Uj Idők, 1936 (42. évfolyam, 28-53. szám)
1936-08-16 / 34. szám - Keöpe Viktor: A bedojok tánca / "Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok; kisebb elbeszélések"
Jávai levelek A bedojok tánca írta: Keöpe Viktor. Este ünnepi fogadása előtt összebarátkoztam egy pitány s utána beléptünk a pendopóba, ahol a délelőtti fogadtatás volt. Én pontosan ügyeltem a kapitány minden mozdulatára, így hibátlanul végig is játszottam szerepemet. A trónus első lépcsőjén az első meghajlás, felmenve a lépcsőkön a második, most még vagy két lépés előre és következik a harmadik meghajlás. Őfelsége mindannyiszor utánozhatatlan kegyes fejbólintással válaszol. Elmondom a felséget illető „Szuszuhunan"-t. A kapitány bemutat és matarami császárok utóda kezet fog velem. Most egy lépés jobbra és a császárnő előtt ejtem ki a „Rata Masz"-t. Persze, hogy barátom összetévesztette és a császárnőnek adta meg a császári titulust és fordítva — no de annyi baj legyen Miután mindenki megadta a maga tiszteletét, leülünk a trón előtt elterülő szőnyeg két oldalára, külön a férfiak és külön a nők. A férfiak oldalára ül a szuszuhunan egyik testvére is, „Nemtudomki" herceg. Tiszti egyenruhában van s így nem kell félmeztelenül a földön csúszkálnia. A szolgák fölvonulnak — mind európai — és mindegyikünk elé kis asztalkát helyeznek. Megkínálnak kávéval, cigarettával. Most nyugodtan megnézhetem magas meghívóimat. A szultánnő gazdag, arannyal hímzett, fekete mellénykét és hosszú uszályos szarongot visel. Lába drágakövekkel ékesített papucsba van bújtatva. De különben is rengeteg rajta az ékszer, csak úgy ragyog és csillog minden mozdulata. Amint jobban megnézem, felfedezem, hogy ő Ratusága nem éppen az a csodás szépség, mint amilyent az ember magának elképzel. Talán nem is szép, inkább csak érdekes. Még azt is mondhatnám, hogy a szépség nem nagyon bántja — de az igazságot, hogy határozottan csúnya, már nem merem kimondani. A Szuszuhunan fiatal, szinte gyerekes külsejű. Hogy hány éves lehet, azt megközelítőleg sem tudnám megállapítani, pedig nagyon érdekelne, mert nem kevesebb, mint negyvenkét gyermeknek boldog apja. Egyszerű fekete bársony kabát van rajta, fehér mellény és különös rajzú szorong. Lábát szintén papucs fedi. Szemöldöke és szempillái feltűnően feketék, mintha csak festve volnának. Haja kétfelé van választva s a választékban egy sor gyémánt csillog, de még a fülét is egész halom gyémánt díszíti, amit különleges tokkal erősítenek fel rája. A legfőbb ékessége mégis csak az az egy szál rózsa fekete hajában. Egyedül neki van joga ehhez a sziget uralkodói közül. E sok dísz és drágaság dacára papagáj profilja mégsem fedi teljes mértékben fogalmunkat a klasszikus szépségről. A szultán mindenkivel beszél egy pár kegyes szót. A kapitány a tolmács. Leginkább, hogy ki honnan jött és hová megy. Egy javakorbeli németnél elcsodálkozott, hogy annak csak öt gyermeke van. Neki könnyű, lehet akár száz is, dehát nem mindenki Szurakarta szultánja. Közben pezsgőt hoznak s ő üríti ki az első poharat, ő, a mohamedán. Az elmaradhatatlan gamelang zenéje megszólal. A játékosok a szultán rokonai. Felsőtestük fedetlen, a földön guggolnak. Megcsendülnek a gitárok, az egyhúrú hegedűk, a kalapácsok ütése alatt a különböző ércdarabok és fapálcák. Egy nő énekel vontatott hangon valami dalt. Együttesen lágy, kedves zene. 1 . Jávai táncosnő Jávai bábjáték