Uj Idők, 1926 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1926-04-04 / 14. szám - Zilahy Lajos: Grassalkovics (Vígjáték) / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Engedje meg, ismeretlen hölgy, hogy ezeket­­ a rózsá­kat a lábaihoz tegyem. Féltérdével a földet érinti, mikor a rózsákat Katinka elé teszi. KATINKA. Kegyelmed kissé vakmerő, hogy így­­ betör egy idegen házba. NATURBURS. Grácia nékem, kisasszony! BENIGNE. Tudnia kell, uram, hogy a kisas­­­szony nem egyszerűen kisasszony, hanem született Naláczi bárónő de Nalácz és Naláczfalva. NATURBURS. Újból grácia! Valóban vakm­erő­ség, amit cselekszem, de akkor is megtenném, ha tudnám, hogy az egri hóhér pallosa szedi le a feje­met. Egy pillanat, amikor láthattam kegyedet, többet ér nekem az örökkévalóságnál! KATINKA: Most már ő is meg van ijedve. Sve­gyelmed nagyon vakmerő. Ez a ház Naláczi Péterné háza, a nagyanyám tiszteletreméltó és szigorú as­­szonyság, aki nem ismeri a tréfát. NATURBURS. Mellére teszi a kezét. Én tréfálok? Esküszöm kegyednek . . . KATINKA, félbeszakítja, folytatja. Én csak ven­dég vagyok a házban és még akkor sem lenne jo­gom kegyelmedet vendégül látni, ha régi ismerősöm volna. Ne csináljon hát kegyelmed meggondolatlan élceket, mert a nagymamám . . . nagyon szigorú as­­szonyság. NATURBURS. Isten látja a lelkemet, már most jobban félek tőle, mint a fekete hümlőtől. De mondja báróné: mi történhetik velem? Kidobnak. Rajongva kidobnak! Bénigneh­ez. Bocsánat. Rózsaligeti vagyok. BENIGNE.­­ Rémülten elhúzódik a kézfogás elől NALÁCZINÉ. Belén balról. Kinn csönd. Félelme­tesen. Ki az az ismeretlen ifj­i ember? KATINKA. Égő fejjel. Nagymama kérlek ... . en­gedd meg, hogy bemutassam neked . . . Grassalkovics Antal herceget... A zenedélutánon ismerkedtünk meg... A herceg megígérte, hogy énekelni fogunk ... A herceg nagyon egyszer eljön és kedveli a ze­nét . . . NALÁCZINÉ. Átváltozik, átragyog az arca. Gras­salkovics! Közelebb lép hozzá. A Grassalkovics An­tal fia? NATURBURS. Mélyen meghajol. NALÁCZINÉ. Helyet int neki. Leülnek. Ismer­tem a kegyelmed nagyapját. Antal grófot is . . . Igen... alhadnagy volt a Thirhaim generális huszárregement­jében . . . Aztán a Terézia császárnő testőrző seregé­ben szolgált. . . Táncoltam a kegyelmed nagyanyával a bécsi Redout-bálon . . . Hogy táncolt, hogy forga­tott! Ö volt a legjobb valcertáncos . . . BENIGNE. Aki a háttérben állt, kezeit tördelve, izgatottan. Báróné asszonyom ... én kötelességemnek tartom . . . KATINKA. Ijedten félbeszakítja. Benigne, ké­rem . .. NATI'REURS. Véaianéz Bén­ anen Familiámban tradíció, hogy nem kedveljük a francia kisasszonyo­kat.. . NALÁCZINÉ. Zavartan. Igen . . . Benigne . . . Int rii'ki, hogy fi­ nj­ön el. BENIGNE Dühösen elmegy balra. NALÁCZINÉ. Mi újság a gödöllői kastélyban? NATU­RBURS. Gödöllőn? NALÁCZINÉ. Gödöllőn. NATURBURS. Köszönöm szépen, megvagyunk, csendben. NALÁCZINÉ. Mit