Uj Idők, 1906 (12. évfolyam, 27-52. szám)

Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások - Müller Vilmos: Behring új széruma

Hehring tanár új széruma Marburg, jún. 18. Hónapok óta, a világtól elzárkózva él Behring tanár marburgi kastélyában. Hó­napok óta nem fogad senkit, nem bocsáj­tanak elé idegent, egyes-egyedül nagy esz­méje lelkesíti­ az emberiség részére meg­lelni a tüdővész biztosan gyógyító széru­mát. Úgy mondják, hogy még famíliájá­val sem érintkezik, hogy kiközösíti magát minden társadalmi kötelékből, hogy azon időn keresztül, amíg kitűzött célját el nem éri, remeteéletet él és laboratóriumán, meg vele dolgozó asszisztensein kívül sen­kit se lát maga körül. Így töltött el hónapokat, amikor az em­beriséget a torokgyík (hyphteria) elleni szérumával megajándékozta, amely a gyer­mekek százezreit mentette meg az életnek és amelyért máris az egész világ elisme­rését vívta ki magának. És éppen így dol­gozik most is szüntelenül, amidőn egy má­sik és nem kevésbbé pusztító óriás ellen­ségét az emberiségnek akarja legyőzni: a milliók életét áldozatul követelő tüdő­vészt. Í­gy lehet, hogy ez éppen úgy si­kerül neki, mint a torokgyík elleni harca, mert Behring nem siet el semmit, nem dolgozik nagy dobbal, mielőtt teljesenít bi­zonyos adatok birtokában nincs. És ma már ott tart, hogy szérumának gyógyító erejét állatokon kétségtelenné tette. A nagy munka, amely az emberek gyógyítását is el akarja érni, most folyik a marburgi re­mete­lakban, amelynek műhelyében a vi­lág legizgatóbb drámája játszódik le mos­tanában : az emberiség sorsáért küzködő tudós t­it­án­­ harca az emberiség legna­gyobb gyilkosával, a tü­dővészszel. Behring tanár teljesen elszigetelve lakik a kies fekvésű­ és óriási diáksereggel bő­velkedő Marburg városától. Villája azon­ban, amely a környék hegyláncolatának egyik legmagasabb pontján épült, a város minden pontjáról idelátszik. Érdekes moz­zanata Behring élettörténetének és az egész művelt világban való nagy hírnevé­nek, hogy alig van Marburgon átutazó idegen, aki ne emlékeznék meg a nagy tudósról. Naponta százszámra hozza a posta azoknak a lapjait, akik felhasz­nálva a marburgi állomáson töltött né­hány percnyi időt, üdvözletükkel ne ked­veskednének a nagy tudósnak. Persze nem hiányoznak ezek közül a kissé követelőd­zők sem. Válaszos levelezőlappal üdvözlik Marburg városban való keresztülutazásuk alkalmából Behring tanárt, de egyben ké­rik is, hogy a mellékelt és címmel ellátott levelezőlapra nevének aláírásával boldo­gítsa az őt üdvözlőt. És Behring eleget tesz eme furcsa kívánságnak, mert amint ő mondani szokta: „Minden ilyen kíván­ság azt bizonyítja nekem, hogy az embe­reknek megvan az érzékük a tudomány haladása iránt". Ebben a villában lakik és dolgozik Beh­ring tanár. A villa közelében óriási labo­ratórium emelkedik, amelyben az asszisz­tensek dolgoznak és itt történnek az ál­latkísérletek is. Behring tanáár új széruma a tuberkulozé nevet viseli. A legutóbb lefolyt párisi tü­dővész elleni kongresszuson jelentette Beh­ring, hogy olyan anyag birtokában van, amely lehetővé teszi azt, hogy állatokat tüdővész ellen megóv, sőt a már kifejlődött betegséget előhaladásában meggátolja és azt a gyógyulás útjára tereli. De egyúttal azt­ is kijelentette Behring, hogy senkinek nem ad szérumából mindaddig, amíg azt teljesen ki nem próbálta. A próbakísérletek természetesen elsősor­ban állatokon történnek. E célra a telep közelében istállók vannak, amelyekben a kísérleti állatok nyernek elhelyezést, leg­többnyire tehenek. Az állatok szigorú fel­ügyelet alatt állanak. Az állatok számmal vannak ellátva és minden állatnak külön fülkéje van. Az állatokról éppen úgy pon­tos kórtörténeteket vezetnek, mint a kór­­házban az emberekről. Minden istálló elején teljesen modernül berendezett, majolikával kirakott, ragyogó tisztaságú műtő­terem talál elhelyezést, ahol a kísérletek történnek. E célra a kí­sérleti állatot a szolga a fülkéből a műtő­térre hozza és azután az orvos, éppen úgy, mint azt embernél szokás, a műtétre elő­készíti. Hogy itt éppen olyan rendkívüli tisztaságnak kell uralkodnia, mint a kór­házakban, az csak természetes. A kísérletek rendszerint Behring tanár személyes felügyelete alatt folynak le. Egyetlen, akár a legcsekélyebb beavatko­zás sincs Behring nélkül. Behring tanár új szérumát az állat vé­rébe fecskendi. Előbb az állatot gümőkó­rossá (gyöngykóros) teszi, olyképpen, hogy mesterségesen tenyésztett tüdővészt okozó gümőkór-bacillusokat fecskendez az állat vérébe. Az állat lázassá lesz és szerveiben mindenütt elszórtan megjelennek a bacil­lusok, amelyek éppen úgy, miként az em­bernél, lassú, de biztos pusztuláshoz ve­zetnek. A betegség kezdeti és kifejlett sza­ Dr. Rösner (i), Behring tanár sssistense Az orvos és a laboratórium-szolga az istállóban

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék