Uj Idők, 1908 (14. évfolyam, 27-53. szám)
1908-10-04 / 41. szám - Urban F. Henry: Jankee-mese / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
vele, sem pedig hitvesével. Búslakodásnak esett hát és elment Tomhoz, a kandúrhoz: — Tom, megcsömörlöttem az élettől. Tedd meg nekem azt a szívességet és falj föl, mielőtt még a bánat a legutolsó csipetnyi húst is lesorvasztja csontjaimról. Tom megtette neki ezt a szívességet. És mert Bill meghalt, hát nem élt többé. Tanulság. Ha a szép Susan hajához a festőszereket Simpson és Társa cégtől hozatta volna, Bill, a veréb még most is élne, mert azok a hajak, amelyeket a Simpson és Társa cég haj festőszerei festenek meg, sohasem fakulnak ki. Hatásukért garancia. Egy kis üveg ára öt dollár. Kapható minden gyógyszertárban. * Látjátok, kedves európai barátaim, ilyen mese egy elterjedt, nagy amerikai újság hasábjain közölve, ezt jövedelmez. És ez a yankee-mese. Miért? Ti kérditek, miért vagyok? Miért kelek fel újra? Hogy lássam, mint a kósza szél A lányok aranyos, finom haját Könnyes arcukba fújja. Hogy várjam azt, ki eljövend, Egy lány, vagy nem tudom ki. Oly jó álmodni tétlenül S szeles időben szürke ég alatt Dalolva kóborolni. Hogy imádjam, szegény hivő, Mi fájó s halhatatlan. Hogy elsirassam csendesen A zokogó szeptemberi eset Egy bús, haldokló dalban. Kosztolányi Dezső US Márkus Miksa Az udvari tanácsos címét annak idején azért elevenítették föl, hogy a közélet érdemes embereinek elismeréséül szolgáljon. Eleinte úgy látszott, hogy lgan veszik, de nemsokára erősen komodevelválták értékét. Kitűnő tudósok után, mint Nagy Ferenc vagy Zsögöd Benő, gazdasági életünk vezető elméi után mint Bujanovich Sándor vagy Elek Pál gyanús értékű politikusok, fölcseperedett specerájosok, kotnyeles rőfösök díszítették vele különben eléggé dísztelen egyéniségüket. A kormány most láthatólag azt akarja, hogy újból komolyan vegyék e kitüntetést, mert Márkus Miksa udvari tanácsos lett. Különös jelenség Egy kitüntetés, amelynek mindenki örül. És Márkus Miksa megérdemli ezt a szeretetet. Nemcsak azért, mert munkás ember, tehetséges ember, szorgalmas ember. De azonkívül van két tulajdonsága, amelyeket a mai korban nem lehet eléggé megbecsülni. Az egyik, hogy jó ember. A jó embereknek abból a fajtájából, amely ma már mindinkább kiveszőben van és amely igaz szeretettel nézi küzködő és vívódó embertársai bajos dolgait és ha lehet, segít rajtuk. A másik, hogy szenvedélyes pártküzdelmek közepette is mindig meg tudja tartani azt a nyugodt, becsületes objektivitást, amelyet nemsokára csak hallomásból fogunk ismerni. Ö nem tartja ellenfeleit a priori gazembereknek, elismeri kvalitásaikat és nem dolgozik személyes és személyes támadásokkal, gyanúsításokkal Elkeseredett harcok idején az ilyen példák kétszeresen értékesek. És ezért örül mindenki Márkus Miksa kitüntetésének. Márkus Miksa,akit a király udvari tanácsossá nevezett ki A társadalom támaszai A Nemzeti Színház reprize. Tizennyolc év nagy idő és ha egy darab, amelyet közel két évtizeden át nem játszottak egy színházban, végre ily hosszú évek múltán fölelevenítésre kerül, az már nem is repríz számba megy, hanem egyenesen premier számba. A Nemzeti Színházban azonban nem az volt. Ennek oka pedig abban rejlett, hogy a fölelevenítés bizony nem volt elég eleven! A dráma nem kelt belőle életre, legföljebb csak a színjátszás. A Nemzeti Színház új rezsimjében a modern drámát Ibsennel akarják képviselni és ezt csak a színjátszásban látja, nem pedig magában az Ibsen drámák mélységeiben és abban, hogy annak szépségeit felszínre hozzák, pedig ez a színjátszás nem is volt Hogy modern, az csak súlyosbító körülmény. Ibsen nagy evangéliumát a nőkben képviselteti, a Tenger asszonyában, Hedda Gablerben, Nórában és a Társadalom támaszaiban is. Ő a társadalom támaszait egyenesen a nőkben látja. A nőkben, akiknek az életküzdelemben fenséges szerep jutott az ellentétek elsimításában, az összeütközések erejének tompításában, a küzdéshez erőt adó nagy szerelemben és a tunya lelkiismeret fölrázásában. Ostorozza is őket, de föl is emeli a porból. Ám gúnyja és szeretete is csak egy célt szolgál: az igazságot. Mert a társadalom másik két támasza: az igazság és a szabadság. Ibsennek ebben a darabjában nincs nyoma az északi ködnek. Tiszta, éles kontúrokban domborodnak ki a jellemek: a sikerekben gazdag pályafutása Bernick konzul, aki egész életét egy hazugságra építi és igazán csak akkor boldog, amikor ezt a hazug talapzatot kirúghatja maga alól. Felesége, aki a szerelemből csak a lemondás gyönyörűségét ösmeri. János, aki barátjáért nagylelkűen elvállalja a bűn ódiumát, de amikor nagylelkűségének következményei és szerelme összeütköznek, életét már csak az utóbbival akarja bearanyozni. Lona, aki még most is szereti Bernicket, aki pedig cserben hagyta őt és nővérét vette feleségül, annak pénze miatt és akiről most már tudja, hogy becsületének megmentésére elfogadta azt, hogy barátja föláldozza a becsületét. Ugyanaz a Lona, aki most sem azért tér vissza, hogy bosszút álljon, hanem hogy fölrázza lelkiismeretlenségéből és visszaadja önmagának, csak azért, hogy ő — tisztán láthassa azt a férfit, akit szeretett. Mind határozott és el nem mosódó, ködbe nem vesző jellem, akikből önként folyik az akció és a dráma. Ezt érezte is a színház. Tudta is, sőt ki is akarta fejezni. De amit kifejezett, az egyenesen a dráma travesztálása. Sok helyütt tisztán az operettbe átcsapó helyzetkiaknázás , a három pletykázó asszony terefelése, az együgyű Hilmár alakja, a három kereskedő szereplése és a küldöttség megjelenése. Igaz, ezek az alakok nem misztikusak, de ennyire még se komikusak. Csak emberek. De húsból és vérből való emberek, nem pedig a rendező fantáziájából életre kelt figurák. Bernick sem az, aki Gál Gyula alakjában .307