Uj Idők, 1943 (49. évfolyam, 1-26. szám)

1943-05-08 / 19. szám - nemes Suhay Imre: Régi magyar huszárcsaládok / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

Az Uj Idők Barátai Az Uj Idők­nek új előfizetőket sze­reztek a következő hölgyek és urak, a magyar kultúra s az Uj Idők igaz Barátai: Kakossy Gyuláné Kelemen Miklósné özv. dr. Késmárky Józsefné Kopasz Lajosné Kopriva Jánosné Kovács Károlyné Kovács Lajosné ifj. Krokovay Károly Kugler Emmuska Kutrik Margit Kühn Márta özv. Laczák Mártonné László Zoltán ifj. Lipp Jánosné Mágory Katalin Mátray Béláné Menner Lilli Metzger Tóth Kató Mészáros Gyuláné Milassin Vera Dr. Mindei Hubertné Mixich Etelka Molnár Baba Nagy Kálmán Nagy Sándorné Dr. Odry Pálné Orosz Edit Öveges Gyuláné Pap Endre Páll Józsefné Pureczky Racsmány Istvánné Ferencné Raffay Lajosné Dr. Rátonyi Imréné R pszky István Semjén Ilonka Suba Györgyné Sütő Józsefné Schiffer Mária Szabó Sarolta Dr. Szegő Izidorné 2. Sze­evényi Mihályné Szentimrey Tamás Szentmiklósi Józsefné Dr. Tanglmayer Margit Dr. Tatár Jánosné Tegző Jenőné Tillné Meidinger Teréz Tóth Gyuláné Dr. Tóth József Tóth Mária Tóth Sándorné Vályi Ferencné Ványi Krisztina Veres Anna Vezekényi Béláné Végh Józsefné Végh Józsefné Vitéz Gyula Vladár Károlyné Wagner Margit Wiltner Lászlóné Zachár Lászlóné Zentai Dénes Ziegler Nándorné Zöldy Mária Mária-kultusz a hadseregben A középkor és az újkor keresz­tény hadainál mindig magas fokon állott a Mária-kultusz. Még a durva és elvadult zsoldosok is csodálatos hódolattal és tisztelettel viseltettek az Istenanya iránt és nehéz óráikban — miként számos egykorú daluk bizonyítja — őt hív­ták segítségül. A Mária-kultusznak mind a közkatonák, mind a tisztek és a vezérek, nemkülönben a csa­patok, sőt egész hadseregek is egy­formán hódoltak, s ez a jámbor hódolat csatakiáltásokban, tábori jelszavakban, továbbá a fegyvere­ken és zászlókon díszítésül alkal­mazott felírásokban és rajzokban jutott kifejezésre. Némely hadi­vonatkozású szertartásban is meg­találjuk a nyomát, például a lovaggá ütés „Isten és Mária tisz­teletére" történt. Voltak országok, amelyekben Szűz Máriát a katonák védasszo­nyaként tisztelték, például Spanyol­országban, Portugáliában és Dél­amerika latin államaiban a Senora del­ Carment a hadsereg szentjének tartották, míg Katalóniában a Mont­ferrati Istenanyát „Csaták Szüzé­nek" nevezték. XI. Lajos francia király testőrségének kardjait Szűz Máriának szenteltette fel, sőt hiva­­talos okmánnyal „A testőrség fő­kapitányává" nevezte ki az Isten­anyát. Az osztrák-magyar monarchia hadseregében, II. és III. Ferdinánd császár és király korában, kivált­képpen a harmincéves háborúban virágzott a Mária-kultusz. A Szűz­anya képmása csapat zászlaját már azelőtt is sok díszítette, a brei­tenfeldi csata után, 1631-ben, pedig a az egész hadseregben általánosította császár rendelete. A vezérei, Tilly, Pappenheim, hadsereg Buquot, Gallas és mások nagy Mária-tiszte­lők voltak. Mária Terézia királynő idejében, a hétéves háború alatt is erősen fellángolt a Mária-kultusz. A régi hadsereg Mária-kultusza abban gyökerezik, hogy Szűz Má­ria, még Szent István király kora óta, „Patrona