Uj Idők, 1918 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-08 / 36. szám - Lengyel Gyula: Leánynézőben / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Leánynézőben Elbeszélés írta LENGYEL GYULA — Ember! Már én nem bírom a fejést. A lábam is igen nehezedett, — mondta Kampó Péterné egy téli reggelen az urának. — Hát, hiszen eredj be a patikába, vegyél vagy ötért majomzsírt, az használ, — tanácsolta Kampó az asszonynak. — Kár a pénzért, — legyintett az asszony a kezével. — Menyecske kéne már ide. Cser Gábor is megszólalt a karos lóca szélén. — Lányból lesz a menyecske, a pedig van a faluban elég. — Nem kell idevaló. Az egyik nagynyelvű, a másik nem dolgos, aki jó volna, az pedig szegény. Olyat mondjék koma, aki a Pistához való! — biztatja Kampóné Csert. — Négy ökör elég? — érdeklődik Cser. — A lóhoz jobban értek, — szólal meg Kampó. — Akkor menjünk Ecsegre! — adja le véleményét komolyan Cser Gábor. Ebéd után felrakta Kampó Pista a két sárga csikóra a sallangos szerszámot. Cser Gábor is belebújt a fekete fürtös gubába s a kocsi hátsó ülésén elhelyezkedett Kampó Péterrel. Peckesen ültek a fekete gubákban s az orrig lehúzott báránybőrsipkák alól kevélyen meredt előre a két füstölgő makropipa. Pista alig birta gyeplőszáron tartani a két türelmetlen csikót. Kampóné még egyre adta a jó tanácsot: — Jól körülnézzenek a portán. Meglátszik az egyszerre, hogy rendes népek-e, a háztájon. A jószágokat is tekintsék meg. Azt is, mit etetnek. A szalmát körülnézni el ne felejtsék. Sok szalmából sok szem. A sok szalmát meg sok föld termi. — Hajts már Pista. Ha akkor indulunk el, mikor anyád abbahagyja a beszédet, akkor itt virrad ránk. Pista a csikók közé suhintott az ostorral. A két sárga kevélyen fölhányta a fejét, amint kiindult az udvarból. A hátsó ülésen, gubáikba behúzódva, hangtalanul pipázott Kampó és Gábor. Szó nélkül elérték az ecsegi határt. A rakodóhelynél a falu sertésnyája turkált a szalmák körül elszórt tövekben. Kampó meglökte Pistát. — Hó, álljunk meg! — mondta. Odavitette az öreg kondást a kocsihoz. — Melyik az Ecsegi Bálint gazda disznója? — kérdezte. — Vevő a szándék? — kérdezte vissza a kondás. — Az! — bólintott Gábor. — Ahun szöszmötöl mind a tizennégy! — mutat egy csapat disznóra a kondás. — Jó fajták-e? — kíváncsiskodik Kampó. — Jó-e? — méltatlankodik a kondás. — Hiszen látja, ha ért a disznóhoz, hogy . . . úri fajta ... A besenyői gróf fajtája. Kampó Péter lecihelődött az ülésről. Utána le- Régi pesti szobrok. Koszorús régi szobor egy nádor utcai empire-házban Százéves szobor a régi Lloyd-palotában. Huber József műve 202