Uj Idők, 1904 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-24 / 30. szám - Kozmutzáné: Séták a nagyvilágban / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Séták a nagyvilágban A japániak művészetéről Jokohama Mentül tovább nézegetem a körülöttem sürgő életet, annál erősebbé válik bennem a meggyőződés, hogy a japánnak született művészek, akik hímes alakítással díszítenek, formálnak mindent, ami kezük ügyébe esik. Csodás módon kínálja föl magát erre a célra az ő országuk, az ő természetképeik. A művészvér buzgását meglátjuk mindenben: házacskáikon, ruházatukon, a legegyszerűbb, sőt a legdurvább használati eszközökön is. Persze, a „nagy művészet"-ről formált fogalmainkra itt hiába keresünk példát. Nem mintha nem volnának itt is remekbe dolgozó géniuszok, csakhogy nem olyanok, mint túlnan Európában. Más fajtájúak. Egy más világ szülöttei, tehát egyúttal egy másfajta világ teremtői is. Még a legegyszerűbb iparos művén is meglátszanak a sajátságos japáni jellemvonások. Ezek szeretik a bizarr vonást, a groteszk hatást, a szörnyűséges elemet, a furcsát. De ilyen műhelyekből került ki Hokuszai is, Utamaro is, a szélső Kelet bámulatos mesterei. A japániak nem ismerik, vagy legalább eddig nem gyakorolták az olajfestést. Művészkedésük legsűrűbb terméke a nagy dekoratív papír- és selyemkép, amelyet tussal, vagy vízfestéssel díszítenek. Ezeket kakémonóknak nevezik. Laikus szemmel nézdegélve e festményeket, könnyen azt hihetné valaki, hogy a japáni mestereknek fogalmuk sincs a távlat szabályairól vagy az árnyékolás hatásairól. Minden síkra van vetítve nálunk. Ez a látszólagos hiány azonban nem tudatlanságból, hanem kitűnő stílusérzékből ered; ezt fölismerték nálunk is és a síkdíszítés modern formái most már Európában is ily szellemben készülnek. Művészetük Kínából származott át hozzájuk, de azután erősen átalakult japáni szellemben. Itt is, ott is megtaláljuk a berlini kékkel festett hegyeket, ugyanazt a növényzetet és szörnyalakokat. Sőt tiszteletben és becsben tartják itt ma is a kínai képeket. Amellett van bennük e téren bizonyos konzervatív vonás: az apáról fiúra örökölt formák kultusza. Igazában csak akkor ismerkedtünk meg e művészi előadással, ha itt járunk-kelünk köztük. Műhelyeiket nézegetve látjuk, hogy amikor valamely műtárgyat díszítenek, sohasem a természetről rajzolnak valamit, hanem mindent emlékezetből. Mily csodás erejű lehet ez az emlékező tehetség ! Elég azonban Hokuszai vázlatkönyveit átlapoznunk, hogy meglássuk, mennyire megfigyelték mestereik a természetet. Séták a nagyvilágban IRISZ-KERT JOKOHAMA MELLETT japáni dísztárgyacska csontfaragás 80