Uj Idők, 1923 (29. évfolyam, 27-52. szám)
1923-11-18 / 47. szám - Guy de Maupassant: Válópör / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok - Vargha Gyula: A halál hídjánál / Versek - Vargha Gyula: Kinek daloltam / Versek
Vargha Gyula verseiből A halál hídjánál Körülöttem a tél hava pelyhez, A föld hólepte, Elértem a hídhoz, fehér, amelyhez Egyszer mindenki elér. Rozoga rossz híd, mélyen alatta A meg-megakadt Jégtorlatokat Rohanó folyam árja ragadja, Bömbölve vadul, Odatúl Nem látszik a part, De a hóban a nyom Mind, mind oda tart. Szememet behunyom, Ajkamat összeszorítom, Úgy megyek által a hídon. 1921 OS A hetvenéves Vargha Gyula Kinek daloltam Míg gyermekkézzel lantom nyaggatom, Volt egy hűséges hallgatóm, apám Majd felsírt égő dalaim zenéje S egy drága szív vágyban hajolt feléje Megértő lélek is, néhány, akadt, Méltányolá a zengő húrokat. Sőt később s későn párszor, a lelkesült közönség zúgó tapssal is becsült. De mind ez elmúlt. És én itt maradtam Rideg magányban, búsan,egymagamban. Dalomra többé senki sem figyel. Visszhangtalan lárván enyészik el. Mindent halló nagy Isten, alkotóm, Te vagy ma már egyetlen hallgatóm. 1919 Válóper* — Elbeszélés — írta: Guy de Maupassant Bontran mester, a hírneves párisi ügyvéd, ugyanaz, aki tíz esztendő óta viszi és keresztülviszi az összes válópereket az össze nem illő házaspárok között, kinyitotta dolgozószobája ajtaját és hátralépett, hogy utat nyisson új kliensének. Vastag, vörösarcú ember volt, szőke, erős pofaszakállal, nagyhasú, vérmes és izmos ember. Köszönt. — Foglaljon helyet, — mondta az ügyvéd. A kliens leült és miután köhögött, így szólt: — Azért jöttem, hogy arra kérjem, uram, vállalja el a válóperemet. — Beszéljen, uram, hallgatom. — Én, kérem, nyugalmazott jegyző vagyok. — Máris! — Igen, máris. Harminchét éves vagyok. — Folytassa. — Uram, az én házasságom szerencsétlen, nagyon szerencsétlen. — Nem ön az egyetlen. — Tudom és sajnálom a többieket, de az én esetem egészen különleges és a feleségem ellen a panaszaim egész sajátságos természetűek. De hadd kezdem az elején. Nagyon furcsa módon házasodtam. Hisz ön a veszedelmes gondolatokban? — Mit ért ezen? — Hiszi-e, hogy vannak gondolatok, amik éppen olyan veszedelmesek bizonyos lelkek számára, mint a méreg a testnek? — Hogyne, meglehet. — Ez bizonyos. Vannak eszmék,melyek belénk hatolnak, kikezdenek, megölnek, megőrjítenek, ha nem bírunk ellentállni nekik. Valami lelki-fillokszeraféle ez. Ha szerencsétlenségünkre be hagyunk magunkba surranni egy ilyen gondolatot, ha nem vesszük észre kezdettől fogva, hogy ez valami betolakodott, uralkodó zsarnok, hogy mindjobban kiterjeszkedik óráról-órára, napról-napra, hogy szüntelenül elbeszélés-kötetéből, amely most jelent meg magyar nyelven Honti Rezső fordításában. U A VTTT Q " SZÖVŐMŰVÉSZETI TANMŰHELY „MAlN U lO vill. KER., RÁKÓCZI-TÉR 11 ^sm* Szőnyegfonalak, szövő- _ _ fBa székek, tervrajzok legelső szak- rtVA intézete. — Szövőiskola. visszatér, tanyát itt nálunk, elűzi minden megszokott foglalkozásunkat, lefoglalja minden figyelmünket, és megváltoztatja ítéletünk szempontját, akkor el vagyunk veszve. A következő történt velem, uram. Amint mondtam, jegyző voltam Rouen-ban, és kissé szűkös viszonyok között éltem, nem épp szegényen, de szegényesen, gondterhesen, arra kényszerülve, hogy minden percben valamit megvonjak magamtól, hogy korlátozzam minden vágyamat; igen, mindent! És ez nehéz dolog az én koromban. Mint jegyző, nagy gonddal olvasgattam a hirdetéseket az újságok negyedik oldalán, az ajánlatokat és keresleteket, az apróhirdetések levelezését, stb., stb. és több ízben megtörtént, hogy ezen a módon előnyös házassághoz segítettem néhány kliensemet. Egy napon erre bukkantam: „Csinos hajadon, jól nevelt, kifogástalan, férjhez menne tiszteletreméltó úriemberhez kétmillió ötszázezer frank készpénzhozománnyal. Ügynökök kíméljenek." Épp aznap két barátommal ebédeltem, egy ügyvéddel és egy szövőgyárossal. Nem tudom már, hogy jött szóba a házasság, és én nevetve beszéltem nekik a kétmillió ötszázezer frankos kisasszonyról. A szövőgyáros azt kérdezte: — Miféle nők az ilyenek? Az ügyvéd több ízben látott már kitűnő házasságokat, melyeket hasonló körülmények közt kötöttek és részletekkel szolgált, majd hozzám fordulva, hozzátette: — Mi az ördögbe is nem nézel utána ennek a mai?ad számára? A mindenit, véffe lenne a gondjaidnak, kétmilliónt százezer frankkal. Mind a hárman elkezdtünk nevetni és másról beszéltünk. Féél óra múlva hazamentem. Hideg volt ezen az éjszakán. Régi házban 1 nK-fim különben olyan régi vidéki házban, mely szombatenyésztnapuhoz hasonlít. Amint a lencső vaskorlátjához értettem a kezemet, jéghideg reszketés járta át a karomat, és mikor kinyújtottam a másikat, hogy megtaláljam a falat, éreztem, hozzáérve, hogy egy £>42 * Maupassant A rózsalegény című Alapíttatott 1894. Telefon 75—33. Házi- és kézimunka-ipar Teljes menyasszonyi kelengye házilag készítve. Fehér József. Központ: Budapest, IV. ker., Eskü-ut 5. szám Klotild-bérpalotában