Uj Idők, 1937 (43. évfolyam, 27-52. szám)
1937-12-26 / 52. szám - Császár Elemér a Petőfi Társaság elnöke / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
az előléptetésnél mellőztek, ,a személyzeti ügyek főnöke megtagadta tőlem az előleget, mondván, hogy a hivatalnok, aki a kontinens egyik leggyorsabb és legdrágább versenykocsiját őrzi odahaza, ne kérjen egy szegényebb sorsú gyártól alamizsnát. „Olajra kell?" — kérdezte gúnyosan, mikor, télvíz idején, alázatosan ötven pengőt kértem. Elhatároztam, hogy megválok a kocsitól, s karácsonyra felajánlom, ajándékba és mély tiszteletem jeléül, gyárunk igazgatójának. Ez a kísérlet csaknem nyakam szegte. Az igazítató azonnal hivatott, goromba volt, kijelentette, hogy rögtöni hatállyal elbocsát, végkielégítés nélkül, ha még egyszer említeni merem a kocsit. Csüggedten távoztam. Egy-kétszer még hirdettem a fővárosi lapokban, de a rémhír, kocsim rémhíre, már elterjedt a gépkocsik világában. — Így élünk, barátom. Egy ideig nézegették kocsit, a polgármester és a kultúrtanácsos két ízben a meglátogattak és aggályosan szemlélték a tüneményt. Azt hiszem, rendészeti szempontok is felmerültek kocsimmal kapcsolatban. Lassan már úgy beszéltek rólam, mint aki orrszarvút tart odahaza, házi használatra, serdületlen gyermekei szórakozására. Igaz, eladhattam volna a kocsit ócskavasnak. De ehhez, látod, nem volt szívem. Mert a csodálatos az volt — később észrevettem és megértettem, — hogy én, álmaimban, pontosan ilyen kocsit akartam, amely csupa nikkel és réz és oly gyorsan jár, mint Csaba útján a paripák, s annyit iszik, mint a megrögzött kokainisták és alkoholisták. Ez volt az álmom. A városban egy ideig röhögtek rajtam. Aztán megfeledkeztek, rólam is, kocsimról is. Családi életem egyensúlya felborult. De néha kimentem fészerbe, megnéztem a kocsit, szarvasbőr-ronggyal, amelyet kis tőkém roncsaiból vásároltam, letörölgettem poros szárnyait. Mindennek sok éve már. A kocsi időközben divatjamúlt ócskasággá változott, mert a kocsik gyorsabban öregednek, mint mi, emberek. A szaklapokból tudom ezt, mert, mint az autós társadalomnak egyik távoli, inkább csak levelező tagját, a szakkörök mégis számon tartanak, időnként kapok még versenyajánlatokat és képes árjegyzékeket. Új kocsik épültek időközben, barátom, kocsik, melyek még hosszabbak, még gyorsabbak, valószínűleg pezsgővel fűtik őket s óránként ötszáz kilométerrel száguldanak. Elfásultam, öregem. — Miért mondtam el neked ezt a történetet? Nézd csak, író vagy, s meg kell értened, hogy nem jó az embernek e földön, ha vágyai túlságosan teljesülnek. Az istenek játszanak velünk. A tökéletes beteljesülés mindig emberfölötti, tehát embertelen. Ez a büntetés vágyainkért. Mennyi az idő? Egy óra elmúlt? Kísérj el a villamosig, kisszakasszal utazom s nem szeretném lekésni az utolsó kocsit. Várnak otthon ... Kicsoda? Feleségem, gyermekem s a világ egyik leggyorsabb versenykocsija. Császár Elemér a Petőfi Társaság elnöke A Petőfi Társaság december 12-én Császár Elemért, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tanárát, a kiváló irodalomtörténetírót és kritikust választotta elnökévé. Jól ismerik őt az Uj Idők olvasói is, egész sor mélyen szántó tanulmánya és kritikája jelent meg ezeken a hasábokon. Az elnökválasztó ülésen Herczeg Ferenc elnökölt. A határozat egyhangú volt. Az új elnököt Herczeg Ferenc a következő szavakkal iktatta be a Társaság elnöki székébe: Méltóságos Elnök Úr! Tisztelt és kedves Barátunk! A Petőfi Társaság téged az elnökletem alatt megejtett titkos szavazáson egyhangúlag elnökké választott. Midőn átadom neked Jókai Mór székét, tudatában vagyok annak, hogy a korszak, amely most kezdődik a Petőfi Társaság életében, az irodalom tiszteletének, a komoly kötelességtudásnak és a baráti szeretetnek időszaka lesz. Mert nálad senki mélyebben nem tiszteli a nemzeti irodalmat, nálad senkit nem tölt el jobban a kötelességtudás és nálad — ezt személyes tapasztalásból tudom — senki sem jobb és hívebb barát. Kívánom, hogy sokáig viseld szép tisztedet és kívánom, hogy ez az idő az irodalom és a nemzet fellendülésének dicsőséges korszaka legyen. •942