Uj idők, 1925 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1925-02-01 / 5. szám - Szikla-csodák / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, bírálatok

Szikla-csodák ! A kőzetek rendszere a föld testének csontváza. Ilajta pihen minden: élet, virulás, kultúra. Olyan szi­lárd alap, amely örökkévalónak, megmozdíthatatlan­nak látszik a maga­ monumentális erejében. De csa­k látszik. Mert a földgömb kő-architek­túrája szakadatlanul mozog. Földalatti panilások sü­p­pesztik mélyebbre, kitörések növelhetik magasabbra. Gyűrődések lassú munkával hegy­rend­szereket táinak a magasba, hatalmas kőrétegeket görbítenek el. Bár nincs módunkban a föld mélységeibe tekintenünk, mégis tudomást szerezhetünk e hatalmas arányú vál­tozásokról ama kőzettömegek viselkedéséből és álla­potváltozásából, amelyeiket val­amely erő feltört a ma­gasba s most kopáran mutatják mezítelen kő­tete­müket. Néhány képben szemléltetjük az efféle alakvál­tozásokat. Az egyik, tájképileg is gyönyörű kép az a bazalt­alakulás, amely Somosikő várának romjait tartja. A vulkáni eredetű bazalt itt gigászi méretű jegeces ala­kot mutat, amelyet forró folyékony állapotából való hirtelen kimerevedésének köszön. Ezek a hosszú osz­lopszerű darabok azonban nem maradtak meg ere­deti merev-egyenes állapotukban, hanem meggörb­ül­ten ív alakúvá lettek. Jeléül annak, hogy a rideg kő­zet, ha megfelelő méretű, bír annyi ruganyossággal, hogy eltérés nélkül engedjen a reá ható erőnek, így látni vízmosások oldalán, bányákban vagy ásatások­nál a gránitok, mészkövek, homokkövek hatalmas,­­gyakran zegzugos, gyakran hullámvonalú elgörbíté­sét, amely a szakadatlanul munkálkodó átépítő erők­n­ ok­aköszöni létrejöttét. Bünk, A bazalt a tűz gyermeke. Az a másik két kő­amely a felvidéki Szulyő és Sirok kőzet­alakulását mutatja, a víz építő erejéről ad képet. E fantasztikus szikla-alakulások anyaga konglomerát, tehát­­ Víz szülöttek ,amelyet földalatti erők emeltek mostani magasságukba­ .Sőt valószínűleg még sokkal magasabbra, de méreteiket lekoptatta ,a víz és a szél ereje. A szél állandó sikálása kikezdte a kőzetdarabo­kat, amelyek e koptatások következtében öltötték magaikra mostani fantasztikus alakjukat, temérde­k monda, babona keletkezésének kínálva alkalmat. A széljárás erejét semmi sem bizonyítja ékesebben, mint efféle természetes romok, melyek utolsó mohi­kánjai iatz egykori hatalmas hegyalakulatoknak. így tűnhettek el egész hegyrendszerek s bizonyos, hogy akárhány területen, amely ma lankás, sík képet nyújt, hatalmas hegyóriások álltak az idők ködös múltjában. Ilyen rom, csak i kevésbbé fantasztikus, például az, amit ma Bakonyna­k, Pilisnek, Vértesnek, Mátrának nevezünk, s amely egykoron bizonyára hatalmas magasságú, nagytömegű hegyvonulatot alkotott s amelyet a víz és szél ereje koptatott le. E szikla­csodák nemcsak érdekes és festői képet írnak bele a tájakba, hanem egyúttal hírmondói a föld külön a­la­k­ulás-történetének, évmilliók lassú gi­gászi küzdelmeinek, amelyek elképzelésére nincs elménkben analógia, mert a méreteknek ily hatalmas arányaira hiányzik emlékezetünk raktárából a ta­pasztalat. Szikla csodák: Somoskő várromjai bazalt-sziklán 109

Next