Uj Idők, 1910 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-22 / 21. szám - Gineverné Győri Ilona: A westminsteri hercegnél / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

hatását, amelyek a mennyezet meg az alatta elhúzódó széles fríz színtervei alkotják. Egyéb szín nincs is az egész előcsarnokban; — még ha bál van is a palotában, a növénydíszt is csak a barnatörzsű, virágtalan zöld növények adják. P­edig lenn a másfél mértföldnyi vonalban elhúzódó üvegházak közül legalább hat óriási üvegcsarnok rózsa­szín maimaison szegfűvel van tele; ennek ökölnyi, ró­zsás virágfejeit ezrével szokták felküldeni Londonba, ha a herceg a londoni palotájában fogad, mert az ottani nagy terem színtervével meg ez illik össze legjobban. Egy külön, óriási virágházban pedig semmi mást nem termelnek, mint a smilax nevű­, aprólevelű selymes zöld futónövényt, amelynek cérnaszál vékony indája olyan könnyed, mintha csak valami finom zöld sujtás teke­regne végig az asztalterítők damasztján. A virágház asztalairól ezer meg ezer zsineg van fölvonva a tetőre, hogy a smilax sugáregyenesen kúszhassék föl az üveg­tető felé, mert ha azután nagy ebédre díszítik az asz­talt, a karos kandelábereket, virág- és gyümölcskosa­rak fogóját mind smilaxindákkal tekerik át. A termeken keresztül vándorló látogatók a nagy báltermet csodálják meg talán legjobban. Miért? Mert a társaság maga angol, a terem egész díszítési terve pedig, mint hallják, „kizárólag francia". Én magam­ban csaknem azt mondom rá: ,,elég kár". Mert a ro­kokó világ nefelejcskék, fehér, rózsaszín meg halvány­ar­any, apró mintás stílusában való díszítés, hogy hogy nem, mintha aprólékos lenne ebben a gót boltozatú, Tudor ablakíves csarnokban. Mintha a régi angol bár­dok öblös szavú, harcias zenéjére mentette-el akarna táncolni valaki. Micsoda nemzeti légköre is tud lenni egy-egy ház­nak ! És micsoda vétek azt idegen ízlések erőszakos im­portálásával gyöngíteni! Szinte föllélegzem, amint a kacskaringós, arany­lábú, ametisztből metszett asztalkák barokk világból átlépünk a könyvtárszobába. Hazaérkeztünk tehát Angliába újra. Itt már van összhang, tehát van at­moszféra, van hangulat is. Igazán nem csoda, ha az angol regények tíz vonzó, érdekes jelenete közül kilenc ,,a könyvtárszobában" szokott, angol regényírói recept szerint végbemenni. Pompája, impozáns volta az ilyen szobának nagyúri házban csak akkora, mint a szaloné, de amellett otthoniasabb, érdekesebb, mert ékesszólób­ban beszél arról, hogy az emberek itt cselekedni is szok­tak valamit. Barna diófa az egész szoba. Ott, ahol a falak men­tén végigfutó könyvszekrények elvégződnek, diófatáb­lák folytatják a fal burkolását, a mennyezet is arany­lécekkel összekötött gátfaragású diófatömbökből áll; még a szőnyeg is mintázatlan aranybarna fényű dió­szín bársony, valamint az ólomkarikás, kiugró csúcs­íves ablakok függönye is. Ebbe a békés hangulatú monochrom színtervbe csak az hozza bele az élénkítő csillogást, hogy a könyvtárszekrények tetőin végig, végig, az óriás hosszúságú teremben mindenütt nagy majolika- vagy fayencetálak, vödrök, kupák állnak; köz­tük egy-egy japáni rekeszzománc tárgy a maga igazi ékszerszépségével; és a színnek, aranyozásnak erre a panorámájára a gyönyörűen kitervezett villamvilágítás szór fényt. A szekrények tetővonalán mindenütt te­nyérnyi nagyságú gyöngyházszínű­, kagylóformájú üveglap közepén izzik a villamgömb, mint egy-egy "rigy gyöngy. A kisebb szalon fala pompás eszmét valósít meg. Tetővonala alatt mintegy négy lábnyi széles fríz gya­nánt freskó-kép húzódik végig a fal egész hosszában. Lovon ülő alakok tarka csoportja; elnéztük őket, hogy kerülnek össze az udvari bohóc, az apácafejedelmi as­­szony, a sólymászó lovag, a barát, és a többi; míg eszünkbe jut, hogy lám, hisz régi ismerősünk mind­ a Chaucer „Canterbury-i regéinek" zarándokcsoportja. Ha ezeket magyar művész vagy magyar főúr látná Kubikusok Katkics Béla amatőr­ fényképe 527

Next