Uj Idők, 1905 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-05 / 10. szám - Ego: Mesék a boldogságról / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
«H» -poéta, akinek előbbi hegedű-kompozícióiból, operáiból ismerjük. Az A-dúr hegedűverseny három tételből áll, az első élénk menetű, vidám hangulatú allegro, a második lágy, édes melódiájú andante, a harmadik humoros, szellemes finale. A versenymű faktúrája igen jó, nem egy érdekes, szellemes hangszerelési effektus, eredeti kombináció van ebben a darabban. A másik újdonság német munka. Schillings Miksa, az Ingweide és Pfeifertag című operák szerzőjének, a müncheniek kedvenc modern zeneszerzőjének a műve. „Boszorkánydal" a címe Schillings kompozíciójának. Az egész nem egyéb, mint a hatásos, nemes melodramatikus kísérete a Wildenbruch Ernő balladájának, amely a középkori szerzetes világ ridegségét, sötétségét rajzolja megkapó színekkel. Wildenbruch költeményét Beregi Oszkár szavalta nagy művészettel. A harmadik újdonság telivér francia munka. Dukas Pál, a szellemes, ötletes, raffinált tudású pokoli ügyessége francia muzsikus programszimfóniája, amely csodálatos élénkséggel illusztrálja Goethe „Der Zauberlehrling" című balladáját. Kálmán Imre A boszorkány Sardou történelmi szomorújátéka. Először adták a Nemzeti Színházban február 24-én. „Királyi nép vagyunk, valóban kár érettünk", — mondja Teja, az utolsó gót király Sudermannak talán legjobb darabjában, a Morituriban — aztán elmegy meghalni Vezúv napsütötte lejtőire. Lángözön, vérpiros a felhők között vágat magának utat a halhatatlanságba Konstantinnal, az utolsó bizánci császárral Herczeg Ferenc. És valóban, egy népnek enyészetes pusztulása méltó tárgy a legnagyobb drámaíró tollára is. Egy népnek pusztulása, milyen sötét háttér, milyen világosan domborodhatik ki belőle az, amit a szerző kidomborítani akart. És Viktor Sardou, az öreg, a hatásvadászó Sardou, Isten tudja, talán mégsem csak a hatásokat, a rikító színeket kereste, a spanyol mórok halálos vergődését amikor hozza a szemünk elé. Amikor a nagy francia egyházpolitikai harc közepette egyszerre csak újból fölidézte az inkvizíció véres, sötét szellemét, talán arra is gondolt, hogy szolgálatot tegyen azoknak, akik keserű elszántsággal küzdenek Róma ellen ? A nagy inkvizítor kegyetlen alakja talán fenyegető célzás volt modernebb egyházi hatalmasságokra? Talán. De bármint legyen is. A boszorkány negyedik felvonásában az üldözött, meggyötrött, halálra szánt mór leány olyan hatalmasan testesíti meg egy a porban heverő nemzet végvonagló fájdalmát, oly fenséges hitvallást tesz az emberi szeretet mellett, hogy a legelfogultabb Sardou-ellenségek is percekig tapsoltak. Szép ez a felvonás, igazán megkapóan szép. Mindenik alakja teljesen és tökéletesen benne él a maga valójában. A boszorkányperek egy fejezetébe nyerünk beletekintést és amikor irtózva fordulunk el, ne mondjuk azt, hogy ma már mindezek a kérdések nem aktuálisak. Nem igaz. A harc az emberi szellem sötétsége, hátramaradottsága ellen mindig aktuális. Igaz, ma nem lobognak az Autodafé máglyái, ma csak tanszékükről üldözik el azokat, akik a modern tudományt kiveszik a régi, középkori bilincsekből. Nem, nem — Sardou talán nem volt jóhiszemű, amikor hatalmas tirádáit megírta, de hogy ezek a tirádák hatalmasak, hogy ez a cselekmény megfog, hogy ezeken a jeleneteken végiggyötrődünk és végigborzongunk, — azt el kell ismerni. És régen nem is volt már olyan estéjük a szereplőknek, mint „A boszorkány" bemutatója. A közönség sokáig tapsolt elragadtatásában, amikor Márkus Emilia csodálatos művészetének skáláját végigjátszotta. A negyedik felvonás után a taps nem akart megszűnni. Kultúrtörténeti szempontból talán még ennél is érdekesebb volt Jászai Mari alakítása, aki egy roncsolt idegzetű, vén banyát játszott és megérttette velünk a boszorkányszombatok sajátságos betegjeit. Nagyon érdekes volt Lenkei Hedvig. A férfiak között Odryt most láttuk először, — nagyon tetszett. Egyszerű, őszinte, természetes, jellemző és nem bámulja a saját hangját. Nálánál jobban ezt a szerepet más aligha tudta volna eljátszani. Pethes, Gabányi kitűnőek voltak. Ivánfi a nagy inkvizítor szerepét érdekes, és úgy hisszük helyes fölfogással dolgozta ki minden részletében. P. — «H.— József királyi herceg és a szocializmus Talán három éve sincs, hogy Szegeden járt József királyi herceg és szemlét tartott a honvédgyalogezred fölött. Dessewffy Sándor megyéspüspök, aki szeretettel dédelgeti egyházmegyéjének legnagyobb városát, Szegedet, sürgönyzött Jászay Géza apátplébánosnak, hogy tisztelegjen a királyi hercegnél, üdvözölje nevében az egyházmegye területén, egyben mentse ki, amiért gyöngélkedése miatt nem jelenhetik meg személyesen. Béri Géza, a szöveg szerzője A „MÁRIA" CÍMŰ DALMŰ SZERZŐI. Szabados Béla és Szendy Árpád, a zene szerzői Először adták az Operaházban február 28-án 233