Uj Idők, 1904 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-27 / 13. szám - Herczeg Ferenc: A honszerző / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Uj Idők Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap Szerkeszti Herczeg Ferenc Előfizetési ára Félévre 8 korona X. évfolyam 1904 március 27 Előfizetési ára Negyedévre 4 korona 13. szám 18* A HONSZERZŐ Regény írta HERCZEG FERENC Folytatás A vörösorrú kapitány csodálkozva mérte végig Szit­nyay elegáns alakját. — Ön fűtő akar lenni ? Hiszen tanult embernek látszik! — Kapitány úr, ha valami tisztességes mesterséget tanultam volna, akkor most nem ajánlkoznám fűtőnek. — No ez igaz, — mondta nevetve a tengerész. A főgépész is hozzájuk lépett. — Az nehéz kenyér ám. — mondta. — Ha elbírja más, elbírom magam is. A két hajótiszt tanakodva nézett össze. — Van valami i­ása? — kérdezte a főgépész. Szitnyay odaadta útlevelét. — Jól van,­­próbát teszünk önnel! De ha nem válik be, akkor partra tesszük Ankonában. Most elhozhatja a holmiját.. . Két óra múlva indulás. György úgy megörült ennek, mintha valami nagy szerencse érte volna. Eszébe jutott, hogy van még némi ruhája a zsibárusnál. Fölkereste az öreget a templom mellett levő kis boltjában és az állott is a szavának. Az ingei közül visszaadott neki hat puha gallérú hálóinget. Beszéd közben megtudta a zsibárus, hogy György kazán­fűtőnek szerződött és ekkor praktikus elmével még egy csere­üzletet kötött vele­. A fehér flanellruháért, amelyet Szitnyay a testén viselt, egy gépésznek való kék vászon­ruhát, néhány trikóinget és egypár bőrpapucsot adott neki. A vászonruhát ott a boltban mindjárt magára is vette György. És mivel az öreg úgy találta, hogy jó üzletet csinált, fölébredt benne a nagylelkűség és még ajándékot is adott Szitnyaynak: egy matrózsapkát és egy fekete kis faládát, amilyenekben a matrózok meg a katonák a holmijukat szokták tartani. György a ruháját berakta a ládába, a ládát a vállára emelte, aztán kezet fogott az öreggel és megindult a kikötő felé. Amikor keresztül ment az Adamich­ utcán, a kávéház előtt valaki a nevét kiáltotta. Négyen ültek a reggeliző asztal körül : Edit, a német színésznő, Balázsovics és a lengyel. Mind a négyen kővémeredten néztek a matrózsap­kás, vászonruhás emberre. Szitnyay elfordította a fejét és­­ tovább haladt. Balázsovics azonban utána sietett és utól is érte a parton. — Megbomlottál, Gyurka ? — kérdezte erőltetett jó kedvvel. — Mit jelent ez a furcsa maskara? — Nem ismerem az urat, — válaszolt olaszul György. A matador éppen nem volt érzelmes ember; a tyú­kot, ha nem várhatott tőle több aranytojást, hidegvérrel le szokta vágni. Oka volt azonban, hogy kerülje a bot­rányt és azért meghökkent, amikor észrevette, hogy lakásán lefolyt kártyajátéknak milyen különös következ­­­ménye lett. — Ha bajban vagy, öregem, mért nem szólsz nekem ? Úgy tudom, hogy Braziliába készültél ? Nagyon szívesen bocsátanám rendelkezésedre az úti költséget. .. (Igen, ez volna a legokosabb, menjen el csendben és ismeretlenül. ..) Szitnyay összeráncolta a szemöldökét és egy sötét pillantást vetett a kártyásra. —­ Nem ismerem az urat! — mondta még egyszer, most már magyarul. A matador, aki foglalkozásszerű emberismerő volt, vállat vont és sarkon fordult. Gúnyos mosolyt csak akkor tudott az ajkára erőltetni, amikor már visszatért a kávéházi társasághoz. — Szitnyay meg van bolondulva, — mormogta. A hajón György megismerkedett a kollégáival. Amilyen pirospozsgás, jókedélyű fickók a matrózok, olyan elnyűtt, szomorú legények a fűtők. Megmutatták neki a jövendő lakását. Négyen voltak egy mocskos kis fülkében, amelyet a szegénység szomorú illata, a pené­szes kenyér és a rossz dohány szaga töltött be. Alig hogy elhelyezte a holmiját és néhány szót váltott kormos­képű társaival, már rájuk szólt a másodgépész: a kazá­nokhoz ! Keskeny csigalépcső vezet a gépházba. Mivel a kazánokat reggel óta fűtötték, ott már tropikus hőség volt. Szitnyay szédülő fővel nézett körül. A főgépész, aki a szellőztető vászoncső alatt állott, egy fekete kis ajtónyílásra mutatott: ott lenn vannak a kazánok. Ha a gépházban tropikus hőség volt, odalenn éppen pokoli volt a forróság. Szinte lehetetlennek látszott, hogy anyá­tól lett ember itt tíz percnél tovább kibírja. Az egyik fűtő megnézte a hőmérőt. 40 fok — megjárja! Nyáron 60 fok Réaumur mellett is szoktak dolgozni . . .­ A fűtők két csapatra voltak osztva, négy-négy óránkint fölváltották egymást. György követte társai pél­dáját és övig nekivetkőzött. Ketten a lapáttal dolgoztak, 285 J

Next