Uj Idők, 1944 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1944-01-08 / 1. szám - Csathó Kálmán: Hogy érti ezt? / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések - Szabó Lőrinc: Misztikus párbeszéd / Versek

Előfizetési ára Negyedévre . . 12 — pengő Egy hónapra . . 4.20 pengő Egyes szám­ára 1.— pengő ötvenedik évfolyam Idők Szépirodalmi, művészeti, képes hetilap és kritikai szemle Szerkeszti Herczeg Ferenc 1944 január 8 Az Uj Idők képeinek, valamint bármely szövegrészének még kivonatos utánnyomása is tilos 1. szám Misztikus párbeszéd Irta: Szabó Lőrinc —­ Ha minden hősnél, vezérnél, királynál magasabban, a legfőbb csúcson állnál, valami égi csúcson, istenek társa, kinek nincs külön ünneped, mit mondanál ma, kik hozzád esengnek, mit a szenvedő, szörnyű embereknek? — Düh s megvetés töltené szívemet, de azt mondanám: Béke veletek! — Ha szellem volnál, bölcs, jó, de hitetlen? — Akkor is, hogy: Hiszek a szeretetben! — Ha Mindenható, szólnál, hogy: Elég!? — Csak önkéntes megtérés tetszenék. — Ha Igazság, nem tipornád el őket? — Férgek harca s emberé, egy a földnek. — Kapkodok, agyam sajgó gyötrelem . . — A világot tükrözöd, gyermekem. — Túl s innen mind a Szent Nevet kiáltják... — Tévelygő is keresi jobb hazáját. — A mérleg inog ide és oda ... — Még a vesztesnek sem lesz igaza. — A vér mögött bűnt? Látsz célt a tűzön túl? — Már semmi sem az, mint aminek indult. — Mit érnek itt a gyöngék szavai? — Nézz szívedbe és próbálj menteni. — Már-már azt hiszem, én vagyok hitetlen... — Tarts ki, mint én, így is a szeretetben. — Ha nem segít, minek a szeretet? — Segít, hogy kétségbe ne essetek! — Ha tehát minden hősnél és királynál magasabban, egy legfőbb csúcson állnál, valami égi csúcson, istenek társa, kinek nincs külön ünneped, ezt mondanád a fájó gyűlöletnek . Ezt a jóakaratú embereknek! Hogy érti ezt? Irta: Csathó Kálmán ötbokájú, karcsú leány lépked előttem a vadgesz­tenyefasorban, meg egy nyúlánk, vállas fiatalember. Könyökük néha-néha egymáshoz ér, válluk össze­összesimul. Sétálnak. Én ellenben „megyek", tehát ha­marosan utotérem, sőt el is hagyom őket. És mikor el­haladok mellettük, nem állom meg, hogy jól meg ne nézzem őket. Milyen fiatalok! De milyen fiatalok, he­lyesek és kedvesek! És a leány éppen azt kérdi a fiútól: — Hogy érti ezt­? Én Uram, Istenem! Hogy hogy érti ezt! Hát édes kis kisasszony, én nem tudom, mi az az „ez", amit a fiatalúr valahogyan ért, mert, amit ma­guk beszélgettek, abból én nem hallottam egy szót sem Nem hallottam azt sem, hogy az úrfi erre a kérdésre mit felelt. Azt azonban, hogy hogy értette, mégis meg tudom Magának mondani, mert azt, úgy érzem, jobban tudom, mint maga a fiatalúr, minthogy ő valószínű­leg azt képzeli, hogy valami egészen új és eredeti dol­got talált ki, hogy olyat érez, amilyet előtte még nem érzett földi halandó és olyan jelentőségére jött rá a szónak, amelyet mások nem fedeztek fel még soha. Holott... Holott az igazság az, hogy teljesen és tö­kéletesen úgy értette, ahogy előtte Ádám óta vala­mennyi fiatalember, aki kettesben sétált egy bájos kis­leánnyal. Mert bármit mondott is, nem érthette csak egyetlenegyféleképpen. Akár azt állította, hogy kék az ég és, süt a nap, akár azt, hogy szépen dalolnak a fülemülék, akár pedig azt kérdezte, nem lesz-e eső, vagy, hogy nem ázott-e át a sárban a cipője. Mert gondolni vagy érezni mind mindig ugyanazt az egyet gondolta, érezte,­­gondolja, érzi és fogja gondolni és érezni. A szívből fakadó, titkos, de valódi értelme a fiatalurak minden mondásának csak egy volt, egy ma is és egy lesz mindörökké. Egy és ugyanaz, bárhogy végződjék a háború, bárhogy fordul­jon a világ sora, bármilyen kormányforma alá kerül­jenek a népek és bármilyen világnézet kerekedjék a többiek fölé. A fiatalember azt, amit a fiatal leánynak mond, mindig egyféleképpen értette, érti és fogja ér­teni — éppen úgy, mint, ahogy a gesztenyefa ugyanazt a virágot termi minden esztendőben. Mert a mondatok és szavak értelme nem attól függ, hogyan hangzanak, hanem, hogy ki kihez intézi őket és milyen körülmények között. Ha a nyúlánk fiatalem­ber így szól a karcsúbokájú kisleányhoz: „Egész éjt­szaka le sem húnytam a szememet!" — ez azt jelenti: „Gyötört a vágy utánad, halálosan szeretlek!" Ha azon- 1

Next