Uj Idők, 1944 (50. évfolyam, 1-26. szám)
1944-01-08 / 1. szám - Csathó Kálmán: Hogy érti ezt? / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések - Szabó Lőrinc: Misztikus párbeszéd / Versek
Előfizetési ára Negyedévre . . 12 — pengő Egy hónapra . . 4.20 pengő Egyes számára 1.— pengő ötvenedik évfolyam Idők Szépirodalmi, művészeti, képes hetilap és kritikai szemle Szerkeszti Herczeg Ferenc 1944 január 8 Az Uj Idők képeinek, valamint bármely szövegrészének még kivonatos utánnyomása is tilos 1. szám Misztikus párbeszéd Irta: Szabó Lőrinc — Ha minden hősnél, vezérnél, királynál magasabban, a legfőbb csúcson állnál, valami égi csúcson, istenek társa, kinek nincs külön ünneped, mit mondanál ma, kik hozzád esengnek, mit a szenvedő, szörnyű embereknek? — Düh s megvetés töltené szívemet, de azt mondanám: Béke veletek! — Ha szellem volnál, bölcs, jó, de hitetlen? — Akkor is, hogy: Hiszek a szeretetben! — Ha Mindenható, szólnál, hogy: Elég!? — Csak önkéntes megtérés tetszenék. — Ha Igazság, nem tipornád el őket? — Férgek harca s emberé, egy a földnek. — Kapkodok, agyam sajgó gyötrelem . . — A világot tükrözöd, gyermekem. — Túl s innen mind a Szent Nevet kiáltják... — Tévelygő is keresi jobb hazáját. — A mérleg inog ide és oda ... — Még a vesztesnek sem lesz igaza. — A vér mögött bűnt? Látsz célt a tűzön túl? — Már semmi sem az, mint aminek indult. — Mit érnek itt a gyöngék szavai? — Nézz szívedbe és próbálj menteni. — Már-már azt hiszem, én vagyok hitetlen... — Tarts ki, mint én, így is a szeretetben. — Ha nem segít, minek a szeretet? — Segít, hogy kétségbe ne essetek! — Ha tehát minden hősnél és királynál magasabban, egy legfőbb csúcson állnál, valami égi csúcson, istenek társa, kinek nincs külön ünneped, ezt mondanád a fájó gyűlöletnek . Ezt a jóakaratú embereknek! Hogy érti ezt? Irta: Csathó Kálmán ötbokájú, karcsú leány lépked előttem a vadgesztenyefasorban, meg egy nyúlánk, vállas fiatalember. Könyökük néha-néha egymáshoz ér, válluk összeösszesimul. Sétálnak. Én ellenben „megyek", tehát hamarosan utotérem, sőt el is hagyom őket. És mikor elhaladok mellettük, nem állom meg, hogy jól meg ne nézzem őket. Milyen fiatalok! De milyen fiatalok, helyesek és kedvesek! És a leány éppen azt kérdi a fiútól: — Hogy érti ezt? Én Uram, Istenem! Hogy hogy érti ezt! Hát édes kis kisasszony, én nem tudom, mi az az „ez", amit a fiatalúr valahogyan ért, mert, amit maguk beszélgettek, abból én nem hallottam egy szót sem Nem hallottam azt sem, hogy az úrfi erre a kérdésre mit felelt. Azt azonban, hogy hogy értette, mégis meg tudom Magának mondani, mert azt, úgy érzem, jobban tudom, mint maga a fiatalúr, minthogy ő valószínűleg azt képzeli, hogy valami egészen új és eredeti dolgot talált ki, hogy olyat érez, amilyet előtte még nem érzett földi halandó és olyan jelentőségére jött rá a szónak, amelyet mások nem fedeztek fel még soha. Holott... Holott az igazság az, hogy teljesen és tökéletesen úgy értette, ahogy előtte Ádám óta valamennyi fiatalember, aki kettesben sétált egy bájos kisleánnyal. Mert bármit mondott is, nem érthette csak egyetlenegyféleképpen. Akár azt állította, hogy kék az ég és, süt a nap, akár azt, hogy szépen dalolnak a fülemülék, akár pedig azt kérdezte, nem lesz-e eső, vagy, hogy nem ázott-e át a sárban a cipője. Mert gondolni vagy érezni mind mindig ugyanazt az egyet gondolta, érezte,gondolja, érzi és fogja gondolni és érezni. A szívből fakadó, titkos, de valódi értelme a fiatalurak minden mondásának csak egy volt, egy ma is és egy lesz mindörökké. Egy és ugyanaz, bárhogy végződjék a háború, bárhogy forduljon a világ sora, bármilyen kormányforma alá kerüljenek a népek és bármilyen világnézet kerekedjék a többiek fölé. A fiatalember azt, amit a fiatal leánynak mond, mindig egyféleképpen értette, érti és fogja érteni — éppen úgy, mint, ahogy a gesztenyefa ugyanazt a virágot termi minden esztendőben. Mert a mondatok és szavak értelme nem attól függ, hogyan hangzanak, hanem, hogy ki kihez intézi őket és milyen körülmények között. Ha a nyúlánk fiatalember így szól a karcsúbokájú kisleányhoz: „Egész éjtszaka le sem húnytam a szememet!" — ez azt jelenti: „Gyötört a vágy utánad, halálosan szeretlek!" Ha azon- 1