Uj Idők, 1904 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-24 / 30. szám - Kozmutzáné: Séták a nagyvilágban / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

Séták a nagyvilágban A japániak művészetéről Jokohama Mentül tovább nézegetem a körülöttem sürgő életet, annál erősebbé válik bennem a meggyőződés, hogy a japánnak született művészek, akik hímes alakítással díszí­tenek, formálnak mindent, ami kezük ügyébe esik. Csodás módon kínálja föl magát erre a célra az ő orszá­guk, az ő természet­képeik. A művészvér buzgását meg­látjuk mindenben: házacskáikon, ruházatukon, a legegy­szerűbb, sőt a legdurvább használati eszközökön is. Persze, a „nagy művészet"-ről formált fogalmainkra itt hiába keresünk példát. Nem mintha nem volnának itt is remekbe dolgozó géniuszok, csakhogy nem olya­nok, mint túlnan Európában. Más fajtájúak. Egy más világ szülöttei, tehát egyúttal egy másfajta világ teremtői is. Még a legegyszerűbb iparos művén is meglátszanak a sajátságos japáni jellemvonások. Ezek szeretik a bizarr vonást, a groteszk hatást, a szörnyűséges elemet, a furcsát. De ilyen műhelyekből került ki Hokuszai is, Utamaro is, a szélső Kelet bámulatos mesterei. A japániak nem ismerik, vagy legalább eddig nem gyakorolták az olajfestést. Művészkedésük legsűrűbb terméke a nagy dekoratív papír- és selyemkép, amelyet tussal, vagy vízfestéssel díszítenek. Ezeket kakémonóknak nevezik. Laikus szemmel nézdegélve e festményeket, könnyen azt hihetné valaki, hogy a japáni mestereknek fogalmuk sincs a távlat szabályairól vagy az árnyékolás hatásairól. Minden síkra van vetítve nálunk. Ez a látszó­lagos hiány azonban nem tudatlanságból, hanem kitűnő stílusérzékből ered; ezt fölismerték nálunk is és a sík­díszítés modern formái most már Európában is ily szellemben készülnek. Művészetük Kínából származott át hozzájuk, de azután erősen átalakult japáni szellemben. Itt is, ott is megtaláljuk a berlini kékkel festett he­gyeket, ugyanazt a növényzetet és szörny­alakokat. Sőt tiszteletben és becsben tart­ják itt ma is a kínai képeket. Amellett van bennük e téren bizonyos konzer­vatív vonás: az apáról fiúra örökölt formák kultusza. Igazában csak akkor ismerkedtünk meg e művészi előadás­sal, ha itt járunk-kelünk köztük. Műhelyeiket nézegetve látjuk, hogy amikor valamely műtárgyat díszítenek, sohasem a természetről rajzolnak valamit, hanem mindent emlékezetből. Mily cso­dás erejű lehet ez az emlékező tehetség ! Elég azonban Hokuszai vázlatkönyveit átlapoznunk, hogy meglássuk, mennyire megfigyelték mestereik a természetet. Séták a nagyvilágban IRISZ-KERT JOKOHAMA MELLETT japáni dísztárgyacska csontfaragás 80

Next