Uj Idők, 1918 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-23 / 26. szám - Andorffy Mária: Idegen / Költemények
és azután azonnal Pista után fog menni. Lássa, már megy is. Borzasztóan gyűlöl engem, mert Pista azelőtt vele foglalkozott egy kicsit. Nézze, már beszél is vele. Odamegyek hozzájuk. Föl akart emelkedni, de Dezsőházi visszatartotta. — Maradjon még egy pillanatig, kedves Dóra. Szeretnék magának elmondani egy és mást. .. cserébe azért az őszinteségért, amellyel megtisztelt. Az unoka, nővére addig nem fog kárt tenni Czelder úrban. — De én nem akarom, hogy beszéljen vele. — Ennyire féltékeny ? Dóra tágra nyitotta a szemét. — Féltékeny ? Én ... ? Én igazán nem vagyok féltékeny természetű. Csak nem akarom, hogy Pista beszéljen vele. A táncok Dezsőházi szeme körül vidám táncot kezdettek. — Most már értem. Nem féltékeny, csak nem akarja, hogy Czelder úr más leánnyal beszéljen. Egészen világos álláspont. Miután azonban úgy látom, hogy Czelder úr nem nagyon melegszik bele a beszélgetésbe, talán mégis tudja magát még néhány percig türtőztetni. — Igen, Pista ki nem állhatja Theát, — mondotta Dóra kissé megkönnyebbülten. — Ámbár nem tudom, hogy azelőtt mi volt közöttük. Azt hiszem, mégis flörtölt vele egy kicsit. De az igaz, hogy most sohasem megy a közelébe. — Ne lássa. De felejtsük el egy másodpercre, kedves Dóra, hogy unokanővére a világon van és beszéljünk magáról. Mert azt csakugyan helyesen találta ki, hogy az édesanyja beszélt velem. 1— Tudtam mindjárt tudtam. — Az édesanyja nagyon kiváló asszony és nagyon szereti magát. Sok csapás érte és ez talán kissé rideggé tette, azonban éppen ezek a csapások nyitották föl a szemét és ismertették meg vele az életet. Amit maga elfogultságnak és érzéketlenségnek tart, az nála nem egyszer leszűrődött életbölcseség. Természetes, hogy egy húsz éves leánynak illúziói vannak, de éppen olyan természetes, hogy az idős és tapasztalt anya előtt ezek az illúziók gyakran egészen más képet öltenek. Dóra apró lába kopogni kezdett a padlón. — Tudom, hogy most mi következik. Az, hogy Pista csak a pénzemért akar elvenni, ugye? — Nem ismerem Czelder urat és nem tudom érzelmeit megítélni, — hangzott a hűvös válasz. — De ez a gondolat valóban nem egészen természetellenes. Dóra vállat vont. . — Hát nekem az is mindegy, — jelentette ki határozottan. — Ó • • • ó ... ó. Egészen mindegy. Ezt talán mégsem mondja egész meggyőződéssel. — De igen. Szeretem . .. annyira szeretem, hogy nélküle az egész életemnek nincsen semmi értelme. És nekem csak az a fontos, hogy én is kellek neki. Hogy miért kellek neki, az mindegy. — Nem gondolja, kedves Dóra, hogy ezzel a kijelentéssel kissé . . . hogy is mondjam csak .. . kissé megalázza magát. Folytatjuk Idegen t. Jövök az úton, és te vársz rám. A két karod híven kitárod. Kit vársz bennem ... •? Kényes királynőt ? Fehér macskát? Könnyes virágot? Nézz meg nagyon! Nem tévedtél-e? Nem vagyok-e más, idegen. Engem vársz-e? Engem kívánsz-e? Én élek-e a sziveden? A szemed ne borítsa fátyol, Éles szemmel nézz meg, Azt akarom, engem csókolj nagyon, meg, Ha vágyad a karodba von. II. Azért szeretlek tán, mert oly más vagy, Idegen lelked, idegen álmod, Másképp látsz, mint én, minden virágot. A mosolyaid ösmeretlenek, És érthetetlen néha a vágyad, Más pompával hull rád a napfény, Más vagy. Mindig váratlan minden beszéded, A csókod furcsa, vad titok .. . Sokszor, mikor te kacagni kezdel, Titokban én sírok. Andorffy Mária Orbán Dezső szobrász, a főváros jubiláris díjának nyertese. Mellette egyik műve: Zöldi Márton író mellszobra Ára 6 korona Ara 6 korona AZ EL-RIADI RÉZBÁNYA Regény. írta Farkas Pál A modern Törökország életmódjába világít bele ez a regény, amelynek szerelmi története egy magyar úr és egy kalandos, titokzatos múltú nő forró színekkel megfestett regénye 533