Uj Idők, 1899 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1899-07-30 / 31. szám - Igric: Schuster Konstantin / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

- 113 - Petőfi-ünnepek Vasárnap az ország csaknem minden pontján kegyeletes ünnepség keretében em­lékszenek meg Petőfi halálának félszázados évfordulójáról. Az országos ünnep Seges­várott és a budapesti Petőfi-szobor előtt fog lefolyni, mind a két helyen az ünneprendező Petőfi-Társaságon kívül ott lesznek Magyar­ország vármegyéinek, hatóságainak és egye­sületeinek képviselői. A budapesti Petőfi-ünnep a Petőfi-szobor előtt vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődik. Halmos János polgármester mond megnyitó beszédet, Jókai Mór szavalja el ezután Szózatát és Rákosi Jenő a Nemzeti Szövetség nevében beszél. Végül elhelyezik a tömérdek koszorút, délután 4 órától fogva pedig elvonulnak a szobor előtt az egyesületek. A segesvári Petőfi-ünnepen Partok Lajos és Bartha Miklós mondanak ünnepi beszédet, Kovács Gyula elszavalja Jókai Apoteozisát, Ábrányi Emil szavalja Petőfi Sándor című költeményét, Endrődi Petőfi című ódáját és Szász Gerő az ünnepi költeményét. A szabad­ságharcról Bársony István, Petőfi haláláról Rákosi Viktor tart fölolvasást. A Petőfi-szobor előtt Bartók Lajos fölolvassa Jókai Petőfi halála című emlékezését. Minden városban és községben lesz ezen kívül kisebb-nagyobb Petőfi-ünnep. Szegeden az egyetemi polgárság rendezi az ünnepet, Aradon a Kölcsey­ Egyesület és a Nemzeti Szövetség, Pápán a Jókai-Kör, Szombathelyen a Nemzeti Szöveség stb. Nagybányáról istentisztelet után kirándulnak Kállóra, ahol megkoszorúzzák Petőfi fáját és gróf Teleki Sándor sírját, beszédet mondanak Petőfi egykori barátja, Törökfalvi Papp Zsigmond, dr. Morvay Győző, Révész János és Gergely György. A szitv­ári Kölcsey-Kör Erdődön rendezi az ünnepét, a debreceni Csokonay-Kör a főiskola előtt levő Petőfi-szobornál, Mezőberényen az ágostai evangélikus templom­ban. Az eddigi jelentések szerint Petőfi-ünne­pet rendez még Pécs, Kaposvár, Bonyhád, Dombóvár, Szegzárd, Győr, Sopron, Pozsony, Zenta, Szabadka, Szolnok, Temesvár, Maros­vásárhely, Békés-Csaba, Orosháza, Hód-Mező-Vásárhely, Trencsén, Nyitra és az országnak számos városa s községe. Petőfi külseje. A költő legjobb ba­rátja — és a halhatatlanságban párja — Jókai adta nekünk azt az eddig isme­retlen Petőfi arcképet, amely az Uj Idők e számának becses és érdekes mellék­lete. Hogy ki festette a portréi­t, maga Jókai sem tudja, de úgy véli: jó és hasonló. Pedig ha valaki emlékezik még a Petőfi külsejének legapróbb részletére, úgy Jókai az, aki ma, ötven év után, úgy beszél róla, mintha csak tegnap váltak volna el. »Egy kiálló és jelleg­zetes szemfoga volt«, — beszélte nekünk a koszorús — »és ezzel a fogával min­dég belevágott a fejembe, amikor tré­fálkozva birkóztunk. Pedig én vol­tam az erősebb ... De Sándor tekin­télyt tudott tartani a leghatalmasabb férfiak között, erő, szilárdság volt a megjelenésében, néha bizony nyerse­ség is. Bizony vele tréfálkoznunk nekünk nem lehetett. Annál lágyabb, odaadóbb, magát alárendelőbb volt, ha nők társa­ságába került. Ötletes, kellemetes, való­ságos charmeur! Imádták is és bizo­nyára nagynak látták, bár alig volt középtermetű, az orra pedig hegyes . . . !« Jó szerencsénk — amelyet megbecsülni eléggé nem is tudunk — megengedi nekünk azt a nagy gyönyörűséget, hogy az utolsó években gyakran foglalhatunk helyet a Jókai családi asztalánál. És alig van egyetlen estve is, hogy az ötven esztendeje eltűnt barátról szó ne esnék. A róla — szinte vele — való beszédből ki nem fogy a nagy regényíró, aki hála istennek oly friss egészségben van, hogy bizonyára megírja még azt a könyvet, amel­lyel Petőfinek, magának és nemzeté­nek tartozik. Az ember Petőfiről fog szólani ez a könyv, amely bizonyára csudás lesz. b. s. —­— A Matskásy-ház Székely-Keresz­túron. Matskásy egyik hőse volt a segesvári csatának ; ő nyújtotta át Petőfinek az ütkö­zetben az utolsó korty vizet. A szabadságharc után naplót kezdett írni, de nem végezhette be közbejött betegsége miatt. A hetvenes években meghalt egresi birtokán. Naplójának a töre­déke jelenleg a kolozsvári ereklye-múzeum­ban van. Hol töltötte Petőfi utolsó éjszakáját ? Viszontagságteljes életének utolsó éjsza­káját Petőfi Sándor, mint Bem tábornok had­segédje, Erdélyben, Székely-Keresztúron töl­tötte. Ő és Bem apó, számos törzstiszt társaságában 1849. évi julius 30-án este az akkori keresztúri térparancsnok gambamári Gamerra Gusztáv báró és ma is élő neje tínkovai Matskásy Krisztina vendégszerető házának voltak vendégei. Petőfi a ma is Gyárfás-féle házhoz, Varga Zsigmond akkori bérlőnél volt elszállásolva, de tán nyugtalan természeténél, vagy ami valószínűbb : a másnapi csata céljából teendő intézkedések, csapatösszevonások, indítások, elhelyezések foganatosítása miatt jött-ment és így ezen este és éjszaka folyamán többízben távozott s jelent meg ismét a térparancsnok házánál. Julius 31-én reggel ott reggelizett a többi vendéggel együtt Petőfi is s a kedves házi­asszonynak búcsúzás közben kezet csókolt és így indultak a segesvári táborba. A ne­meslelkü úrnő még intette Petőfit, hogy a csatában óvja a magyar haza és nemzet közkincsét , az ő életét. Bem ekkor közbe­szólt : — Megtiltok neki a csatát ! A háziúr Héjasfalváig k­érte vendégeit s ott vált el tőlük, ismételve Petőfi előtt a neje kérését. Később ő is a táborba ment. A csatarend megbomlása és menekülés köz­ben még egyszer látta Gamerra báró Petőfit, ki lázas sietséggel akkor is írt. A báró rákiáltott Petőfire : — Sándor barátom, mit csinálsz ? Mene­külj az Istenért! Véged lesz ! Mire Petőfi visszakiáltotta : — Hagyj békét barátom, most legjobban tudok írni! A báró, a sok menekülő által is sodor­tatva, szintén menekült s Petőfit nem látta többé. Aközben négy huszár egy közeli tó felé vágtatott, amerre menekülni legin­kább lehetett, a tóból egy hang kiáltott felé­jük : Bem itt van, mire a négy huszár meg­állott, leszállottak egy pillanatra paripájokról, Bem-apót a tóból kihúzták s a szintén arra­ ­ Gyalokay Lajos Petőfi István a költő öc­cse Matskásy Antal 23

Next