Uj Idők, 1918 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-08 / 36. szám - Lengyel Gyula: Leánynézőben / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Alkonyat felé hajlott már a téli nap, mikor Maris beköszönt a pincébe, egy elemózsiás kosárral a karján. Indult volna mindjárt hazafelé. Pista marasztalta a kocsi mellett: — Ne menj még, Maris húgom. — Este lesz. — Hazakísérlek. — Hátha elmegy a ló? — Nem megy ki a világból... De én te érted kimennék abból is. — Ejnye, hát édesapám mit szól? A pincében már nótára gyújtottak. Kihallatszott az érces torkok kemény hangja: — Ej haj, igyunk rája! — Már ezek észre se veszik, ha én nem leszek itt. Gyerünk húgom, — nyúlt a Maris keze után Pista. Kézenfogva egymást, ballagtak csendesen hazafelé Pista és Maris. Az úton egészen összebarátkoztak. A kapuban megállt Pista. Maris húzta befelé. — Gyüjék be egy kicsit! — A ló? — ellenkezett Pista. — Nem megy ki a világból! — Egye fene, bemegyek, de még azt se tudom, milyen a csókod. — nyúlt a Maris dereka után Pista. — Nem tudja azt más se, csak ... az édesanyám, — siklott ki Maris a Pista karjából. Odabent a szobában, a kályha mellett virradt Pista és Maris. A rózsás címlapu óra már az utáni egyet is elverte, az öregek mégse kerültek éjfél elé. Pedig a Pista fekete kalapja már felbokrétázva pihent az ágy tetején. Ecseginé beszólt a szobába: — Elázik a levesbe a tészta. Valami bajuk van az embereknek, hogy mégse jönnek vacsorálni. Ugyan nézd meg őket öcsém! Pista sietve elindult a pincék felé. A falu végén szembe jött vele három gubás alak. Az Ecsegi hangját hallotta:— Mondom, hogy erre nincs lókötő. Cser Gábor magyarázott: — Gondoltam, kimegyek a pincéből, megnézem a csillagos eget. .. Hát az ég megvolt, a csillagok is pislogtak, de ló nem volt. Kiáltottam — csina ne. — semmi szó! .. . No, mondok, ellopták a komám lovát, a két sárgát... — El azt, el! — szól közbe Kampó. — Pedig de jól elszórakoztunk, — sóhajt föl Cser Gábor. — Hátha a Pista hajtotta el? — mondja Ecsegi. — Én ugyan nem cselekvem, — szólal meg mellettük Pista. — Hát hol a ló? — Mind a hárman azt szeretnénk tudni, — szóltak egyszerre. — Miért nem vigyáztál rá? — kiált a fiára Kampó. — Édesapámnak már van felesége . .. Jobban ráért volna, — neheztel Pista. — Az igaz! — védi a keresztfiát Gábor. — Emberek! — áll meg az úton Ecsegi. — Nincs baj, hiszen a lónak van esze. Elunta a várost a két csikó. Összesúgott és ... hazament. — Akkor is megvan a baj ... Itt hagytak bennünket, — szomorkodik az öreg Kampó. — Édesapám! Ne búsuljék, meg lesz a két csikó! Nem baj, hogy itt hagytak ... jó helyen hagytak, — súgja az öregnek Pista. — De a csúfság. Példabeszéd lesz róla a faluba, — ott hagyta, mint a két sárga az öreg Kampót, — kesereg az öreg. — Nem lesz. — bizonykodik Pista. — Ha meglátják, milyen szép menyecskét viszek innen haza, abba marad a beszéd. Belegyőződnek, hogy ilyen szép fehércseléd mellett nem tekint a szem a lóra. — Hohó öcsém! — pattan föl Ecsegi. — Kettőn áll a vásár. Hát Maris mit szól hozzá? Pista büszkén kidülleszti a mellét. Megáll az úton. Két kezét a nadrágzsebbe dugva, büszkén felel Ecseginek: — A Maris? Az . .. jön! — Ugye mondtam, hogy nem azért jöttünk mi ide, hogy eljöttünk. Hanem azért, hogy... a többi „A kivándorló." Herczeg Ferenc színdarabja a filmen. Részlet az első felvonásból: Jessy (Muzsnay Bella) és Pálfalvy (Garamszeghy Sándor). Uher-film „A kivándorló." Herczeg Ferenc színdarabja filmen. Részlet a negyedik felvonásból: Kelemen kovács (Bakó László) és Pálfalvy (Garamszeghy Sándor). Uher-film •204