Uj Idők, 1922 (28. évfolyam, 27-52. szám)
Versek - Csokonai Vitéz Mihály két kiadatlan verse: Az alvó Lillára - Csokonai Vitéz Mihály két kiadatlan verse: A mező
Csokonai Vitéz Mihály összes művei A magyar irodalomnak szép adományként jelennek meg e napokban Csokonai Vitéz Mihály összes művei öt kötetben. Ez a monumentális munka, amely külsejében is méltó lesz belső értékéhez és még csak sejtetni sem engedi azokat a koldusviszonyokat, amelyek még a legáldozatosabb kiadásoknál is kényszerű takarékosságot és egyszerűsítést parancsolnak, régi mulasztást pótol. A magyar olvasóközönség most kapja először kézhez a teljes Csokonait és ennyiben a könyv megjelenése elsőrendű jelentőséggel bíró irodalomtörténeti esemény. Csokonai nagy költői egyéniségét és jelentőségét itt fölösleges bővebben hangsúlyozni. Azoknak a hatalmas tartó pilléreknek, amelyeken Balassitól kezdve, Vörösmartyn, Petőfin, Arany Jánoson és Ady Endrén keresztül a magyar líra fejlődési íve nyugszik, a debreceni költő egyik legerősebbike. Az édes, határtalan közvetlenséggel csendülő magyar szerelmi dal, az anakreoni derű feloldódása a nyugati kultúrában, egy törzsökös és ősi zamata, keleti lélek szűrőjén, a különös, de vaskosságaiban is bájos magyar humor, a dévai szatira egy költőnkben sem csillog olyan tisztán és mégis ízig-vérig magyarul, mint Csokonaiban. Ezt a sokrétű, finom húrú magyar énekest, akin egyáltalában nem érzik a tizennyolcadik század barokkjainak merev sablonná való antikizálódása, most végre egész teljességében élvezheti a magyar líra minden rajongója. Két lelkes Csokonai-ismerő és kutató sárospataki tanár, Harsányi István és Gulyás József dr., évek hosszú sorának munkája árán összegyűjtötte Csokonainak minden írását. Ebben a kiadásban 177 olyan vers van, amely még sehol ezelőtt nyomtatásban meg nem jelent, úgy, hogy ez a kiadás, hacsak a kutatás még újabb kincsekre nem bukkan, valóban Csokonai összes műveit adja, kisérő jegyzetekkel. Módunkban van Csokonai eddig kiadatlan versei közül e műből két mutatványt közölni. Az új rokon •— Csathó Kálmán vígjátéka a Nemzeti Színházban . A Nemzeti Színház október 27-én mutatta be Csathó Kálmán első színpadi művét, Az új rokont, ízlésünk ellen való volna, hogy belső munkatársunk vígjátékáról mi mondjunk kritikát, ennél megfelelőbb megoldásnak tartjuk, ha szemelvényekben mutatjuk be, hogyan fogadta a kiváló regényíró vígjátékát a budapesti napi sajtó. Íme néhány nyilatkozat: Kállai Miklós írja a Nemzeti l'Iszf/-ban : Csathó pompásan ismeri a magyar vidéki életet, szeretettel nyúl hozzá, kitűnően meglátja egyes alakjait minden erényükkel és félszegségükkel együtt és ezeket az alakokat eleven emberekké formálva, hozza színpadra. Nagyszerűen ért a magyar levegő megteremtéséhez is. Egynehány helyzete, meleg hangulatos interiőtje, remekbe készült. Keszler József az Az Újság-ban: Csathó Kálmánnak, ha jól tudjuk, első drámai műve az „Az új rokon", melyet ma adtak először a Nemzeti Színházban és örömmel jegyezzük fel, hogy a Nemzeti Színház jeles rendezőjének ez első próbálkozása a drámai irodalomban jelentékeny sikerrel járt együtt. A darab, eléggé érdekes cselekvés fonalán, szerencsésen egyezteti meg a találó jellemfestést a szélső vidámsággal, mely a vígjátékot határolja. Csupa élethűség, csupa tetszetős derű. Harsányi Kálmán a Magyarságban: Van ennek a minden sallangos magyarkodástól ment, magyar levegőjű darabnak egy kávénénikés jelenete, mely páratlan a maga nemében, öszszes tűszúrásaival, felfortyanásaival, sértődött sírvafakadásaival, jóvátevéseivel és érzékeny kibéküléseivel már vagy ötvenszer éltük végig, mint csöndes szemlélők az életben, de sohasem ilyen művészi sűrítésben, az őskomikumnak ezzel a teljes fölragyogásával. Igaz, hogy Rákosi Szidi, Kiss Irén, Alszeghy Irma és Demjén Mari is egészen a kanálcsörgés hetvenhétféle árnyalatáig hozzáadták mindazt, amit mint szintén „csöndes szemlélők" valaha az életben megfigyeltek. A bemutató közönsége teljes gyönyörűséggel élvezhette a színtiszta magyar levegőjű darab kedvesnél kedvesebb lélekrajzait, mert mindkét felvonás közben újra meg újra látni akarta a más írásaiból már régen kegyébe fogadott szerzőt. Zilahy Lajos a Pesti Naplóban : Ha azt nézem, ami a darabban benne van, akkor Csathó darabja kitűnő és : magyar vidéki élet típusainak rajza szempontjából kétségtelenül az új magyar drámaírásnak is nyeresége. Kelle Pál a Világban: A Nemzeti Színház Odry Árpád nobilis rendezésében, a legkisebb részletig és szerepig gondos, tempós és játékos előadásával segítette sikerhez a darabot. A címszerepben Bajor Gizi fényűző pazarlással szórja el gazdag művészetének aranyait, a humornak, persziflálásnak, jellemzésnek és kedvességnek klenodiumait. A négy öregasszony szerepében: Rákosi Szidi, Cs. Alszeghy Irina, Kiss Irén és Demjén 331. Az alvó Lillára Ti hüvöses szellőcskék, Fuvaljatok, de gyengén, Lassan lehempelyegve, Buzogjatok folyócskák, Ti jószagú virágok Lehelljetek Nepentét, Csitt! Pásztorok s leánykák, Ezen berekbe nyugszik Elszenderedve Lillám. A mező Ez áldott környéknek termékeny kebele Hány javával van a természetnek tele. Sőt ami egy kedves tárgya a nézőnek, Hány ékességei vágynak e mezőnek. E gyönggyel kirakott mezőn estve reggel A madárkák zengő koncertje seregei. E pázsitot, mely zöld köntösét öltözi, Egy folyóvíz nyájas habjával öntözi. Amott egy lejtős hegy, valamint a déli Cédrus, magas fejét az égig emeli. Ebben van az arany, a fösvény bálványa, melyet a természet mély tömlöcbe hánya. Másutt a forrásnál egy mohos kőszálnak Töviben a játszó báránykák ugrálnak. A juhász köztök áll s hangos furulyáját Előrévén, fújja keserves nótáját. Itt van a szántó is s mély barázdát forgat, Amelynek hantjára örömkönnyet csorgat. E gyors szántóvető földének mellette Egy gazda virágzó kertét építette, Melyben minden táblát a kertésznek keze Zöld bársonyhantokkal körül megprémeze. Hol a laurusok, a hérosi főnek Ékes címerei, mosolyogva nőnek. Északról sok renddel merész cserfák állnak , a gyakran kiütő szél ellen strázsálnak. És ha észak mérges szelei omulnak, Ellenek kiállván, tüzesen harcolnak. Valóban egy titkos, de hatalmas kéznek Remek munkáira itt szemeim néznek.