Uj idők, 1941 (47. évfolyam, 27-52. szám)
1941-11-16 / 46. szám - Holló Ernő: Házigazdám erdőről jött / Versek - Hunyady Sándor: Fattyú / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Az igazi idealizmus nemcsak a gondolkodásban nyilvánul meg — a gondolkodást nevelés, olvasmányok, korszellem irányítják — hanem az érzésekben, a lélek bonyolult, gyakran öntudatlan érzelmi megnyilvánulásaiban, melyek aztán az elme világosságában válnak tudatossá s az akaraterő támogatja őket. Ilyen volt Zrínyi idealizmusa s ez az a hit, mely a Biblia szerint hegyeket mozgat meg. Zrínyi az ellenségénél jóval kisebb és gyengébben felszerelt csapatokkal csodálatos győzelmeket arat. Az ország testét kiszipolyozó, hódító török hatalomból — gyors, rajtaütésszerű, a magyar katonai szellemnek megfelelő támadásai, csapásai alatt — védekező, visszahúzódó fél lesz. Ezek a katonai sikerek s fanatikus erejű buzdításai lelket öntenek a török hódoltságban kimerült, pártharcokban elcsüggedt, Lipót elnyomatása alatt bátorságát vesztett, vérző testű nemzetbe. 1664-ben diadalmas téli hadjáratában az egész Murán túli vidéket felmenti a török iga alól. Európa lelkesedése fordul az ország felé. De az uralkodó nem akarja vagy nem tudja felhasználni a sikert s a fényes győzelmek után a megalázó vasvári békét kötik meg a törökkel. Zrínyi sebzett lélekkel vonul vissza Csáktornyára, a nádorságtól is elütötték. Egyre inkább vallja meggyőződését, a nemzeti királyság szükségességét. Tudott-e azokról a sorsdöntő tárgyalásokról, melyeket Péter öccse XIV. Lajos francia király követével folytatott? Zrínyi Péter és Frangepán detronizálni akarták Lipótot, hogy francia támogatással magyar nemzeti államfőt állíthassanak az ország élére. Zrínyi Miklós lett volna a választott? Ki más lehetett volna? Tudott ezekről a tárgyalásokról? .. . Ezekre a kérdésekre ma sincs felelet. Zrínyi Péter és Frangepán vérpadon végezték életüket. Zrínyi Miklós pedig egy vadászaton vadkan áldozatául esett. Sokan azt rebesgették: politikai cselszövény ölte meg. Bécsben állítólag mutogattak egy fegyvert: „ez a vadkan ölte meg Zrínyi Miklóst." Tragikus, hirtelen halála eltemette azokat a reményeket, amelyek csak két évszázad szenvedése, megpróbáltatása — és ami talán mindennél nagyobb hiba — elmaradottsága után csíráztak ki, a magyar reformmozgalomban és szabadságharcban 590 Házigazdám erdőről jött Megérkezett az öreg házigazdám, erdőről jött szegény, szekere lomhán zötyög az udvaron át, mint akit nagy gondok húznak, kereke búsan fordul, kenetlen, árva tengelye csikordul, s azt hiszem, hogy azonnal összeroskad Fáradt a szekér és fáradt a gazda, agyonkínzott derekát tapogatja, szinte jajong a sok-sok emelésben, káromkodna, de már szavát is bánja, kalapját dühvel saroglyába vágja s a boronákat szedi le, keményen fogja, vén markába pök néha egyet, s a gyermekre teremtéz, ki a meggyet szedi a fán és asszonyára mordul, ki a konyhából jő elő, segítni, mérgében arcát majdhogy meglegyinti s hogy az utolsó hasáb földre fordul, két tehenének üdítő vizet mer, s rájuk cirógat nehéz tenyerekkel s azok az istállóba elporoznak, de hogy az állatokra néz, úgy érzem, elpárolgott a dühe is egészen s olyan szeme van, mint jó pásztoroknak. HOLLÓ ERNŐ Fattyú — Regény — írta: Hunyady Sándor Copyright by Singer és Wolfner iü. folytatás Feketekávénál Baloghy fölvetette a következő ötletet: mi volna ha a család elvenné az ügyet Fejértől, más ügyvédet bízna meg, aki még az ítélet előtt visszavonná a pert. Úgyis világos már, hogy milyen lesz az ítélet! Elegánsabb lenne elébevágni. Véget vetni az egész pörpatvarnak. Minek marakodjanak tovább, hiszen egymásra találtak, mint jó rokonok. Egyedül Császárné komolyodott el, egy kis kenyérgalacsint gyúrogatva az abroszon. A többiek nem gondolkoztak. Lelkesen helyeseltek, benne voltak mind az „önfeláldozó" hangulatban. Megitták a kávét, fölmentek a szállodai szobába Facsari elővette a töltőtollát. Baloghy diktálta a szöveget. Négy órára előkerült az új ügyvéd, egy basszushangú, bajuszos, hajdúsági magyar. A felperesek aláírtak mindent, amit eléjük tettek. Félötre be volt fejezve a dolog, a béke megszületett, barátságos, sima olaj fénylett az elült vihar hullámain. Császár Jenő örült is, meg valami szorongást is érzett. Hát „lefeküdtek!" Mi lesz most, ha egyszerre csak elkezd komiszul viselkedni az örökös Megvakarta a füle tövét. Volt a hangjában egy kis savanyúság, ahogy mondta: — Nahát kedves Pista, most a kezedbe kerültünk egészen. Azt teszel velünk, amit akarsz. Akár tokányt főzethetsz belőlünk! A fattyú óvatos, ravasz tudományossággal tapogatózott: — Igen, a törvényszéknél. De ha eszetekbe jut, újra kezditek. Hátra van még a tábla, meg a kúria! Baloghy megmagyarázta, hogy nincs hátra semmi. A pört holnap visszavonják. Vége. Nem lehet újra megindítani! A fattyú kissé csudálkozva vonta föl vastag, vörhenyes szemöldökét. A famíliára nézett: — Ügy?! Hát csakugyan teljesen letérgyepeltetek előttem?! — Le! — felelte Császár Gyula és feszülten figyelt, várta, hogy most valami nyilatkozatot tegyen a győztes. Vig István az ágyon ült. A szivarja parazsát nézte, a füstöt, a plafonra nézett, aztán lassan, mintha hangosan gondolkozna, megszólalt: — Itt van Gyikodcsik. Az a szállás ezernégyszáz katasztrális hold. Nincs is még egészen beágyazva a régi birtoktestbe, mert csak későn vette az apám. Hát így már lehet velem beszélni, ha magamtól adhatom azt, amit adoknak. Kerekesiné zokogni kezdett, sírva szólt a lányai— Menjetek gyerekek, csókoljatok kezet István bácsinak! A fattyú, mintha legyeket kergetne el, nehéz kezének mozdulatával elhesegette a két lányt. Morgott: — Nekem ne csókolgassátok a kezemet. Mert amit én adok, annyi jár nektek!... Tán több is járna. De többet nem adok. Megmondom, hogy mér'! Azér', mert akkor mind kirajzanátok a házból. Pedig azt