Uj Idők, 1932 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1932-02-14 / 7. szám - Huch Ricarda: A Deruga ügy. Regény / Regények, elbeszélések, razok, színdaradok
Jogvn A Deruga-ügy — Regény — magyar kiadás Írta: Ricardo Huch Von Mäulchen udvari tanácsos, a közkedveltségnek örvendő férfiak könnyű és biztos lépteivel jelent meg az esküdtszéki teremben. Öltözködése választékos ízlésre vallott. Alakját kellemes, nagyvilági illat lengte körül. Az elnök elmondta az eskümintát, ő ismételte. Szeretetreméltóan, szolgálatra készen, alig észrevehető, kérdő hangsúllyal, mintha minden mondatnál meg akart volna bizonyosodni afelől: megfelelt-e a főtárgyalási elnök és az Úristen várakozásának? Miután a formaságokat elintézték, az elnök megkezdte a kihallgatást. — A vádlott 19 . . . májusa, tehát öt év óta hatezer márkával tartozik önnek. Legyen szíves mondja el, hogyan ismerkedett meg a vádlottal és mondja el a kölcsön történetét is. — Mi sem könnyebb — felelte az udvari tanácsos. — Az Orvosegyesületben ismerkedtem meg Derugával, aki később az orromat is kezelte. Kollégák ajánlották. Azt mondták róla, hogy könnyű keze van, amit, tapasztalataim alapján, én is megerősíthetek. Az én esetem ugyan a legegyszerűbbek közé tartozott, — közönséges elburjánzásról volt szó — de még ilyen esetben is kiderül, hogy kinek, milyenek a képességei. Voltak eredeti különösködései, így például, emlékszem rá, hogy állandóan abban a hitben tartott, hogy valami felettébb fájdalmas beavatkozás következik, de nem következett sohasem. Beszélték, hogy kedve, vagy, mondjuk, hangulata szerint bánik a betegekkel. Egyszer fájdalom nélkül kezeli őket, másszor meg durván Ez azonban tulajdonképpen nem tartozik ide. Én, személyes tapasztal daim alapján, róla, mint orvosról, csak jót mondhatok. Egyszer megjegyeztem, hogy várószobájának a berendezése bizony nagyon ütött-kopott. Erre azt felelte, hogy nincs pénze, nem tudja úgy berendezni, ahogyan szeretné. Pillanatnyi érzésnek engedelmekedve, felajánlottam neki azt az összeget, amelyre szüksége volt. Szörnyű akadály állítja meg a világkörüli útra indult urakat és hölgyeket. Peti kissé borúsan mérlegeli az eshetőségeket. Bözsi meglepetten szemléli a vizet. Klári rögtön pityeregni fog. Tibike férfias derűvel hajlandó nekivágni a tengernek, viszont Pipi látni sem akarja. Csöpike pedig, a jobb szélső, amazoni fölénnyel fütyül az egész világra 3. folytatás 193