Uj Idők, 1918 (24. évfolyam, 27-52. szám)

Költemények - Lengyel István: Szerelmes rímek

megtudtuk egymástól, egyikünk sem látta tisztán a többieket, amennyiben mind az öten könnyeztünk. Egy héttel később Süsedyt kilakoltatták a Szent Imre kollégiumból, ahol eddig hónapos szobaúrként lakott. Nyolc nap múlva kell neki kiköltözködnie. Ha addig nem kap meg­felelő bútorozott szobát, azt pedig nem kap, akkor — hajléktalanul csak nem maradhat szegény?­­— atyánk kijelentette, hogy idejöhet lakni mihozzánk, és egy­úttal mindjárt meg is üljük a lakodalmat. Az eljegy­zés? Zsírjegy, cukorjegy, lisztjegy, burgonyajegy és a hús kilóját is tizenkét koronáért kapja a beszerzési csoportból. Nemhiába mondja egy idő óta a mama, hogy: — Hja, a sárosi leányok már kész parthieval jön­nek a világra, —de igazán: ez már majdnem parthie. Hazajöttek az abbáziai gyerekek Mül­lbeck Károly rajza Szerelmes rímek Bocsássátok meg nekem, Hogy egész szívvel szeretem, Egyedül őt, senkit, semmit, Egy arcot, vállat, nevet, ennyit. Becsuktam sorsom kapuját, Fámon többé nem nő új ág. Megállítottam az időt, Hogy el ne hagyja semmi őt. Hogy csak ő legyen örömöm, Párnám, parfümöm, börtönöm, őröm, rabom, kezdet s a vég, ő legyen felettem az ég. Az italom, a levegőm, A paplanom, a szemfedőm, Névbetű fehér ingemen, Ér a szívemben, mindenem! Ha földi utam befutom, S áthágtam már a tejúton, Csodálkoznak az angyalok, Lelkem mint aranylik, ragyog. Mert ő, mert ő a lelkem is, S az angyal, ki a mennybe visz, Ha szíve érez és dobog, Néma lesz, mint a boldogok. Szemét lehunyja, hogy oda Más senki ne jusson soha, Megfogja kezét szelíden És többé nem ereszti el. Lengyel István Régi pesti szobrok Budapest művészetét, főképp régi, artisztikus há­zait és szobrait talán senki annyira nem ismerte, mint a kedves­ emlékű Lechner bácsi, a legfinomabb pesti életművész. Egyik b­udai sétánk alkalmával, amikor az eredeti tudású „Papszi" a főváros rejtett szépségeit magyarázta, egész csomó olyan érdekességre hívta föl a figyelmemet, amelyről őszintén szólva, halvány fogal­mam sem volt. — Nem kell szégyelni, — szólt mosolyogva. — „L'ami de Budapest" rendszerint a kávéházban ül, a párisi nosztalgiával és a müncheni Nachempfindung­gal, de a maga városát alig ismeri. Tudja mit, csinál­junk egy kis tréfát. És az ötletes szakértelem nyomán lefényképeztem egy csomó ékes házat, szobrot és miegyebet, Lechner bácsi pedig pár nap múlva valamennyit bemutatta a művészasztalnál és kivált a stílus értékeit dokumen­tálta rajta, azzal, hogy íme, milyen szépek az Altcien­házak. Egyetlen néző, illetve hallgató sem vette észre, hogy csupa pesti képet mutat. Azóta, hogy a legnemesebb magyar építőmester causerie-tanítását élveztem, nagyon megszaporodtak a fényképek és pár nappal ezelőtt száznál többet mutat­tam végig egy valóban nem nívótlan társaságnak. Bu­dapestre nem tudok jellemzőbbet annál, mint hogy nyolcvan képről senki meg nem tudta mondani: mi­csoda, melyik részén van a fővárosnak. Ne tessék azt gondolni, hogy tán csupa magasan diszlő fagadó-ről volt szó, vagy olyan messzieső, el­varázsolt kastélyról, amilyen például az óbudai Zichy­ház. Az „Új Idők" mai számában közlök a többi kö­zött egy olyan szoborképet, amelynek eredetije Buda­pest közepén látható száz év óta és erről a legneve­sebb magyar szobrászok egyike sem tudott. Úgy látszik, érdemes hát „Budapest ismeretlen szépségei" közt csatangolni és egyetmást a nagyközön­ség elé vinni. Most csak a teljesen ismeretlennek mondható szobrok egy részét mutatom be. Egy régi levélben ugyanis, amelynek eredetijét Huber Károly közép­iskolai tanártól kaptam, mulatságos leírás van épp ezekről a szobrokról. — Egy kicsit megbolondultak a pestiek, — mondja a levélíró, n­evvel az Elsler Fannyval. Úgy látszik, soha meg nem érik annyira az emberi ész, hogy a szoknyauralom megszűnjék. Kivált a balle­rina-szoknyáé. A valóban finom lábú Fanny annyira divatba jött, hogy termetét, vagy legalább arcvoná­sait megörökítik már pesti szobrokon is. A legfris­sebb mánia az, hogy a régi szép klasszikus kút­szobrok helyébe a legelegánsabb pesti udvarokon a híres táncosnő képmása kerül. De már per is támadt egy ilyen ügyből. Egy hivatalosan megrendelt államilag fizetendő görög­stílű szobor fejére Dunaiszky barátunk a Fanny fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék