Uj Idők, 1904 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-15 / 20. szám - Jókai Mór: Börtön virága / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

BÖRTÖN VIRÁGA Irta JÓKAI MÓR A nagy költő utolsó regénye És azután egy idő múlva jött más levél piros pecsét­tel. Megint egy újabb aranypiros pecséttel. Mind oda­kerültek az üres képráma hasadékába felnyitatlanul. Pedig lehettek azokban érdekes közlemények. Temetve voltak. Temetve volt a szív is, azt asszony fel nem költi. A második asszonytagadó volt a háznál a Csacsina Flórián. Hogy mije volt ő tulajdonképpen ennek a család­nak, azt nehéz elmondani. Szegről-végről rokon, vagyon­talan atyafi, akit a nagybirtokú családfőnek nemesi köte­lessége eltartani. De jó tulajdonságai vannak, amik hasznavehetővé teszik. Ő a szemfüles felügyelő a ház­tartás és a gazdaság fölött. Mindenkit meg lehet csalni, csak Flórián bácsit nem, ez túljár az eszén parasztnak, cselédnek, zsidónak. Azokkal folyvást ingerkedni kell. Hát még aki valamennyinél nehezebb, a gazdatiszt! Annak kell igazán még a gondolatán is keresztül látni. Bérlők még akkor nem voltak. A gazdálkodás robot mellett folyt, a dézsmát be kellett hajtani, ehhez értett csak Flórián. Ő alkudott a kereskedőkkel, fogalmazta a szerződéseket, pereket visz, prókátor is volt, pontos számadást vezetett bevételről és kiadásról s ki kell róla állítani a bizonyítványt, hogy pénzügyekben maga volt a tiszta becsületesség. Ennyi jó tulajdonságát nem volt képes paralizálni személyiségének kiállhatatlan volta. Arca, formája visszataszító volt. Pofája csupa ránc, orra tülök, szája széles, fülei szétállók, egész differblattja szőrrel telenőve, amit nem lehet bajusznak, szakállnak nevezni, arckifejezése csupa gúny, fejbőrét előre, hátra tudja tolni, amiben az orra és a fülei is engedelmesked­nek s úgy tud nézni a szemével, hogy a gyönge ideg­zetű embert reszketésbe hozza vele. A termete köpcös, hosszúk a karjai, rövidek a láb­szárai, nyaka a válla közé szorult. Szava rikácsoló, éles, hadar és minden szót meg­dupláz, modora kihívó, mindenkivel felesel, senkinek igazat nem ad, kötekedik, ha pedig kedve szottyan, csak úgy eregeti magából az adomákat, mint a rakétát, de azok közül egyet sem lehetne másutt elmondani, mint ahhoz edzett társaságban. Ennek nagy oka van az asszonyi nemet távoltartani magától. Érzékeny nő ki nem állana mellette. Hajdani úrnője be nem engedte lépni a budoárjába, csak az ajtón keresztül beszélt vele. A válóperben is ő volt a férj ügyvédje. Flórián nem is tartotta a nőt az emberi fajhoz tartozó lénynek. Minek az? Akit éppen rávisz a kutyaindulat, hát hisz az ott találja a béres nőket, a cigányleányt a falu végén , azoknak nem kell imádkozni. A harmadik társ volt egy fiatalember, aki a másik két asszonytagadónak tökéletes ellentéte volt. Ez még nem ismerte az asszonyt. Voltak hajdanában sokan ilyen (ma már hihetetlen alakok), akik a vidéki kollégiumban nevelkedtek s teljes ártatlan szivet hoztak magukkal a nagyvilágba. Zentai Amadé volt a neve. Unokaöc­cse Markóczynak. Új alak volt a magyar társaséletben. Szabad szellem, Folytatás Az Uj Idők számára fényképezte Békés Ödön JÓKAI HOLTTESTE A KOPORSÓBAN •iH

Next