Új Idők, 1948 (54. évfolyam, 1-26. szám)
1948-04-10 / 15. szám - Franyó Zoltán műfordításai: Délszláv lírikusok / Versek
A délszláv irodalom alatt a szerb, horvát és szlovén irodalmat értjük. Kezdő időben főleg bizánci és vallásos forrásokból táplálkozott, majd a külföldi, elsősorban francia hatások uralkodtak benne. A tizennyolcadik században fedezik fel írói a népköltészetet; ez a délszláv irodalom szellemi megújulását eredményezte. Ez az irodalom ma egyike Európa haladó, eredeti színekkel teli, számottevő irodalmainak. Íróit sötéttüzü szenvedély, férfiassággal párosult lágyság, érzelmi gazdagság és a népi gyökerekkel, mondákkal való szoros kapcsolat jellemzi. Jelen antológiánkban e gazdag irodalomból mutatunk be egy-egy versével néhány kitűnő lírikust. Milutin Jovanovics TÖRTÉNET Szemed sötét, akár szülőhazádban Ember-nem-járta őserdők, nagy éjen, Jeges tüzében bánat, mélaság van, A homlok árnyán tündököl kevélyen. Még senki el nem olvashatta benne, Egy feldúlt élet kínjait, rém reményét; Szemed, mint hogyha szent könyv titka lenne. Úgy rejti ifjú lelked zord regényét. Tüskés úton jársz, mind fölényesebben, Liliomfehéren s még a lábad itt lent Sosem botolt. Viszed magadban Istent, Kit kínjaidból szültél önmagadnak, S ha két kezedből halk imák fakadnak, Ő látja csak a könnyeket szemedben. Dragutin Tadijánovics BALLADA A LEVÁGOTT BIRKÁKRÓL Sápadt pásztorlány a hajnali szürkületben Tizenkét puha gyapjas birkát hajt le a lejtőn Az álmos város felé, hogy a pohos mészárosnak eladja. Elől halad a görbeszarvú kos. Már helybe értek! Oly gyanutlanul Mennek — egyik után a másik — A városi vágóhíd kerítése mögé. Sűrű gomolyban egy sarokba húzódnak. Mészároslegények némán megragadják S kirántják őket, mint a farkasok: Egy se fog már visszatérni. ünnep van ma, birkákat vágnak a nagy lakomához. Irgalmatlan markok a földre csapják valamennyit. Nem szabódnak. Durva térdek préselik le őket. Mialatt a kés véres halált oszt mindegyiknek. Tizenkét birka lóg a nagy kampók vasán. Szemük kialudt, göndör szőrük véres, a lábukat íve törték. A domb mögött fölkél a nap. — Hazafelé Úgy rémlik a pásztorlánynak, mintha a távol fojtott bégetéssel üzenne. Harmatkönnytől csillog a réti fű a napsütésben. Sima Pandurovic VIGASZ Midőn kezünkből minden szerteszéled, S a szent öröm, mint dús virág virul ki, Midőn vak éjként száll a muhi illúziók fölé a hűvös élet. Semmit se bánunk, részvét nem gyötör, Mert minden ízzel jóllakottan, Nekünk az éj csönd és halál lesz ottan, És könnytől harmatos gyönyör. S ha jő a méízia, jó halál s ha mint Nagy árny egy furcsa percben megjelen, Sebünkre enyhe balzsam-ír leszen. Minden kimúl, ha végórája int. Milos Crnjánszki SZERENÁD Halld, ha zeng az újhold könnysugára. Hallgass rám utolszor még, te drága. Hogyha nem lesz, kit buján szeress te, hívsz-e majd, ha szétporzott az este? Halld a rőt lomb közt a szél dalát! Arról zeng, hogy én az őszt szerettem, nem tüzed, s a pőre testedet sem, a holt fa ágát, az volt hű barát. Hogyha fájdalom tör össze éjjel, húzz egy ágat ajkadhoz. Engem itt szeretni senki sem szívem tudhat izzóbb, dúsabb szenvedéllyel, mint a karcsú nyárfáim, csak ők és a büszke, társtalan fenyők. Milán Dedinác MILY CSÖNDBEN HUNYNAK EL Mily csöndben hunynak el, Barátom! Itt, hol oly magányos ti holtak, Milyen sötéten tűnnek el, Szelíden, Egy sivár napon. Itt be nehéz a halál, Oh barátom, Hol rétet, ungot elnyel a messzeség, Hol roppant űrt kupoláz az ég. Hol törpe létünk Fekete szántón Az ég alatt Szegény maradt, Hol egyik a réten, Másik a portán hallgat, elhagyottan, És holtrafáradt utak mezőn, vadonban Szétszórtak minket is. FRANYÓ ZOLTÁN műfordításai ÉVEZREDEK KÖLTÉSZETE Megjelent új kiadásban Szabolcsi Bence: Beethoven életrajza. "Ára kötve 54 Ft 16 237