Uj Idők, 1926 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1926-04-04 / 14. szám - Zilahy Lajos: Grassalkovics (Vígjáték) / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Engedje meg, ismeretlen hölgy, hogy ezeket a rózsákat a lábaihoz tegyem. Féltérdével a földet érinti, mikor a rózsákat Katinka elé teszi. KATINKA. Kegyelmed kissé vakmerő, hogy így betör egy idegen házba. NATURBURS. Grácia nékem, kisasszony! BENIGNE. Tudnia kell, uram, hogy a kisasszony nem egyszerűen kisasszony, hanem született Naláczi bárónő de Nalácz és Naláczfalva. NATURBURS. Újból grácia! Valóban vakmerőség, amit cselekszem, de akkor is megtenném, ha tudnám, hogy az egri hóhér pallosa szedi le a fejemet. Egy pillanat, amikor láthattam kegyedet, többet ér nekem az örökkévalóságnál! KATINKA: Most már ő is meg van ijedve. Svegyelmed nagyon vakmerő. Ez a ház Naláczi Péterné háza, a nagyanyám tiszteletreméltó és szigorú asszonyság, aki nem ismeri a tréfát. NATURBURS. Mellére teszi a kezét. Én tréfálok? Esküszöm kegyednek . . . KATINKA, félbeszakítja, folytatja. Én csak vendég vagyok a házban és még akkor sem lenne jogom kegyelmedet vendégül látni, ha régi ismerősöm volna. Ne csináljon hát kegyelmed meggondolatlan élceket, mert a nagymamám . . . nagyon szigorú asszonyság. NATURBURS. Isten látja a lelkemet, már most jobban félek tőle, mint a fekete hümlőtől. De mondja báróné: mi történhetik velem? Kidobnak. Rajongva kidobnak! Bénignehez. Bocsánat. Rózsaligeti vagyok. BENIGNE. Rémülten elhúzódik a kézfogás elől NALÁCZINÉ. Belén balról. Kinn csönd. Félelmetesen. Ki az az ismeretlen ifji ember? KATINKA. Égő fejjel. Nagymama kérlek ... . engedd meg, hogy bemutassam neked . . . Grassalkovics Antal herceget... A zenedélutánon ismerkedtünk meg... A herceg megígérte, hogy énekelni fogunk ... A herceg nagyon egyszer eljön és kedveli a zenét . . . NALÁCZINÉ. Átváltozik, átragyog az arca. Grassalkovics! Közelebb lép hozzá. A Grassalkovics Antal fia? NATURBURS. Mélyen meghajol. NALÁCZINÉ. Helyet int neki. Leülnek. Ismertem a kegyelmed nagyapját. Antal grófot is . . . Igen... alhadnagy volt a Thirhaim generális huszárregementjében . . . Aztán a Terézia császárnő testőrző seregében szolgált. . . Táncoltam a kegyelmed nagyanyával a bécsi Redout-bálon . . . Hogy táncolt, hogy forgatott! Ö volt a legjobb valcertáncos . . . BENIGNE. Aki a háttérben állt, kezeit tördelve, izgatottan. Báróné asszonyom ... én kötelességemnek tartom . . . KATINKA. Ijedten félbeszakítja. Benigne, kérem . .. NATI'REURS. Véaianéz Bén anen Familiámban tradíció, hogy nem kedveljük a francia kisasszonyokat.. . NALÁCZINÉ. Zavartan. Igen . . . Benigne . . . Int rii'ki, hogy fi njön el. BENIGNE Dühösen elmegy balra. NALÁCZINÉ. Mi újság a gödöllői kastélyban? NATURBURS. Gödöllőn? NALÁCZINÉ. Gödöllőn. NATURBURS. Köszönöm szépen, megvagyunk, csendben. NALÁCZINÉ. Mit csinál a kegyelmes hercegasszony? NATURBURS. Köszönöm szépen, meg van hűlve. NALÁCZINÉ. Ijedten. Meg van hűlve? NATURBURS. Nagyon meg van hűlve. Meg volt! Most már meggyógyult. NALÁCZINÉ. Lelkendezve. Meggyógyult! NATURBURS. Meggyógyult. Elhívattuk a hatvani kirurgust, aki olyan herbateát főzött neki, hogy rögtön elmúlt a forró nyavalyája. NALÁCZINÉ. Hülés és megfázás ellen a legjobb medicina, ha estefelé, mikor az első csillag feljön, új kenyér kovászát teszik a beteg gyomrára. NATURBURS. Köszönöm szépen, majd a gyomrára teszem. KATINKA. Ha úgy kívánja kegyelmed és ha mulatságára vagyon, énekelhetek kegyelmednek valamit. NATU LIBURS. Elhoztam kegyednek azt a dalt, amelyet tegnap hallottunk a zenedélutánon. Naláczinéhoz. Báróné asszonyom kedveli a zenét? KATINKA. Nagymamának gyönyörű hangja volt. Egyszer a felséges császárné előtt is énekelt. NALÁCZINÉ: 0 gyermekeim, régen volt az . . . régen volt . . . Meglátja a földön a rózsacsokrot. Te, Katinka . . . Vencel úr megint erre sétált? A naturburshoz, aki felemelte a csokrot. Köszönöm édes fiam . . . tegye oda, abba a vázába . . . NATURBURS. Elhelyezi a csokrot, aztán kinyitja a holtát. Ennek a dalnak olyan keletje van mostanában, hogy Bécsben az Augartenben is ezt fújják az összes zenekarok . . . KATINKA. Közben meggyújtotta a karos gyertyákat a clavecin fölött. tgy hivják: »A virágok'dala." NALÁCZINÉ. Virágok dala . . . Katinka és a Naturburs énekelnek. Egy ifjú legény, egy ifjú leány Egy szép kertbe jutának; Tréfálván, beszélvén, vígan enyelegvén, Szerelmeket vallának. Virágok beszédjén, ibolyáknak nyelvén, Hegedűjén a vágynak, Hegedűjén a vágynak. — Szólott a muskátli, szeress engem Klári, Hozzál örömet nekem! Szólott a viola, nem, volt ily jó soha, Illat van a szivemen! Szólott a nefelejcs, engem el ne felejts, Ne felejts el sohasem, Ne felejts el sohasem! — Ültek ott a padon, csókolóztak nagyon, Lehajolt a zöld faág, Madár volt a lelkük, pillangó a kedvük, Szivük csupa szomjaság, Virág volt a firhang, Kiabált a visszhang: Elmúlik az ifjúság. Elmúlik az ifjúság! NALÁCZINÉ: Óh be szép, gyermekeim! () be szép! Ki legyen ennek a dalnak a poétája? NATURBURS. A szerénység függönye takarja a poéta nevét, báróné asszonyom. NALÁCZINÉ: Édes fiam... nem haragszik kegyelmességed, hogy édes fiamnak szólítom? NATURBURS. Excellálva érzem magam nagyságod által. NALÁCZINÉ. Olyan kitűnő, szép hangja van . . . igaz. Katinka? Bátran felléphetne bármely színjátszó társaságban. A Játéknéző Helyek publikuma valósággal ünnepelné. Ünnepelné! NATURBURS. Szerényen meghajol. Én úgy vélekszem, hogy a báróné őnagysága Katinkára érti énekhangja viharokat keltene. Dörgő tapsorkánokat! NALÁCZINÉ. Szerénykedve. . . .. gyerekhang... kislányhang, mint a cérnaszál. . . Egy kis kávét. Ugyebár megiszik velünk egy nindzsa kávét? NATURBURS. Nagyon szépen köszönöm. 3li8