Uj Idők, 1915 (21. évfolyam, 27-52. szám)

1915-07-11 / 29. szám - Zilahy Lajos: Záveczky protezsál / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

— Hát az, hogy ide jár minden este dárdlizni, meg pipázni ez az öreg Záveczky. Nemes ember, vár­megyei ember és mindig arról beszél az öreg, hogy neki falujabelije és iskolapajtása volt Debrecenben Czenky, a miniszter. Mindig azzal dicsekszik az öreg úr, hogy milyen jóban vannak ők ketten. Még levelez­nek is. Nem tudna ez valamit csinálni az én ügyemben? Az após a csibukszárral jobbra is, balra is eliga­zította a bajuszt. Pislogott és csöndesen mosolyogva nézte Jánost. — Hát teneked öcsém csak most jut ez az eszedbe? Régen elintéztük ezt mi már az öreggel. — Igazán? — Hát persze. Az öreg személyesen megy föl Pestre, hogy beszéljen az ügyedben Czenky­vel. János égő arccal állott föl. — N­a sikerülne . . . János szerette volna magához ölelni a levegőt, az apósát, az öreg Turóczit, a kis szobát, — a szája széle csendesen remegett az örömtől, érezte, hogy valami forró nagy zokogás dübörög a mellében, szeretett volna most egyedül lenni itten, leülni a dívány sar­kába és sírni, sírni sokáig, hogy ilyen szép, hogy ilyen gyönyörű az élet! Erzsike jött be. — Kedves apám, anya kéreti az újságot. Meglátta Jánost. — Hát maga itt van? Kipirult arccal nyújtott neki kezet. Egyszerű kis rózsaszínű ruha volt rajta, — fényes dióbarna hajá­ban halványpiros szalag, vasalt fehér köténye csipké­vel szegett és félcipője fölött bokros fekete másli. Jani kezet csókolt. — Igen, itt vagyok. — Hát akkor miért nem jött be? — Valami hivatalos ügy. Erzsike fölbiggyesztette a száját. — Ó istenem! — Nem lyányokra tartozik, — mondta az apja. Jani elővonta a tulaezüst órát. — Nekem mennem kell az ipariskolába. A kalapja után nyúlt, — nem bírt most itt maradni, egyedül akart lenni, — egyedül, egészen egyedül, bent a kis tanítószobában, becsukni csendesen az ajtót és föl-alá sétálni a görcsös pádimentumon. Az északi harctérről. Elhagyott orosz kellékek. Az Uj Idők fényképe Az oroszokat üldöző magyar tüzérség átkel a Sanon. Az oroszok által felgyújtott híd még lobogva ég, mialatt a híd mellett már elrobognak az ágyúk. Horváth László tüzérfőhadnagy felvétele az Uj Idők számára 03

Next