Uj Idők, 1900 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1900-08-26 / 35. szám - Herczeg Ferenc: A kis gróf / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

- 178 - A két fiu ismét összenevetett, Béni kivett a zsebé­ből egy parittyát, meg egy ólomgolyót és célba vett egy sárgarigót a gesztenyefán. Később elkeztek szaladgálni, a két fiu mindig elől, a kis gróf utánuk. Szörnyen imponáltak neki, szeretett volna velük megbarátkozni. A kertfalhoz értek. — Játszunk valamit? — indítványozta a gróf. — Eh, ebben az unalmas kertben nem lehet sem­mit sem játszani.­­— szeszélyeskedett Béni. — Hát hol lehet? — Künn a sáncokon, vagy fenn a Bégán, vagy a szőlőkben . . . — Mit lehet ott játszani ? — A szőlőkben spanyolmeggyet lehet lopni. A csősz olykor rálő az emberre, de csak vaktöltéssel. Nem kell tőle félni. Az ember szamárfület mutat neki és elszalad. A sáncokon meg rác gyerekek pitykéznek. Az ember elveszi a pitykéiket, aztán összeverekszik velük. A Bégánál meg fuvarosok vannak, azok adnak az ember­nek két krajcárt, ha az ember levetkőzik és megúsztatja a lovaikat . . . A kis gróf csillogó szemekkel hallgatta végig. — Menjünk a szőlőbe spanyolmeg­gyet lopni! indítványozta őszinte lelkesedéssel. — Hanem vigyük el a nevelő urat is ! — tette hozzá elgondolkozva. Béni kacagott, aztán hirtelen fölmászott a kertfalra, lovagolva ülve meg gerincét. — Jösz vagy nem jösz ? Add ide a kezedet! Béni húzta, Gyurka meg­emelte a grófot, nemsokára mindhárman künn voltak a szabadban. A szőlők felé futottak. Mikor a nagy vásártérre értek, egy óriási fa­bódéból víg zeneharsogást hallottak. — Hát ez mi ? — Cirkusz! — Jó volna bemenni. Odalapultak a deszkafalhoz és szemüket a réseknek tartva, kíváncsian néztek be. Az előadás még nem kez­dődött meg. Később előjött egy kopott bársonyruhás férfi, piros kendővel a nyakán. A gyerekek menekülni akartak, a bársonyruhás azonban jószóval magához édes­gette Bénit és beszédbe ereszkedett vele. — Mit mondott? Mit mondott? — kérdezte a kis gróf és Gyurka mohón. — Azt mondta, hogy fölereszt bennünket a kar­zatra . .. — Igazán? — Egyikünknek odalenn cirkuszt is szabad ját­szani .. . — Én akarok cirkuszt játszani! — követelte a kis gróf. Béni és Gyurka néhány rác szót váltottak (a kis gróf csak franciául és angolul tanult), aztán odavezették a kis grófot az istállóba, őket meg föleresztették a karzatra... Valami mágnás-társaság vetődött be a cirkuszba. Arra kocsikáztak éppen, egy jókedvű gavallér indítvá­nyára megnézték a délutáni díszelőadást. Sidoli direktor úr néhány szalmaszékből és kopott szőnyegből páholy­félét rögtönzött az istálló bejárata mellé, aztán harsogó hangon hirdette a magas nemességnek és a nagyérdemű közönségnek az előadás kezdetét. — Ha sejthettük volna, hogy idejövünk, elhozhattuk volna a kis Vili grófot is. — mondta a táborszernagy úr a mágnás­páholyban. — Hová gondol ? — adta vissza a grófnő. — Ily ideg­izgató, diszharmonikus látvány nem gyermeknek való. Az csak hadd futkosson a kertben. — Igazad van kedvesem - mondta a hercegnő. — A kis gróf elég korán fogja megismerni a kendőzött arcok és az aranyrongyok világát . . . A zene elhallgatott, a túlhízott lovasnő, aki eddig unatkozva ugrált kövér táltosa kideszkázott hátán, pihegve léptetett körbe, az istálló felől víg kurjongatás hallatszott, aztán a bohócok egész falkája rohant, karikázott a fűrészporba, papírabroncsokat és apró létrákat hurcolva elő. Volt köztük minden nagyságú, elől egy hórihorgas kamasz, leghátul egy kétarasznyi legényke, bő piros plundrában, elől, hátul vigyorgó arcú nappal, belisztezett arccal, vörös parókával. A csepp legényke megbotlott abroncsában és végig­vágódott a fürészporon, a hóri­horgos kamasz két ujja hegyével megfogta bugyogója csücskét és óvatosan föl­emelte. Aztán odadobta a másik bohócnak, ez fölfogta, mint egy labdát és ismét tovább lendítette a sorban. Mikor az eleven labda az utolsóhoz ért, ezt arcul ütötte, ez tovább adta a platonikus pofont szomszédjának, míg valamennyi bohóc üvöltve hempergett a fűrészporban. A karzat tombolt elragadtatásában, a kétarasznyi bohóc­nak is láthatólag tetszett a mulatság, mert lisztes arcá­ban nyitva felejtette a piros kis száját. — Milyen szánalomraméltó ez a szegény kis féreg! — mondta a humánus hercegnő a grófnőhöz. — Mennyi verésbe és éheztetésbe kerülhetett, míg ezeket a mutat­ványokat betanulta. A karjai milyen vékonyak, ez a rossz táplálkozástól van ... A grófnő nem hallgatott reá, hanem tág szemekkel tekintett a kis bohócra, aki helyén fészkelődni kezdett és titkos jeleket csinált a páholy felé. A margitszigeti híd a megnyitás idején Klösz fényképe Részlet az új margitszigeti hídból Klösz tenykepo

Next