Uj Idők, 1905 (11. évfolyam, 1-26. szám)
Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások - Keve: Csokonai Mihály
Csokonai 1773—1905 Csokonai Vitéz Mihály száz esztendeje, hogy lehunyta örökre szemeit. Élete, hányattatása, tehetsége és templamentuma sok tekintetben hasonlatos Petőfihez, csak halványabb mindenben és méretei szerényebbek. Neki nem kedvezett annyira, mint Petőfinek, a kor, amely Petőfi idejében maga is forró volt és minden tehetséget gyorsan kifejlesztett, nem az irodalom, a nyelv állapota, amely kezdetleges és fejletlen volt: az ő Isten kegyelméből való tehetsége maga tört barázdát a sivatagban és ösvényt a jövő számára. Nem mintha reá is nagy hatást nem tettek volna kortársai, hanem mert elsőnek érezte meg és kereste azt a forrást, amely a magyar irodalomnak az élet vizét szolgáltatja: a népköltészetet. Csokonai Kisfaludy Károlynak, Vörösmartynak és Petőfinek törte az utat, akik a Csokonai nyomdokain kezdik meg a nemzeti irodalom építését. A fiatalon, harminckét éves korában elhunyt debreceni költő e nagyjaink méltó társa. Milyen szűk, sivár viszonyok közt kezdi meg Csokonai lantját pengetni! Képzeljük el a tizennyolcadik század végebeli Debrecent pedáns professzoraival, rideg teológusaival, a saját zsírjába fulladó lakosságával. Az afféle szabadszájú, zabolátlan vérű ifjúnak és poétának itt nem volt nagy becsülete. Tanulókora, aztán a nagy kollégiumban való tanítósága örökös súrlódás a profeszszorokkal és az intézet szabályaival. Lelke csak a vidám deákok társaságában vidul fel és kis szobájának mécsénél, amikor tehetsége szárnyait kibontja és ismeretlen tájékok felé repül. Nevét kezdik már ismerni, korán megnyilatkozik poétái egyéniségének eredeti sajátossága, szatirikus, tréfás hajlama. És, amíg Kazinczy érdeklődve és szeretettel fogadja az ifjút, odahaza a professzorok apró szabálytalanságokért, afféle vétségekért, hogy együtt pipázik az ifjakkal, hogy tóga nélkül jár a városban, egymásután citálják az iskolai törvényszék elé s mivel a dacos ifjú nem köt kosarat szájára, sőt prózában és dalban töri a borsot ellenségei orra alá, egy szép napon útilaput kötnek a talpára. És akkor a költő megkezdi azt a bolyongást, amely annyira hasonlít Petőfi nyughatatlan vándorlásához. Ideig-óráig leköti valamely foglalkozás, szerelem, irodalmi mű, egy helyhez, de aztán kóbor ösztöne ismét kezébe adja a vándorbotot, hogy végre fáradtan, betegen hazavetődjék özvegy édesanyja szalmafedeles házába és lassan elhervadjon. De nem anélkül, hogy miután hosszú bolyongása közben pazarul szórta a virágot, még egy bokrétára valót ne szakítson lelke illatos kertjéből. . Csokonai költészete eredetiségével és őszinteségével válik ki korának sovány irodalmi terméséből. Miként Petőfiben, sokan benne is a merész és keresetlen hangot duhajkodásnak és póriasságnak vették. Pedig ez a korhely és rendetlen ember sokat tanult, sokat tudott, ismerte a külföldi irodalmakat és pedig eredetiből. Igaz, gyakran durva bordalai, amelyek a legjobb magyar anekreoni dalok, nem válogatják nagyon a szavakat, de akik nem tudákos nagyképűséggel nézik a vidámság e kicsapongását, megsejtik és észreveszik a művészet kedves formáit és a feltörő eredetiségét is. Bordalai mellett népszerűek a Lilla-dalok, amelyeket a szép komáromi hölgyhöz írt s amelyek sokáig csengtek-bongtak a mult század első felének magyar hajlékaiban. Lilla ama nevek egyike, amelyeket a költészet édes zenéje kísér a hármas hegy hazájában. Egy keserű, borongó lelkű, sorstól üldözött szegény poéta írta e nevet a szívekbe, aki amíg maga alig talált kenyeret testének, kiadót lelke szülöttjeinek, Lilláját belelopta évtizedek szerelmes népének ábrándozásába. Pedig hát Lilla hűtelen volt, kezével egy kalmárt boldogíta. És a költő kesergése még most is gyakran megrendül a Balaton partján: Oh Tihanynak riadó leánya, Szállj ki szent hegyed közül! Im, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe ül. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztult reményén Egy magános árva szív . . . Költészete végtelenül érdekes kifejezése ama kor egy európai eszméktől szaturált, művelt fiának, aki azonban egész lelkével a hazai levegőt szívja és szilárdan áll a hazai talajon. Filozófus, elmélkedő, Rousseau ideái zúgnak fejében és a világot átölelő emberszeretet lelkesíti, de amellett nemzeti és magyar. A hazai ügyek mindenekfölött érdeklik és rajongva csatlakozik a nemzeti mozgalomhoz. Hajlandósága, kiábrándultsága és a hazai állapotok azután a szatirához viszik. Már a debreceni napokban megszólaltatta humorát, későbbi bolyongásai közben, Somogyban tartózkodtában 101 LILLA HH CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY