Uj Idők, 1915 (21. évfolyam, 27-52. szám)
1915-07-11 / 29. szám - Zilahy Lajos: Záveczky protezsál / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
— Hát az, hogy ide jár minden este dárdlizni, meg pipázni ez az öreg Záveczky. Nemes ember, vármegyei ember és mindig arról beszél az öreg, hogy neki falujabelije és iskolapajtása volt Debrecenben Czenky, a miniszter. Mindig azzal dicsekszik az öreg úr, hogy milyen jóban vannak ők ketten. Még leveleznek is. Nem tudna ez valamit csinálni az én ügyemben? Az após a csibukszárral jobbra is, balra is eligazította a bajuszt. Pislogott és csöndesen mosolyogva nézte Jánost. — Hát teneked öcsém csak most jut ez az eszedbe? Régen elintéztük ezt mi már az öreggel. — Igazán? — Hát persze. Az öreg személyesen megy föl Pestre, hogy beszéljen az ügyedben Czenkyvel. János égő arccal állott föl. — Na sikerülne . . . János szerette volna magához ölelni a levegőt, az apósát, az öreg Turóczit, a kis szobát, — a szája széle csendesen remegett az örömtől, érezte, hogy valami forró nagy zokogás dübörög a mellében, szeretett volna most egyedül lenni itten, leülni a dívány sarkába és sírni, sírni sokáig, hogy ilyen szép, hogy ilyen gyönyörű az élet! Erzsike jött be. — Kedves apám, anya kéreti az újságot. Meglátta Jánost. — Hát maga itt van? Kipirult arccal nyújtott neki kezet. Egyszerű kis rózsaszínű ruha volt rajta, — fényes dióbarna hajában halványpiros szalag, vasalt fehér köténye csipkével szegett és félcipője fölött bokros fekete másli. Jani kezet csókolt. — Igen, itt vagyok. — Hát akkor miért nem jött be? — Valami hivatalos ügy. Erzsike fölbiggyesztette a száját. — Ó istenem! — Nem lyányokra tartozik, — mondta az apja. Jani elővonta a tulaezüst órát. — Nekem mennem kell az ipariskolába. A kalapja után nyúlt, — nem bírt most itt maradni, egyedül akart lenni, — egyedül, egészen egyedül, bent a kis tanítószobában, becsukni csendesen az ajtót és föl-alá sétálni a görcsös pádimentumon. Az északi harctérről. Elhagyott orosz kellékek. Az Uj Idők fényképe Az oroszokat üldöző magyar tüzérség átkel a Sanon. Az oroszok által felgyújtott híd még lobogva ég, mialatt a híd mellett már elrobognak az ágyúk. Horváth László tüzérfőhadnagy felvétele az Uj Idők számára 03