Uj Idők, 1908 (14. évfolyam, 27-53. szám)

1908-10-04 / 41. szám - Urban F. Henry: Jankee-mese / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

vele, sem pedig­ hitvesével. Búslakodásnak esett hát és elment Tomhoz, a kandúrhoz: — Tom, megcsömörlöttem az élettől. Tedd meg nekem azt a szívességet és falj föl, mielőtt még a bá­nat a legutolsó csipetnyi húst is lesorvasztja csont­jaimról. Tom megtette neki ezt a szívességet. És mert Bill meghalt, hát nem élt többé. Tanulság. Ha a szép Susan hajához a festőszereket Simp­son és Társa cégtől hozatta volna, Bill, a veréb még most is élne, mert azok a hajak, amelyeket a Simpson és Társa cég haj festőszerei festenek meg, sohasem fakulnak ki. Hatásukért garancia. Egy kis üveg ára öt dollár. Kapható minden gyógyszertárban. * Látjátok, kedves európai barátaim, ilyen mese egy elterjedt, nagy amerikai újság hasábjain közölve, ez­t jövedelmez. És ez a yankee-mese. Miért? Ti kérditek, miért vagyok? Miért kelek fel újra? Hogy lássam, mint a kósza szél A lányok aranyos, finom haját Könnyes arcukba fújja. Hogy várjam azt, ki eljövend, Egy lány, vagy nem tudom ki. Oly jó álmodni tétlenül S szeles időben szürke ég alatt Dalolva kóborolni. Hogy imádjam, szegény hivő, Mi fájó s halhatatlan. Hogy elsirassam csendesen A zokogó szeptemberi eset Egy bús, haldokló dalban. Kosztolányi Dezső US Márkus Miksa Az udvari tanácsos címét annak ide­jén azért elevenítették föl, hogy a köz­élet érdemes embereinek elismeréséül szol­gáljon. Eleinte úgy látszott, hogy lgan veszik, de nemsokára erősen komo­devel­válták értékét. Kitűnő tudósok után, mint Nagy Ferenc vagy Zsögöd Benő, gazda­sági életünk vezető elméi után mint Buja­novich Sándor vagy Elek Pál gyanús ér­tékű politikusok, fölcseperedett specerájo­sok, kotnyeles rőfösök díszítették vele kü­lönben eléggé dísztelen egyéniségüket. A kormány most láthatólag azt akarja, hogy újból komolyan vegyék e kitüntetést, mert Márkus Miksa udvari tanácsos lett. Különös jelenség­ Egy kitüntetés, amelynek mindenki örül. És Márkus Miksa megérdemli ezt a szeretetet. Nemcsak azért, mert munkás ember, tehetséges em­ber, szorgalmas ember. De azonkívül van két tulajdonsága, amelyeket a mai korban nem lehet eléggé megbecsülni. Az egyik, hogy jó ember. A jó embereknek abból a fajtájából, amely ma már mindinkább ki­veszőben van és amely igaz szeretettel nézi küzködő és vívódó embertársai bajos dolgait és ha lehet, segít rajtuk. A má­sik, hogy szenvedélyes pártküzdelmek kö­zepette is mindig meg tudja tartani azt a nyugodt, becsületes objektivitást, amelyet nemsokára csak hallomásból fogunk is­merni. Ö nem tartja ellenfeleit a priori gazembereknek, elismeri kvalitásaikat és nem dolgozik személyes és személyes támadásokkal, gyanúsításokkal Elkeseredett harcok idején az ilyen példák kétszeresen értékesek. És ezért örül mindenki Márkus Miksa kitüntetésének. Márkus Miksa,­akit a király udvari tanácsossá nevezett ki A társadalom támaszai A Nemzeti Színház reprize. Tizennyolc év nagy idő és ha egy darab, amelyet közel két évtizeden át nem ját­szottak egy színházban, végre ily hosszú évek múltán fölelevenítésre kerül, az már nem is repríz számba megy, hanem egye­nesen premier számba. A Nemzeti Szín­házban azonban nem az volt. Ennek oka pedig abban rejlett, hogy a fölelevenítés­­ bizony nem volt elég eleven! A dráma nem kelt belőle életre, legföljebb csak a színjátszás. A Nemzeti Színház új re­zsimjében a modern drámát Ibsennel akarják képviselni és ezt csak a színját­szásban látja, nem pedig magában az Ib­sen drámák mélységeiben és abban, hogy annak szépségeit felszínre hozzák, pedig ez a színjátszás nem is volt Hogy mo­dern, az csak súlyosbító körülmény. Ibsen nagy evangéliumát a nőkben kép­viselteti, a Tenger asszonyában, Hedda Gablerben, Nórában és a Társadalom tá­maszaiban is. Ő a társadalom támaszait egyenesen a nők­ben látja. A nőkben, akik­nek az életküzdelemben fenséges szerep jutott az ellentétek elsimításában, az összeütközések erejének tompításában, a küzdéshez erőt adó nagy szerelemben és a tunya lelkiismeret fölrázásában. Osto­rozza is őket, de föl is emeli a porból. Ám gúnyja és szeretete is csak egy célt szolgál: az igazságot. Mert a társadalom másik két támasza: az igazság és a sza­badság. Ibsennek ebben a darabjában nincs nyoma az északi ködnek. Tiszta, éles kontúrokban domborodnak ki a jellemek: a sikerekben gazdag pályafutása Bernick konzul, aki egész életét egy hazugságra építi és igazán csak akkor boldog, ami­kor ezt a hazug talapzatot kirúghatja maga alól. Felesége, aki a szerelemből csak a lemondás gyönyörűségét ösmeri. János, aki barátjáért nagylelkűen elvál­lalja a bűn ódiumát, de amikor nagylelkű­ségének következményei és szerelme össze­ütköznek, életét már csak az utóbbival akarja bearanyozni. Lona, aki még most is szereti Bernicket, aki pedig cserben hagyta őt és nővérét vette feleségül, an­nak pénze miatt és akiről most már tudja, hogy becsületének megmentésére elfogadta azt, hogy barátja föláldozza a becsületét. Ugyanaz a Lona, aki most sem azért tér vissza, hogy bosszút álljon, ha­nem hogy fölrázza lelkiismeretlenségéből és visszaadja önmagának, csak azért, hogy ő — tisztán láthassa azt a férfit, akit sze­retett. Mind határozott és el nem mosódó, ködbe nem vesző jellem, akikből önként folyik az akció és a dráma. Ezt érezte is a színház. Tudta is, sőt ki is akarta fejezni. De amit kifejezett, az egyenesen a dráma travesztálása. Sok helyütt tisztán az operettbe átcsapó hely­zetkiaknázás , a három pletykázó asszony terefelése, az együgyű Hilmár alakja, a három kereskedő szereplése és a küldött­ség megjelenése. Igaz, ezek az alakok nem misztikusak, de ennyire még se ko­mikusak. Csak emberek. De húsból és vérből való emberek, nem pedig a ren­dező fantáziájából életre kelt figurák. Bernick sem az, aki Gál Gyula alakjában .307

Next