Uj Idők, 1914 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1914-06-07 / 24. szám - Farkas Imre: Ének / Költemények - Herczeg Ferenc: A jövő század novellája / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

kulturképteleneknek, akik semmiképpen sem tudnak beleilleszkedni a modern világrendbe és akik azt hiszik, minden kőfal arra való, hogy ők fejjel menjenek neki. A vizsgálóbíró hivatalos arccal lapozgatott az írásaiban. — Ha nem csalódom, az ön neve 13 X—Pál? — kérdezte. A fogoly elmosolyodott. Valóban nem csalódik, édes Klárika. A bíró hidegen és szigorúan méri végig a fogolyt. Az én intellektuális minősítésem különb, mint az öné és így nincs joga és oka ehhez a kicsinyítő megszólításhoz. Ön nem Klárika, hanem a bírája előtt áll, Rendben van, — mondja békülékenyen a fo­goly.­­ A fő az, hogy nem csalódik, drága B­N 37, én ugyanaz az­­ vagyok, aki magát tavaly megcsókolta a tárgyalóteremben és akit ezért, hatóság elleni erő­szak címén, három hónapra becsuktak. Reménylem, a három hónapot arra használta, hogy elmélkedjék azon, amit tett. — Elmélkedtem, Klára és arra a meggyőződésre jutottam, hogy három hónap egyáltalában nem sok a maga csókjáért. És ha most megint három hónapi szabadságot vehetnék magamnak. Dr. Klára a csöngetyű­ gombja után nyúlt. Ha nem fogja nekem megadni azt a tisztele­tet, amelyre hivatalos állásomnál fogva igényem van, akkor az őrség jelenlétében folytatom a kihallgatást. Ez a fenyegetés hatással volt a fogolyra. — Csak azt ne! Az őrök csúnya vénasszonyok, vastagcsontúak, némelyik bajuszos is. Dr. Klára megvetően vállat vont. — A szertelen fontosság, melyet ön az emberek külsejének tulajdonít, jellemzi az ön léhaságát, — mondta. — Ha nem térjünk a dologra, íj­j­—Pál! A rendőrség jelentése szerint ön tegnapelőtt, azaz 1987-ik évi május 5-én, előre megfontolt szándékkal elpusztította a Szépművészeti Múzeum egyik remek­művét, a világhírű Szeverusz mester Antinous című festményét, melynek pénzértékét a múzeumi igazgató­ság egy félmillióra becsüli. Ön késsel kivágta a képet a keretből, azután darabokra tépte, földre dobta és lábbal tiporta. Szóról-szóra így történt, édes B­N 37! Midőn letartóztatták, ön több ízben azt kiál­totta: Választójogot a férfiaknak! Igenis, azt kiáltottam. Hozzátehetem még, hogy egy felsőbb leánynevelő-intézet növendékei, akik akkor éppen a képtárban jártak, megtámadtak a nap­ernyőikkel és meg akartak lincselni. — Ez sajnálatos kihágás, — mondta a vizsgáló­bíró, — bár emberileg érthető, hogy a fiatal, romlat­lan teremtéseket fölháborította az ön vandalizmusa. De menjünk tovább! Önnek cinkostársai is voltak, akik meg akarták szöktetni a merénylet után. A rendőrség jelentése szerint egy aeroplán keringett a múzeum körül. Csak akkor menekült el, midőn már közeledtek a légi cirkálók. A fogoly elmosolyodott. Kossuth Ferenc temeté­se. A gyászmenet, elöl Kossuth Lajos Tivadarral 625

Next