Hungáriáé", Magyarország védasszonya. A vagyis had­sereg, különösen a magyar csapa­tok zászlóin nagyon régóta és na­gyon sokáig díszlett az Istenanya képmása, gondoljunk csak Rákóczi seregének, vagy az 1848—49-es honvédseregnek és más magyar hadaknak Máriás-lobogóira. A letűnt évszázadokban a mélyen vallásos hit számos győzelmet Szűz Mária segítségének tulajdonított. A morvamezei csatában, mely Ausztria születésnapjának volt ne­vezhető, Rudolf császár serege Német Lovagrend eme kedvelt diada­lát énekelte: „Mária Szűzanya, ne­ked panaszoljuk el minden ínsé­günket." Az 1410. évi tannenbergi csata után a Német Lovagrend felett győzedelmeskedett lengyelek a „Boga rodzica" (Isten szülője) dallal ünnepelték a diadalt. Portu­gáliában a Batalha nevű győzelmi kolostort a Szűzanyának szentelték. A kolostor alapításának történetét a következőképpen mondja el a ha­gyomány. Mielőtt János spanyol királynak és Joaonak, az újonnan megválasztott portugál királynak, seregei az Ajubassota mellett 1335 ben lefolyt csatában összeütköztek. Joao király, minthogy a következő nap éppen Mária mennybemenete­lének ünnepe volt, misét monda­tott a Szent Szűz tiszteletére, s a mise alatt hangosan könyörgött győzelemért, mely ha bekövetkezik, a akkor ő a harctéren messzire veti lándzsáját és ahol az földet ér, ott örök hálául és a jövő nemzedékek számára az ősök hőstetteinek em­lékezetéül emléket emel. Olyan mély buzgalommal könyörgött, hogy égi szózatot vélt ha3laná: „gandarás" (győzni fogsz). Megkez­dődött a Camoes által — a Lugia­dok negyedik énekében — dicsőí­tett csata, mely heves és véres küzdelem után a portugálok győ­zelmével végződött. Joao király megtartotta fogadalmát és győ­zelmi emlékül pompás kolostort építtetett, melyet a Szent Szűznek, „Maria da Victoria"-nak, szentel­tek fel. A Lepanto mellett kivívott ten­geri győzelem, mely a törökök ten­geri uralmát megtörte, az egész ke­resztény világot nagy örömmel töl­tötte el. A győzelmet a Szűzanya segítségének tulajdonították és V. Pius pápa felvétette a Lorettoi li­tániába Szűz Máriához intézett fohászok közé: „Te, a keresztények segítsége". A magyar történelemben is meg­találjuk ennek mását, sőt még na­gyobb, kifejezőbb formában. Nán­dorfehérvárnál 1456-ban, Hunyadi János seregében, Kapisztrán János keresztes vitézei „Jézus" és „Má­ria" kiáltással rohanták meg a tö­rököt és arattak fölötte teljes dia­dalt. Azóta az egész világon ennek a diadalnak örök emlékezetét hir­deti a római pápa által elrendelt déli harangszó és az „Angyali üd­vözlet". A harmincéves háborúban a csá­szári sereg a Fehérhegyen, Jenfeldnél, Lützennél és egyéb Brei­he­lyeken kivívott győzelmeket szin­tén az Istenanya segítségének lajdonította. A XVII. évszázad tu­tö­rök hadjárataiban, sőt a későbbi évszázadok háborúi folyamán is a keresztény katonák Mária-érmei, imái és Mária-fohászai azt bizo­nyítják, hogy a hivő lélek Isten anyjában látja a leghathatósabb segítséget. A múlt évszázad köze­pétől ez a kultusz fokozatosan vesz­tett erejéből, de az első világhá­ború megpróbáltatásai ismét felvi­rágoztatták. Ma például nálunk a tábori mise egyházi zenéje főként CERUZAJEGYZETEK •561

Next