Uj Idők, 1904 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-15 / 20. szám - Keve: A szárnybontás (Jókai és Petőfi) / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
A szárnybontás Jókai és Petőfi Jókai Petőfivel Pápán ismerkedett meg 1841-ben. Jókai az 1841—42-ik iskolai évben a bölcseleti osztályt hallgatta a pápai főiskolában. Petőfit Pápára már az elmúlt tanévben Orlai Petrich Somával való ismeretsége vitte, de valami gyermekes csiny miatt (obsitos katona lévén, egy napon katonaruhában jelent meg az osztályban) összekülönbözött kitűnő professzorával, Tarczyval és hátat fordított Pápának. Az új iskolai évvel azonban újra Pápára ment és fölvétette magát a kollégiumba. Alig gondolta, hogy ott egy ifjat fog találni, aki vele együtt a magyar irodalom legnagyobb alakjai közé fog emelkedni, azoknak is az élére. Ez Jókai Mór volt. Ez a pápai esztendő mind a két ifjúra nagy hatással volt és termékeny barázdákat szántott a gazdag fiatal lelkekben. Kitűnő tanáraik voltak és egész sereg zseniális ifjú környezte őket: Orlain kívül Kerkápoly Károly, Kozma Sándor és mások. Jókai és Petőfi gyorsan megsejtette egymásban a lelki rokonságot és szoros barátság fejlődött köztük. Hárman, Petőfi, Orlai és Jókai szűkebb baráti triumvirátust alkottak. „Mindegyikünknek volt saját kedvenc szenvedélye. — írja Jókai. — Orlaié a költészet, Petőfié a színpad, az enyém a festő-ecset. Ha Orlay írt tüneményes regényjeleneteket, Petőfi elszavalta azokat és én képeket festettem hozzájuk s Petőfi szavalásmodora épp oly rendkívüli volt, mint az én kompozícióim." De ámbátor az ifjúkor ábrándjai csalékony képzetek felé vonzották őket, Jókai is, Petőfi is már Pápán áldozott a költészet Múzsájának és a főiskola képző társaságában mind a kettő buzgón szerepelt. Mind a kettő több lírai verssel dicséretet aratott, Jókai elbeszélésekkel is és 1842 július 26-án, az évzáró ünnepen Jókai is, Petőfi is pályadíjat nyert, Jókai „Tűz és víz" című elbeszélésével. A pápai iskolai év végeztével Petőfi ide-oda bolyongott az országban, míg Jókai Kecskemétre ment jogot tanulni. Kis időre ismét összekerült a két barát. Petőfi színésznek csapott fel és Kecskeméten is játszott. Költeményei már akkor kezdtek megjelenni az Athenaeumban, a Honderűben és a Figyelőben és Jókai is nagy tervet szőtt: pályázni szándékozott az akadémiai díjra. „Zsidó fiú" címen ötfelvonásos drámát írt jambusokban, ezzel pályázott. Petőfi tisztázta le a pályaművet és Jókai hálából megfestette költő-társa arcképét olajban. A „Zsidó fiú" a pályázaton dicséretet nyert, két pályabíró, Vörösmarty és Bajza, tehát a legilletékesebb két itélőmester, jutalomra is ajánlotta. A drámát azután Jókai átdolgozta elbeszéléssé „Fortunátus Imre" címen. Ez volt Jókai első irodalmi sikere. A kecskeméti napok mind a két költő lelkét gazdagon megtermékenyítették. Az alföldi népéletet Petőfi eddig is jól ismerte, Jókainak azonban újság volt és mohón szívta magába képeit. Mind a két iránynak hívévé szegődött, amelyet csakhamar diadalra vittek. Itt írta Jókai tizennyolc éves korában a „Hétköznapok" című első regényét. Petőfit azonban a nyomor 1843-ban elsodorta Kecskemétről, míg Jókai 1844-ig maradt a „híres városban", mígnem a jogot befejezte. Az ügyvédséggel nem sokáig vesződött Jókai. Komáromban volt patvarián, majd Pesten jurátuskodott. Itt 1845-ben ismét Petőfi társaságában találjuk, akinek akkor már a Nemzeti Kör kiadta verseit és országos hírre emelkedett. Petőfi akkor a Vahot Imre szerkesztésében megjelenő Pesti Divatlap segédszerkesztője volt és természetesen Jókai is itt kezdi meg rendszeres irodalmi működését, szárnyainak kibontását. Petőfi megismertette a főváros fiatal íróival és csakhamar sűrűn megjelentek elbeszélései a Pesti Divatlapban és a Frankenburg szerkesztette Életképekben: „Nepean sziget", „Sonkolyi Gergely", „MarceZare", „A nyomorék naplója", Az egyiptomi rózsa és a Hétköznapokból mutatvány, amely utóbbi regény 1846-ban két kötetben megjelent és egyszerre a fiatal író felé vitte a közfigyelmet. Már első regénye, a „Hétköznapok" elárulta rendkívüli képességeit és szeretetreméltó gyöngéit egyaránt, — írja erről Endrődi. Dúsabb fantáziával kevés író dolgozott valaha s az életet több humorral alig rajzolta nálunk valaki. Elevenségben, termékenységben, kifogyhatatlanságban pedig senki sem versenyezhetett vele. Csodálatos erő, amelynek minden munkajáték s a bonyodalmas élet minden titokzata nem egyéb, mint a mese. Képzeletének egészen különleges világa van. Akarjátok látni? Olvassátok!" Majd ezt írja: „Mennyi vidám eredetiség! milyen patriarchális alakok! Oly egyszerűek, ismertek, igazak s mégis — vagy talán éppen azért — oly érdekesek. Akár ne is menjük tovább, maradjunk az első portánál. Annak nyilt tornácáról jól szemügyre lehet venni mindent. Előttünk állanak a rétek, a mezők, délibábos rónák, csöndes fehér Jókai Mór a hatvanas években Jókai Mór a kilencvenes évek végén Jókai Mór a kilencvenes években <462