Uj Idők, 1905 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-21 / 21. szám - Széplaki Bálint: Új cél felé / Költemények
Modern vádbeszéd (Esküdtszéki tárgyalás. Az elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek mondja. A királyi ügyész, kezében a perrendtartással, s arcán unottsággal, lassan fölemelkedik, s az esküdtekhez fordul.) Tisztelt esküdt urak ! Önök három nap óta tartózkodnak e rosszul szellőztetett teremben. Ha volt vérszomjuk, az lelohadt, ha volt energiájuk, az megernyedt. Önök velem együtt sokat gondolkoztak, s még többet ásítottak. Értem és méltányolom. A tanuk lelemény és ötlet nélkül, de vaskövetkezetességgel hazudtak, s komor nyugalommal tették le az esküt. A szakértők tüntetően dobálództak latin és görög műszavakkal. Tudom, tisztelt esküdt urak, hogy az nem mulatságos dolog. Önök, mint tisztes családapák, mint puritán érzésű polgárok más élvezetet áhítanak, ha kilépnek családjuk tisztes köréből. Ennek az apagyilkosnak a drámája a legközönségesebb fércmű, amely rossz szereposztással s igen gyarló előadásban kerül színre. És mégis, tisztelt esküdt urak, önöknek ítélni kell a darab főszereplője fölött. Ki kell mondaniok : bűnös-e vagy nem ? Ezt így kívánja a jogrend, amely nincs tréfákra berendezve. A jogrend szerint ugyanis az apa meggyilkolása bizonyos büntetőjogi felelősséggel jár karöltve. És ebben, nézetem szerint, van is némi igaza a jogrendnek. Mert bármily liberálisan vélekedjünk is büntetőügyekben, s bármennyire sietnek is önök haza, az apa apa marad. Hivatkozom önökre, akik valószínűleg túlnyomó többségben apák. Többszörös és törvényes apák ! Mi szegény modern emberek nem engedhetjük meg magunknak a rómaiaknak azt a fényűzését, hogy ne alkossunk törvényt az az apagyilkosokra, s óvatosan kell kezelnünk Széchenyi Istvánnak azt a mondását, hogy apagyilkos is megkegyelmezendő. Az utóbbi időben az esküdtek úgy kezelték ezt az osztentációs nyilatkozatot, hogy csak az apagyilkosoknak kell megkegyelmezni. Ez, igénytelen nézeteim szerint hibás interpretálása Széchenyi szavainak. A lapokban olvastuk, hogy az apagyilkosokat vaskövezetességgel mentik fel. Szeretném ez az irányzatot kissé megróni. [De nem teszem, mert önöknek még ma este egy hosszú védőbeszédet is végig kell szenvedniük. De nem hallgathatom el, hogy én, a magam részéről, az apagyilkosok tömeges fölmentését veszélyesnek és frivolnak tartom. Az apákra szükség van, az apákat oltalmaznunk kell a jelen és a jövő érdekében. A természet törvényei szerint ugyanis előbb vagy utóbb a gyermekek is apák lesznek. Tudniillik a fiúgyermekek. Ez így volt mindig és azt hiszem jóideig így is marad. De nem szabad az apagyilkosnak túlságosan kényelmes helyzetet teremteni. Nézetem szerint az apagyilkosoknak is viselnie kell bizonyos fokig cselekedetének konzekvenciáit. Tessék a fiúnak kétszer is meggondolni, mielőtt az apára süti vagy sújtja fegyverét. Az apák közbiztonsága végre is elsőrangú állami érdek. Önök tudják, hogy a társadalmi rend csakis az apákra támaszkodik. Azok dolgoznak, s azok fizetnek adót. Ez fontos, tisztelt esküdt urak. És épp ezért azt a tiszteletetteljes kérést intézem önökhöz : mondják ki a jelen esetben a jogrendre nézve a boldogító igent . . . Végre is önök ezzel semmit sem kockáztatnak. Sőt ... Ha verdiktjük igenlő lesz, ha bűnösnek mondják ezt a családírtó embertársukat, nyugodtabban és feltűnés nélkül távozhatnak. Nem kell ugyanis rettegniük a lelkiismeret furdalásától, s főleg attól, hogy reggelre felkelve az újságok leszamarazzák önöket. De méltóztassanak bűnösnek mondani a vádlottat a pikantéria okáért is. Legyen már nekünk is egy elítélt apagyilkosunk, ne csak a művelt külföldnek. Ezzel bizonyos fokig tartozunk a méltányosságnak. Ha nem sietnék magam is, talán egyéb okokat is tudnék csoportosítani. De minek ? Mindenesetre kívánatos lenne, ha az apagyilkosok statisztikájába egy kis üdvös változatosságot vihetnénk bele. Fiat justitia. Lucián —«3=$»— Ifj. Grohmann K. amatőr fényképe FEHÉRMEGYEI SZÖLLŐS GAZDA 500 Eötvös Károly újabb kötetei Amikor Révai testvérek hirdették, hogy Eötvös Károlytól tizenkét kötetre való elbeszélést fognak kiadni, akadtak szkeptikusok nagy számmal, akik a maguk hosszú életét akarván bebiztosítani, azt mondották : — Addig éljek, amíg Eötvös meg fogja írni ezt a tizenkét kötetet! Mert tudvalevő dolog, hogy a vajda „elvben" állandó írógörcsben szenved. Nemigen lehet őt rávenni, hogy tollat vegyen a kezébe: inkább elmondja tízszer élőszóval azt, ami a lelkében buzog, semhogy egyszer leírja. S hány kötet van készen? — kérdezte az egyik kételkedő a kiadótól. — Csaknem egy egész kötet, — volt a büszke válasz, — olyan dolgok, amelyek a hetvenes években megjelentek szétszórva a lapokban. Az újkori Tamás elnevette magát és elment azzal a tudattal, hogy biztosította a saját örök életét. De nem azért kiadó a kiadó, hogy ne értse a dolgát. Fölfogadott egy gyorsírót, aki odatelepedett Eötvös mellé, amikor az éjjeli tizenegy és két óra között az Abbázia