Uj Idők, 1919 (25. évfolyam, 1-26. szám)

Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok - Szikra: Örök béke országa

látott, egyszerre csak — mind­két tábor hősei azt kérdezték egymástól, — mert értsd meg, egymástól! tehát: ellenség ellenségtől! kérdezé: „miért kellett mind­ennek így történni?" Az a tizenkét rab-leány, akit fog­hagyma-szósszal akartunk megenni, még­is él, — és virágzik ... de mink, de mink? ... És — hol a fog­hagyma?! . . . hiszen talán nem is — soha sem is­­ -termett meg az a foghagyma, ami ahhoz a szószhoz kellett volna! . . . Oh, Izmud­, nagy isten, miért kellett nekünk így egymást pusztítani, ilyen nagy áldozatot hozni, ilyen nagy nyomorúságba jutni?... tizenkét leányért és egy bokor foghagymáért. De ekkor egy hang elkiáltotta magát: — Ki kezdte ezt a háborút? — A király, Rodim király! — olvasta egy lila­szín méltóság a nagy krónikából. —­ ... és Hezum fejedelem . . — vette át a szót egy másik és egy új lapot fordított. — Vesszenek! ... — olvasta. — A nép, a kijóza­nodott nép, ismét és ismét azt kiáltá,hogy: Vesszenek! Mivel a férfiak közül egy se volt, aki a királyokért me­hetett volna, — az asszonyok indultak keresésükre és nemsokára vissza is tértek a két bilincsekre vert szeren­csétlennel. — Kínpadra velük! — zúgták a csonkák és a bénák. — Kínpadra velük! — visszhangozták az asszo­nyok. Már indult a menet ahhoz a hevenyészett konyhá­hoz, melyben meg akarták őket sütni, — midőn a nők soraiból egy kis vézna, szőke leány, — akiről csak azt tudták, hogy valahonnan nagyon messziről jött és sok­kal többet tud, mint itt a leghosszabb szakállú pap is, — kilépett a sorból és azt kiáltotta: — Megálljatok! . . . Mielőtt kínpadra feszítenétek e szerencsétlen két királyt, azt kérdem én tőletek: akar­játok-e, hogy soha többé ne ismétlődjék ez a kegyetlen emberöldöklés ? hogy soha többé ne legyen nálatok há­ború? — Akarjuk, már hogyne akarnak? — zúgott a két egyesült tábor. — Na hát, akkor eresszétek szabadon ezt a két királyt. — Már hogy eresztenek?! — Az én­ felelősségemre, — nevetett a leány, oly csengő nevetéssel, hogy a bilincsek maguktól lehullot­tak a rabok kéziről, lábáról. — És most mondjátok utá­nam úgy, ahogy én mondom: „Mi Izmud­ isten válasz­tott népe, és mi Uttabár isten választott népe, fogad­juk, esküszünk, hogy amely napon királyunk, fejedel­münk vagy bárminő más néven tisztelt államfőnk há­borút merészel a jövőben üzenni, mi őt kínok kínjával fogjuk kivégezni. — Esküszünk! . . . — Álljatok meg! ez még nem elég! — kiáltá a leány s a sokaság rögtön úgy tett, ahogyan kívánta. — Még többet kell törvénybe fogni, — még többre kell esküdni. Mivel a királynak, fejedelemnek vagy bár­minő néven tisztelt államfőknek előjogaik vannak, — és kell, hogy legyenek, mert ezek nélkül miért volnának a világon? — nos, tehát, mi ezennel arra is esküszünk, hogy megengedjük nekik azt, hogy magukkal vihes­sék a vérpadra országaiknak azt a tíz legelőkelőbb em­berét, akinek társaságára a túlvilágon súlyt fektetnek. — Esküszünk! — zúgott ismét a nép. Mind a két ország népe ... — Ez kétszáz év előtt történt, — jelentette a ska­pirendes főméltóság a könyvet bezárva. Izmidor király pedig azt mondta: — Azóta sohasem volt szó háborúról az én orszá­gomban. •— Az enyémben sem, — bólintott Ormuzek, aztán jókedvre derülve, nevetgélve folytatta: — Egyszer, úgy mondják, nagyapám, Ikerseb király közel volt ahhoz, hogy nagyapádnak Urfala királynak háborút üzenjen, de nem tehette, mert legott forradalom tört ki saját palotájában. Ugyanis országának az az ötven legelő­kelőbb embere, aki joggal, vagy jogtalanul, de föltéte­lezte azt a lehetőséget, hogy hátha éppen ő lesz ama tíz közé választva, akiknek a vérpadon kell majd meg­előzni a királyt, — ez az ötven nagyúr, egyszerűen el­fogatta a hadüzenetet vivő futárt, és fidibuszt csinált az ultimátumból. . . — Még mást is tettek, — súgta Izmidor titoktel­jesen. — Összefogdostatták az összes katonai szállító­kat, és egy tágas teremben huszonöt bottal illették min­ Budapest kertjei megnyíltak a nép számára. Játszadozó gyermekek Károlyi Mihály egyetem­ utcai kertjében

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék