Uj Idők, 1902 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1902-03-16 / 12. szám - Nagy Endre: Márciusi dal / Költemények
Kuruc Feja Dávid Március 15-én kerül először színre a Vígszínházban, a magyar ciklus folyamán egy kassai fiatal írónak, Fényes Samunak történeti drámája : Kuruc Feja Dávid. Akik a darabot a próbákon látták, nagyon dicsérik drámai erejét, szép nyelvét és sikert jósolnak neki. Lesz módunkban a jövő számban megemlékezni erről a sikerről, addig is bemutatjuk a darabnak II. felvonásából a 4. jelenetet: Szín: a tanácsterem, Gábor az erkélyen áll és a belépő Böske észre nem veszi őt. Gábor poéta és Thököly bizalmas embere, Böske a bíró kishúga. BÖSKE (Vigyázva jön, óvatosan körülnéz, Gábort észre nem veszi, köténye alatt takargat valamit, mikor körülkémlelte a termet, leveszi róla kötényét, kalitka pár galambbal. A tanács elrendelte minden galamb levágatását, mert Gábor nyomára jött, hogy Tábori Örzse, Karaffa kéme postagalambokkal ad hirt kifelé.) Édes kis gilicéim, nyárssal járnak a rossz emberek, a galambhúsra áhítozók . . . Inkább engem vágjanak le, mint titeket... ki sem bocsáthatlak, mert megrepedne értetek a szívem ... ni a hamis, hogy berzenkedik! . . . most nem szabad kijönni, lesnek reátok, minden házba két darabont, hegyes nyárssal... De ide nem jönnek a tanácsterembe, azért duglak el itt benneteket, este majd ideosonok értetek. (Szétnéz, hol rejthetné el őket.) Csöndesen legyetek Ilica meg Iilica, csak némán gondoljatok rám, mint én ti teátok, valahogy el ne búgjátok magatokat, különben elvágják a nyakatokat... Itt a kandalló mögött jó lesz. (Elrejti a kalitkát a kandalló zugában, amint megfordul, szemben találja magát az erkélyről bejövő Gáborral.) Jézus GÁBOR Miért ijedt úgy meg a leányasszony? Rossz fát tett a tűzre ? BÖSKE (Incselkedve.) Nem harang nyelvére kötik a titkot. GÁBOR Ejha, hát titkai vannak? (Tréfás fenyegetéssel.) Nem jó lesz belőle. BÖSKE Kiki a maga kövén őröljön. GÁBOR Már pedig poétának mindig a más köve őrölt. S olyan katuska vagyok, hogy mindent kinyomozok. Mit dugott a kandalló mögé ? BÖSKE (Orrát fintorgatva.) Én pedig a katuska férfiakat ki nem állhatom. GÁBOR No lám, hogy pöffeszkedik kifelé a mákfej a mákvirágból. BÖSKE Teheti, kendnek nincs ahhoz köze egy mákszemnyi sem. GÁBOR : Tán mivelhogy szemtelen vagyok. Pedig szeretnék látni. BÖSKE Nézzen engem. GÁBOR Van is mit ilyen fityfiritben. De nagyralátó. BÖSKE GÁBOR Nem én, csak zúgba látó. (Megy a zúg felé.) BÖSKE (Erélyesen.) Azt pedig nem látja meg kend. (Védőleg a kandalló elé áll.) GÁBOR Meg, amit én akarok. BÖSKE (Egész komolyan.) Ezt csak úgy, ha engem öl meg. GÁBOR (Tréfálva.) Téged, ha megölellek? Az sincs kedvem ellenére. (Átkarolja derekát.) BÖSKE (Szigorúan.) Levente kegyelmed? GÁBOR Levente is, poéta is. BÖSKE Úgy nem nézi meg. GÁBOR (Komolyan.) Hát mit rejteget ott? A böcsületem. BÖSKE GÁBOR (Megijedve.) Nagy szót mondott leányasszony, ha elfér a kandalló mellé, hát csak rejtegesse. (Elfordul, mintha el akarna menni.) BÖSKE (Utána megy.) Lantos uram, ne gondoljon felőlem — nagy rosszat GÁBOR (Keserűen.) Hiszen fiatal még, majd idővel a kis rossz meg is nőhet nagyobbra. Ne félj kis leány, félek a fehérnép titkaiban kutatni, attól deresedett meg a fél fejem. Isten áldjon Feja Örzse. BÖSKE (Kérlelve fogja meg a kezét.) Gábor úr, ne nehezteljen, inkább megmutatom. (Súgva.) Főbenjáró bűnt követtem el . . . árulást. GÁBOR (Kevésbbé komolyan.) Még csak ekkorka több sincs és már árul? Megyek. BÖSKE Csak egy szempillantásig! Nem akarom, hogy rosszabbnak tartson. . . ne rossznak . . . megtiltom . . . rossz tartson ember. (Sírva fakad.) GÁBOR Édes hugám, én csak incselkedtem ... ne sírjon már . . . nem gondolok én semmi rosszra, inkább soha kádenciát ne fakasszon a lelkem. BÖSKE Igazán nem ? — És nem itél meg — nagyon ? BÁBOR A világért se. — Alkalmasint valami bábu. BÖSKE Megmondom ha el nem árul poéta ur. (Pajzánul.) Tartsa fel a két ujját, esküdjék, — semmi tréfa, esküdjék! GÁBOR (Tréfásan, a módját utánozva.) Esküszöm, — de mire? BÖSKE (Kissé gondolkodva, aztán hirtelen, lelkesedéssel.) Arra, kinek orcái rózsák, nyaka alabástrom, Maga kelletése szívet győző ostrom. GÁBOR (Folytatva.) Az mikor ajakid beszédre mozdulnak, Szép szavaid között, nádmézek is hullnak. BÖSKE (Sírékonyan.) Ne figurázzon kegyelmed. Főbenjáró dolog ez, ha bátyám megtudná, — tán pellengérre kötne. GÁBOR (Felriadva.) Pellengérre! — de csúnya szó. BÖSKE Nagy vétekért nem oda szokták kötni a bűnös leányzót ? GÁBOR (Megindulva.) Olyan bűnöd van? BÖSKE Olyan bizony, szinte meg se merem mondani. (Pityereg.) GÁBOR Ilyen kicsi még s hogy megkínozza a szívemet. BÖSKE Forduljon félre kegyelmed . . . bevallom . .. GÁBOR (Félrefordul, Böske előveszi a kalitkát, hátulról a Gábor kezébe adja kendővel lefedve, aztán a háta mögött térdre esik, másik kezét megfogja, esdekelve.) Kegyelmezzen. GÁBOR (Megfordul, leveszi a kendőt.) Egy pár galamb! BÖSKE (Még mindig térdelve.) Lányi uram közhírré tétette, hogy minden galambot le kell öletni. De a szívem megesett ezen a két pihegő pici jószágon. Inkább főbenjáró bűnt követek el, de még nem öletem. Ezért akartam árulást elkövetni, iderejtettem, gondolván, hogy éjszaka elviszem. De ne ítéljen meg keményen. GÁBOR (Kacag, érzéssel.) De megítélem, hogy előttem térdepel. (Felállítja.) Így . . . most Fényes Samu a Kuruc Feja Dávid szerzője i I