Uj Idők, 1902 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1902-12-07 / 50. szám - Lucián: Fegyelmi jog / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
629 - - így itt van Széchenyi István grófnak egy tizenkétéves korában írt levele. Egy nyolcoldalas levelet találunk Deáktól, tizenamit Kossuthoz írt. Kossuthnak ezrekre menő levélgyűjteménye van a Múzeumban. Hisz tudjuk, oda került Vörös Antalnak, Kossuth titkárának egész oklevél- és levélgyűjteménye és ott őrzik Kossuth könyv- és levéltárát is. Oly gyűjtemény az, amely nélkül a szabadságharc történetét meg sem lehet majd írni. Ebből a csoportból való Görgei hadiparancsa is és ezen időknek emléke az a „Nemzeti dal" is, amire Petőfi maga írta rá, hogy ez volt a szabadságharc, sajtószabadság első „lélegzetvétele". Petőfitől különben egész kis gyűjtemény van a Múzeumban, amit István bátyja végrendeletileg juttatott az intézetnek. Vörösmarty kéziratai közül ott találjuk a „Szózat" eredetijét, Aranytól ki van állítva „Toldi" eredeti szövegírása, Szigligetitől „A mama" kézírása. Ki győzné elszámlálni a kiállítás érdekességeit. Annyiféle van itt összehalmozva, hogy mindenki, akiben csak egy szikrányi történelmi érzék van, megtalálja azt, ami érdeklődését kielégíti. Zarándokoljunk is el a kiállításhoz, amely ezentúl különben is állandó lesz. N. L. -4PIpoly Sándor. Egy szegény, derék festőt temettek kedden Budapesten: Ipoly Sándort, akinek neve bizonyára ismerősen hangzik olvasóink körében. Az illusztrációk egész sorát készítette az Uj Idők számára, ezek egy része már meg is jelent, mások később kerülnek közlésre, mai számunkban is reprodukálunk egyet. Nagy ambíciók szálltak sírba vele: egyike volt azoknak, akik rendületlenül hisznek és bíznak a művészet nagy missziójában. Ez az egy hit és bizalom volt életének vezető elve, ehhez alkalmazkodott és ennek igyekezett oltárt emelni. Minden egyébbel, az élet tömérdek apróságaival nem törődött. Tipusa volt a bohémnek s az is maradt holtáig. Nehéz viszonyok, sok sanyarúság közt folyt élete, de ügyet sem vetett a tömérdek bajra, nélkülözésre, mert boldogságát mindig föltalálta, mihelyt ecsetet vett a kezébe vagy mihelyt elmondhatta művészi hitvallását. Ipoly Sándor 1858-ban született Budapesten. Eredetileg fametszőnek készült s ebben a technikában nevezetes sikereket ért el, különösen a külföldön. A híres Bong-féle berlini fametsző-intézetnek ő volt egyik legkiválóbb művésze. A tulajdonos azzal a megtisztelő ajánlattal lepte meg a fiatal magyar művészt, hogy üzlettársul fogadja, ámde Ipolyt festővágyak hajtották, Párisba ment, majd Budapestre jött és tökéletesítvén festési tudását Collin, Lotz, Benczúr iskolájában, sűrűn szerepelt tárlatainkon. Főművei: Krisztus megtéríti a hitetlen Tamást, amelyet a király megvett, aztán Dante és Beatrix, végre Erkel Ferenc géniusza, amely ma a Zeneakadémiában látható. Mindezek nagyméretű kompozíciók, amelyek megalkotása nagyon kikezdte a különben is gyönge szervezetű művészt. Küzködve, sokszor nyomorogva s betegségben senyvedve festette kisebb képeit, amelyek többnyire magánemberek birtokába kerültek. Tüdőbaja végre annyira elmérgesedett, hogy az utolsó hetekben ágyba kellett feküdni, míg vasárnap hajnalban elragadta a halál. Kevés művész van, akit oly őszintén, szívből szeretnek a kollégái, mint Ipolyt szerették a festők. Örökké lelkes, örökké jókedvű bohém volt, aki túltette magát az élet nyomorúságán és kiapadhatlan lelkesedéssel csüggött a művészeten. Az egész magyar művészvilág szeretete kisérte magános pihenőhelyére. —— Mártonffy Márton. Hétfő délután szép ünnepséget rendeznek az ország kereskedelmi és ipariskoláinak tanárai : egy derék munkatársuk, Mártonffy Márton közszolgálatának harmincadik évfordulóját ünnepelik meg. Mártonffy nemcsak mint publicista, tanár, igazgató és főigazgató végzett érdemekkel teljes munkát, maradandó nyomot hagy működése egyebekben is, így például ő volt tulajdonképpen megteremtője a temesvári állami tanítóintézetnek, ő volt az országos iparoktatás újjászervezője s mint e téren kitűnőnek bizonyult szakember, ma is ő a főigazgatója ennek az országos intézménynek. Egész tehetségét és erélyét e cél szolgálatába szegődtette, egész kis könyvtárt írt össze az iparoktatás javításáról, modern feladatairól, nevelni s felvilágosítani igyekezett fiatal iparosvilágot minden módon, legújabban az Iparosok Olvasótárának kiadásával is. Pihenést nem ismerve munkálkodott harminc esztendőn át a nevelés igy terén, amiért országszerte szép elismerés jutott neki részül. A hétfői ünnepség hű visszhangja annak az általános becsülésnek, amelyet magának szorgalmas és eredményes munkásságával kiérdemelt. Fegyelmi jog A Kúria a minap Ítéletben mondotta ki, hogy a férjet a nővel szemben megilleti a házi fegyelem joga. Ez népies magyarra fordítva annyit jelent, hogy a férj néhanapján, kedve kerekedtén nyakon teremtheti a feleségét — jogkövetkezmények nélkül. A jogkövetkezmények csak akkor állanak elő, ha a pofon következtében az asszony megsiketül, vagy zápfogai plombostól kihullanak. Akkor a pofon nem fegyelmi eszköz, hanem súlyos testi sértés. Egy fiatal jogtudós a Lipótvárosban ingerkedve magyarázta ezt a kúriai fölfogást szép, de kissé ideges feleségének. — Látod, milyen jogaink vannak nekünk, férjeknek. Látod, milyen szép tőlünk, hogy mi ezekhez a jogokhoz csak kettyűs kézzel nyulunk. Az asszony erős, kíméletlen szavakkal aposztrofálta a kúriai fölfogást. — Azok az öreg urak, — mondotta, — a házassági intézményt csak papiroson ösmerik. Kivénültek a gyakorlatból ... Az elkeseredés kergeti őket az ilyen ostobaságokba. A férj kacagott. — Ez, édesem, mit sem változtat a dolgon. A Kúria ítéletei megfelebbezhetetlenek, azonfelül elvi jelentőségűek. — Majd megválik, — mondotta a szép asszony bosszúsan. Ugyanaznap este a vacsora után a következő kijelentést tette : — Barátom, ha nem ad további hetven forintot, holnap mehetünk a vendéglőbe ebédelni. — Micsoda ? — kérdezte a férj kínos meglepetéssel. — Elköltöttem a konyhapénzt. Rendkívüli kiadásaim voltak . . . Az óriáskígyó etetése a new-yorki állattani múzeumban Mártonffy Márton 74 -