már. A ház környéken semmi jele sem volt az életnek. Még a kabóca is elhallgatott. Nem lehetett messze az éjfél. Az udvar felől éles, vontatott kukorikolással szólalt meg egy kakas. A többiek is fölriadoztak rá s elkezdtek neki felelgetni. Nóra, mintha attól tartott volna, hogy első szóra nem hisz neki a leány, még egyszer mondta: Nem ösmerem. Flammarion meséje Egyszer, egy csudálatosan szép tavaszi este, ami­kor a föld mintha összeölelkezett volna az éggel s a hold fényében fürdő világos felhők mintha lekívánkoz­nak volna a csöndes mezőkre: fehér jázminvirággal hordta tele Zalár a szobáját s reggelre majdnem meg­halt tőle. Most, hogy a Nóra levelét olvasta, ugyanazt a kábultságot kezdte érezni, amit akkor. A levélből erős édes jázminillat áradt. Az apró betűk, mintha mind izgatottan lélekzettek volna, mintha az utolsó monda­tot már alig bírta volna leírni valaki, akinek akkor nagyon doboghatott a szíve. Majd meghalok érted! . . . Zalárt égette ez a három szó. Nyughatatlanság fogta el; nem bírt egy helyben maradni; kisietett a kertbe s céltalanul indult neki az elvadult ösvények egyikének. Egyelőre nem tudta rendezni gondolatait. Minden egyszerre tolult eléje, kérdés és felelet alakjában, ami azzal a levéllel összefügghetett. A világ születése előtt Vasváry Pál evőeszköze. , "urq.n roieben in oílen Siidj. mil Snnit= . b. nbtuitgin, (oi.it non .([enrollü ni tern unb i{fiiuni)tripcMiiDii(ii oiijtneninitn. _ _ arítMIucnnitldKntlíil). CiiHciiDiinnSDvíi* YVIl fíh 4A5. (iirDdiKjn'iraiioii 24díiiiitmnn oil ín ' J ob. S 3h6lt. CinmlHtShlwiniHH Mit» H 'r ni • ' 3 n bet braunm Z rf) e u f e •UJo.jnotittbf Sjoiríiomonit Don t'tióii '•801 Dem Xorlc an Dtr Stornos, stet)! Die bcaune Sdienf oCtirt, Ronnf (lift fpicgcln in Den BtQen. ©räcfce nitbt Bír 'Jtodjl beesni 3(1 (ion Mti ina geworben; íln bem $immtl Stetngctnnfel. Sluegebunben ruht bie ftálire. Araber (cbtoíiql unb louifbt bcí lunííl. A Falu végén kurta korcsma német köntösben.

Next