Uj Idők, 1912 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-18 / 8. szám - Adorján Andor: Madame Firmiani / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások - Sorsok és pályák (Adorján Andor könyve) / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
kisérte haza, más nem is mert föltolakodni soha. Ha pedig az asszonynál volt vendégség, a gróf volt az, aki utolsónak hagyta el a szalont ... A nyarat mindig együtt töltötték, valahol Svájcban, vagy a tenger partján. Megesett, hogy néha hónapszámra eltűntek Parisból, és ilyenkor senki se tudta merre járnak. Bizonyos volt, hogy együtt utaztak el, hogy együtt bujkálnak valahol, és mindenki meg volt győződve róla, hogy ezt a két emberfiát: a grófot és az asszonyt olyan viszony fűzi egymáshoz, amelyet az egyház nem jó szemmel néz . . . Csak az okot nem értette senki, miért a titok, miért a bujkálás? Az asszony özvegy volt, a férj agglegény, szóval semmi akadálya se lett volna, hogy anyakönyvvezető elé álljanak. Mert az igazságot nem is sejtették, hogy ezek ketten húsz esztendő óta házasok és boldogok és húsz esztendő után még mindig imádják egymást zavartalanul. Hogy miért titkolták a frigyüket, annak regényes a háttere, és az okai igen messzire nyúlnak vissza. Amikor megismerkedtek egymással, a nő huszonöt esztendős volt és éppen akkoriban ment nőül az idősebbik Firmiani testvérhez. Firmianiék nevét mindenki ismeri, aki valaha foglalkozott régiségekkel, vagy múzeumba járt, vagy Balzac-ot olvasta. A Firmianiék híres antikvárius cég volt, amely a mult század sorári rengeteg elfeledett, elkallódott remekművet mentett meg. A családjukban örökletes volt az antikváriusi hivatás és nemzedékről-nemzedékre keresztül-kasul járták a világot ritkaságokért, régiségekért, amiket aztán horribilis áron adtak el múzeumoknak és gazdag amatőr gyűjtőknek. Ami Hagenbeck ma az állatkerteknek, az volt a Firmiani-cég a műgyűjtőknek. Fél évszázad alatt horribilis vagyont sikerült fölhalmozniok és megérdemelték. Az egyik Firmianiról Balzac ezt írta: il avait apporté le gout artiste ie plus sur, le plus delicat, et un véritable don de divination". Biztos és finom művészi ízléssel, különös intuitiv tehetséggel hajszolták föl a ritkaságokat Firmianiék, nem csoda, ha három generáció alatt sok milliós vagyont gyűjtöttek. És amikor a hatalmas vagyon a második császárság alatt valóságos arisztokratákká nemesítette őket, bekövetkezett a katasztrófa. Akkoriban két testvér örökölte a céget. Az ifjabbik váratlanul, hirtelen meghalt, a másik, az idősebb, kedvét veszítette és visszavonult, eladta az üzletet. Húszmilliója volt, akkora vagyon, amely minden ajtót föltárt volna előtte. De jött a csapás, ólomlábon, és becsukta a szívesen nyíló ajtókat. Az idősebb Firmiani, a húszmilliós úr, megbetegedett, hátgerincsorvadásba esett. Azzal kezdődött a baja, hogy megbénult a teste. Az orvosai gyógyíthatatlannak mondták, de hozzátették, hogy még nagyon sokáig elélhet. Ezt vigaszul mondták, de elrettentették vele. Hogy így, betegen, elhagyottan éljen: borzalmasnak A"Népopera újdonsága Az Uj Idők számára fényképezte Alexy A .,Szibéria" első felvonásából Alexy fényképe „Györgyike drága gyermek" a Vígszínházban. Jelenet a második felvonásból (Fenyvessy, Varsányi, Lánczy és Góth) 17