Uj Idők, 1935 (41. évfolyam, 1-26. szám)

1935-05-05 / 19. szám - Hat kis történet Tóth Béla Magyar Anekdótakincséből / "Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok; kisebb elbeszélések"

Hat kis történet Tóth Béla — Az Anekdotakincs új, olcsó, népszerű kiadásban DEBRECENBEN MINDENKI DOKTOR Csokonai Vitéz Mihály és Budai Ézsaiás között egyszer, barátságos beszélgetésben, az a kérdés is szóba került, vajjon micsoda mesterember van Deb­recenben legtöbb? Alkalmasint csizmadia, tímár vagy csapó, vélekedett a professzor, hanem ezt a statisztikának kellene kideríteni, ha tudniillik, volna Debrecenben statisztika. Csokonai elmosolyodott: — Hát én minden statisztika nélkül is tudom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor. — Ugyan, ne szóljon, édes öcsém uram! — mon­dotta a tudós professzor. — Hova gondol? Hiszen egész Debrecenben nincsen nál, meg tizenöt kirurgusnál­ több hat orvosdoktor­— Már pedig én csak azt vallom, hogy Debre­cenben legtöbb a doktor, és ha a nagytiszteletű úr nem átallja, hát fogadjunk tíz font jó verpeléti dohányba, hogy nekem van igazam. Budai Ézsaiás nevetve tartotta oda a tenyerét: — Hát fogadjunk, öcsém uram, már csak azért is, mert egy kis jó dohány mindig elkél a magam­fajta szegény embernek. — Holnap délben bebizonyítom a nagytiszteletű professzor úrnak, hogy nekem van igazam, — mon­dotta Csokonai, s elbúcsúzott a jeles tudóstól. Másnap reggel jó Vitéz Mihály bekötötte az orcáját fehér kendővel, mint akinek a foga fáj, és elindult a piac felé. Alig tette ki a lábát a házból, szemközt jő vele nemes Bisothka uram, a gubásmester, és az az első szava, hogy: — A foga fáj a ténsúrnak­? Meleg hamut rá, nem segít egyéb. Csokonai megköszönte a jó tanácsot és Bisothka uram nevével együtt beleírta a könyvecskéjébe. Alig megy tizenöt lépést, találkozik a seniorral, aki már messziről kiáltja: — Hideget rá, Miska, hideget! Tapasztalásból tudom, mert nekem is sok bajom volt a kutya fo­gammal. Vitéz Mihály ezt is szépen megköszönte és ugyancsak beleírta a könyvecskéjébe. Míg kiért a piacra, legalább is húsz minden­rendű jó emberre akadt, aki kérés nélkül is legott ajánlott valamit a cudar fogfájás ellen. lás. De a piacon kezdődött csak igazán a kommendá­ A sok jó kofaasszony körülvette szapora nyel­vök forgott, mint a kereplő: a poétát és — Zsálya használ arrul, nemzetes uram! — De már csak jobb a kőrisbogár! — Szekfűolaj kell arra, Vitéz uram! — De bizony fodormentaolaj! — Majoránnaolaj! — Hallgasson kendtek, Sári néni! A fogfájás­nak csak egy orvossága van: fekete kutya szőre, égett borban fővo­­nál. — No, én meg azt mondom, hogy a gőzölés hasz­ Mikor aztán a főbíró, a fiskus, a nótárius, meg még vagy ötven honorácior is elmondta, miként szabadulhat meg az ember a fogfájástól, szemb­e jő a poétával nagytiszteletű Budai Ézsaiás professzor uram és ráteszi a kezét Vitéz Mihály vállára: — A foga bomlik öcsém uramnak? Nohát, én csak annyit mondok, hogy ez ellen egy jó orvosság van: a borbély hideg vasa. Csokonai ezt is följegyezte, aztán átadta a könyvecskét az érdemes tudósnak. Magyar Anekdotakincséből jelenik meg június 3-án, a Magyar Könyvnapra . — Nagytiszteletű urammal együtt épp száz­hetvenkilenc doktorom akadt ma reggel és ha akar­nám, lenne még ezer is. Mert Debrecenben min­denki doktor. Kérem hát azt a tíz font jó verpelétit. Azzal leoldozta képéről a kendőt. — — Nagy imposztor vagy, öcsém, de igazad van, mondta nevetve Budai Ézsaiás. — Csak legyen elég börböncöd, küldöm a dohányt és pedig húsz fontot, mert megéri a tanulság, hogy milyen bolond tudákos állat az ember! A HURRÁ-BATAILLON. A piski csatában elfogtak egy szász legényt a hurrá-bataillonból, melyet azért neveztek így, mivel vitézei csata előtt ezt szokták énekelni: Wir erhalten des Kaisers Thron, Hurrah Bataillon! A fogoly szász elkezdett pityeregni. Bem meg­szánta. Azt kérdi tőle: —­ Szászokból áll a te zászlóaljad? — Csupa szászból. Én is az vagyok. — És mind olyan legény, mint te? — Mind olyan. — No, fiam, akkor eredj haza anyádhoz. Tiszte­lem ismerőseidet: nemsokára meglátogatlak benne­teket Szebenben. EGRESSY GÁBOR. Egressy Gábor, a nagy színművész, szegedi kor­mánybiztos korában egyszer lángoló beszédet inté­zett a néphez. — Meglátjátok, — mondá egy hallgató, — most mindjárt meghal. — Hogy-hogy? — Én láttam Pesten. Mikor ennyi tűzzel beszélt, rendesen meghalt. DEÁK FERENC REGGELIJE. Deák Ferencnek egészséges korában az volt a szokása, hogy se nem vacsorált, se nem reggelizett. Ha azt kérdezték tőle, mit vacsorál, azt felelte: — Semmit. — Hát reggelire mit eszik? — Azt, ami vacsoráról megmaradt. SAJTÓTÖRVÉNY. Deák Ferenc gyakran mondotta bizalmas körben: — Ha tőlem függne, a sajtótörvénynek csak ez az egy paragrafusa lenne: hazudni nem szabad! EGY IGAZI KIRÁLY. IV. Károly király koronázásakor történt. A budai várban, a téli idő ellenére, rengeteg ember várta a fiatal uralkodó bevonulását. Ott volt az egész ország. Egy különösen lelkes csoportban újságírók és színészek állottak, köztük Rózsahegyi Kálmán is. Egyszerre jön a menet, harsog az éljen. Feltű­nik, hogy az egyébként csendes természetű Rózsa­hegyi valóságos önkívületben lengeti a kalapját és éljenzésével túlharsogja egész környezetét. A menet elvonulása után valaki megjegyzi a társaságban: — Mit szóltok, hogy lelkesedik az a Rózsahegyi? — Már hogyne lelkesedném, — feleli Rózsahegyi, — amikor húsz év óta ez az első eset, hogy nem Ivánfi a király, akit éljenezni kell, hanem egy igazi király! 702-

Next