Uj Idők, 1912 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-24 / 13. szám - Diplomata: Ha a nők szeretnek / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
bekben azonban ő dirigált kizárólag. A szolgálat, ezt mindjárt hozzá tehetem, ennek nem vallotta kárát. Sőt, hogy igazságos legyek, nem zárkózhatom el annak konstatálása elől, hogy az első század a kiváló ezredben a legkiválóbbak egyike volt. Az ezredes választása ily körülmények között csak szerencsésnek volt nevezhető. Az éppen mondottak után pedig azon sem ütközhetünk meg, hogy az ezredparancsnok az Erdprinz kiképzését illetőleg csak néhány szót váltott Zoborfalvy Attilával, ellenben a feleségével hosszasan és behatóan tárgyalt, kifejtvén ő nagysága előtt egész programmját. Ha valahol, úgy ennél az asszonynál eszméi teljes megértéséről biztos lehetett. Az olvasó, a leírás után, mit eddig ezen asszonyról adtam, azt hihetné, hogy Zoborfalvyné fogatlan matróna, házsártos, zsörtölődő, tipikus boszorkány volt. Korántsem. A tavasszal mult huszonnyolc esztendős s bájos, üde, kivánatos, szép asszony volt, kinek nőiességét caesari hajlamai sem tudták elhomályosítani. S amit különösen kiemelendőnek tartok: megközelíthetetlen tisztessége minden kételyen felül állott. Pedig az ezred fiatalsága kivétel nélkül szerelmes volt beléje s hogy ily körülmények között kísértésekben nem volt hiány, azt könnyű elképzelni. Távol áll tőlem, hogy Zoborfalvyné erkölcsi színvonalát kisebbíteni akarjam, midőn azon vélekedésemnek adok kifejezést, hogy állhatatos magatartásának egyik főrugóját kétségtelenül Enyiczkey Miklós hadnagy iránt táplált ideális vonzalom képezte. Azt meg kell adni, a kapitánynénak nem volt rossz izlése. Enyiczkey Miklós messze földön a legszebb férfiak egyike volt, valóságos levente, dalia, ideális huszáralak, kinek délceg termetén megakadt minden női szem. S amellett eszményeket hajhászó, álmodozó ifjú, ki csak féllábbal időzött e sártekén. És az egyetlen a fiatalok közül az egész ezredben, sői észrevenni sem látszott Zoborfalvynét, pedig a svadrongosának volt a felesége. XXXIX. Günther és Enyiczkey Miklós hamarosan összebarátkoztak. Olyannyira, hogy azontúl valósággal elválaszthatatlanok lettek. A végzet, persze, az Erdprinzet sem kímélte meg, amennyiben ő is halálosan beleszeretett Zoborfalvynéba. De legalább volt egy résztvevő kebel, — Enyiczkey Miklós, — kinek elpanaszolhatta szerelmes szíve minden bánatát. Igazán, nem volt szép, ahogyan Zoborfalvyné az Erbprinz-cel bánt. Akárcsak egy iskolás gyerekkel, kit a legjobb akarat mellett sem lehet komolyan venni. Ha Günther szerelméről kezdett szólni, az asszony azzal torkolta le állandóan, hogy inkább a szolgálatra gondoljon. A neve napján pedig egy tucat zsebkendővel lepte meg az Erbprinzet, mi ugyan vérlázító, de egyszersmind eléggé világos célzás volt, mely fájdalmas sebet ejtett Günther rajongó szívén. Ő fensége már közel egy esztendeje szolgált az ezredben, mely idő alatt mindinkább bizonyossá vált, hogy az ezredes módszere teljes diadalt aratott. Az Erbprinzből kitűnő katona, rendes, derék ember lett, ki tényleg kiérdemelte mindazon dicséretet, mellyel szigorú feljebbvalói elhalmozták. Molnár ezredes nem túlzott, midőn a fejedelmi apához intézett levelében ily értelemben nyilatkozott XXXIX. Güntherről. A weissenkircheni udvar örömmámorban úszott e hírek hallatára s XXXVIII. Günther hízelgő sorok kíséretében küldte meg Molnár ezredesnek a hohenfriedberg-lebenseggi házirendnek weissenkirchentölgyfalevéllel ékesített első osztályú keresztjét s Zoborfalvy kapitány számára a középkeresztet a csillaggal. A fejedelemasszony pedig, hogy anyai hálájának némi csekély jelét adja, gyönyörű ékszerrel lepte meg Zoborfalvynét, melyet sajátkezüleg írott sorai kisértek. XXXIX. Güntheren csakugyan nagy változás jelei voltak észlelhetők. Mindinkább komolyabb, zárkózottabb lett, magába vonult teljesen. Olthatatlan szerelem epesztette Zoborfalvyné iránt, melyet az asszonynak elutasító magatartása csak még inkább növelt. Március 15-ike a budapesti Petőfi-szobornál Müllner fényképe A legfiatalabb ünnepi szónok 27* 307