csinál a kegyelmes hercegas­­szony? NATURBU­RS. Köszönöm szépen, meg van hűlve. NALÁCZINÉ. Ijedten. Meg van hűlve? NATURBURS. Nagyon meg van h­űlve. Meg volt! Most már meggyógyult. NALÁCZINÉ. Lelkendezve. Meggyógyult! NATURBURS. Meggyógyult. Elhívattuk a hat­vani kirurgust, aki olyan herbateát főzött neki, hogy rögtön elmúlt a forró nyavalyája. NALÁCZINÉ. Hülés és megfázás ellen a legjobb medicina, ha estefelé, mikor az első csillag feljön, új kenyér kovászát teszik a beteg gyomrára. NATURBURS. Köszönöm szépen, majd a gyom­rára teszem. KATINKA. Ha úgy kívánja kegyelmed és ha mu­latságára vagyon, énekelhetek kegyelmednek valamit. NATU LIBURS. Elhoztam kegyednek azt a dalt, amelyet tegnap hallottunk a zenedélutánon. Naláczi­néhoz. Báróné asszonyom kedveli a zenét? KATINKA. Nagymamának gyönyörű hangja volt. Egyszer a felséges császárné előtt is énekelt. NALÁCZINÉ: 0 gyermekeim, régen volt az . . . régen volt . . . Meglátja a földön a rózsacsokrot. Te, Katinka . . . Vencel úr megint erre sétált? A natur­burshoz, aki felemelte a csokrot. Köszönöm­­ édes fiam . . . tegye oda, abba a vázába . . . NATURBURS. Elhelyezi a csokrot, aztán kinyitja a holtát. Ennek a dalnak olyan keletje van mostaná­ban, hogy Bécsben az Augartenben is ezt fújják az összes zenekarok . . . KATINKA. Közben meggyújtotta a karos gyertyá­kat a clavecin fölött. t­gy hivják: »A virágok'dala." NALÁCZINÉ. Virágok dala . . . Katinka és a Na­turburs énekelnek. Egy ifjú legény­, egy ifjú leány Egy szép kertbe jutának; Tréfálván, beszélvén, vígan enyelegvén,­­ Szerelmeket vallának. Virágok beszédjén, ibolyáknak nyelvén, Hegedűjén a vágynak, Hegedűjén a vágynak. — Szólott a muskátli, szeress engem Klári, Hozzál örömet nekem! Szólott a viola, nem, volt ily jó soha, Illat van a szivemen! Szólott a nefelejcs, engem el ne felejts, Ne felejts el sohasem, Ne felejts el sohasem! — Ültek ott a padon, csókolóztak nagyon, Lehajolt a zöld faág, Madár volt a lelkük, pillangó a kedvük, Szivük csupa szomjas­ág, Virág volt a firhang, Kiabált a visszhang: Elmúlik az ifjúság. Elmúlik az ifjúság! NALÁCZINÉ: Óh be szép, gyermekeim! (­) be szép! Ki legyen ennek a dalnak a poétája? NATURBURS. A szerénység függönye takarja a poéta nevét, báróné asszonyom. NALÁCZINÉ: Édes fiam... nem haragszik ke­gyelmességed, hogy édes fiamnak szólítom? NATURBURS. Excellálva érzem magam nagysá­god által. NALÁCZINÉ. Olyan kitűnő, szép hangja van . . . igaz. Katinka? Bátran felléphetne bármely színját­szó társaságban. A Játéknéző Helyek publikuma va­lósággal ünnepelné. Ünnepelné! NATURBURS. Szerényen meghajol. Én úgy vé­lekszem, hogy a báróné őnagysága Katinkára érti énekhangja viharokat keltene. Dörgő tapsorkánokat! NALÁCZINÉ. Szerénykedve. . . .. gyerekhang... kislányhang, mint a cérnaszál. . . Egy kis kávét. Ugyebár megiszik velünk egy nindzsa kávét? NATURBURS. Nagyon szépen köszönöm. 3li8

Next