Új Idők, 1949 (55. évfolyam, 1-26. szám)
1949-03-26 / 13. szám - Voinovich Géza: Petőfi és Arany barátsága / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
Petőfi és Arany barátsága írta Voinovich Géza A vonuló madarak rajában az él vezére hasítja levegőt, a szárnya vert hullám nyomán könnyebben szállanak a többiek. A szellem világában is így szegődnek a nagyok nyomába a kisebbek, így alakulnak az Nagy változás, tartós fellendülés azonban rendesen irányult, többek közös hatásából áll elő, ezt mutatja a görög tragikusok, a francia klasszikai dráma példája, az angol drámáé, Goethe és Schiller kora, az orosz regény gyors és nagyszerű fejlődése, mióta Puskidon kezdve egyik nagy írótól kézről -kézre szállt a másikra az írói toll. A magyar költészetet — ritka, elszórt törekvések után, Petőfi és Arany tették egészen magyarrá és népivé, s emelték egyben a művészet magas fokára. Előttük volt nálunk deákos,franciás, németes iskola, a magyaros csak egyik a többi mellett; a nép költészete mondákban, dalokban, mesékben tetszhalottam szunnyadt, mint Jaius leánya. Petőfi mondotta ki az életrekeltő igét, ő kezdett a népről a nép nyelvén a népnek írni. De már a maga erejéből elindult ezen az úton Arany, s utánuk harmadikul Tompa. Amit Petőfi a líra terén kezdett, Arany átvitte a költészet többi ágaira; amit Petőfi megérzett, eltalált, annak Arany kimutatta, megállapította törvényszerűségét. Egy út volt előttük, — de nehezen találtak egymásra. Arany szalontai magányában görög tanulmányokban kereste a költészetet, maga mondta, hogy 46-ig Petőfi verseiből csak elszórtan, egyenként olvasott. 45-ben angol regény fordítására ajánlkozott Nagy Ignácnak, a Külföldi Regénytárba; ha Nagy Ignác elfogadja, már akkor találkozhatnak, mert oda Petőfi is fordított két regényt. 46-ban Arany két elbeszélést is küldött az Életképekbe, a fiatal írók közlönyébe; kezdő kísérletek, Petőfi nem vehette észre. 47-ben pályadíjat nyer a Kisfaludy Társaságnál Az elveszett alkotmány, a megyei élet kegyetlen szatírája. Petőfi erről sem tud, — igaz, csak évek múlva jelent meg nyomtatásban. Arany 47-ben már azt írja feleségéről: Petőfit olvas, gyermekei is ösmerik Kukorica Jancsit. Petőfi csak Toldiban ismerte meg Aranyt, akkor magára ösmert benne. Petőfi a pályázat sikereinek hírére elkérte a Kisfaludy Társaságtól a kéziratot, s mihelyt elolvasta, nyomban elragadtatott levelet és verset írt költőjéhez. Ebben a levélben mondja ki az új magyar költészet elvét: <z A népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy azt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék s ez a század feladatát. 1847 tavaszán látták egymást először szemtől-szemben, Petőfi Erdődön járt, megkérni Julia kezét; Váradról termett Szalontán, június 1-én. Otthonosan toppant be a jegyzői házba, a gazda fáskertjében volt, Petőfi utána ment, egy fiatal diófával babrálva találta, messziről rákiáltott: addig éljen, míg abból a fából telik ki a koporsója. Tíz napot töltött ott, a kis szobácskában, melynek hossza öt, széle pedig két lépés, írja Kerényinek, s hozzáteszi: «Éltem legszebb napjai közé sorozom e hetet». Hat költeményt írt ezalatt: kettő Júliához íepül, egy harmadik tréfa Arany Lacinak; ott írta versét Sári néniről, egy öregasszonyról, kinek a nagy tűz után Arany adott födelet. Magával vitte ajándékba összes költeményeinek nagy kötetét. Petőfi még azon év őszén újra ott volt Szalontán. Koltóról, a mézeshetek után vitte oda feleségét (okt. 25—31). Vele volt félig kész költői beszélve Szécsi Máriáról, Arany is megmutatta a készülő Murány ostromát. Előre írt róla Petőfinek, «sajátosan» fogta fel; alapeszméjét a Vörösmarty -ból vett jelige fejezte ki: «Oh hölgy! az Isten gyönyörülteremte tégedet;» Szemében a hősködő asszony a természet méla tévedése. Ezzel az anekdota-ízű vígjátéki tárgyi komolyabbá vált. Petőfi járt volt Murányban; őt már akkor történet líraisága ragadta meg, most méginkább ezzel volt tele szíve. Egymás művét olvasva; — «bámulva tekintettünk egymásra, s Petőfi léleki rokonságot vélt fölfedezni ebben is». — E napokban beszéltek közös bálványukról Shakespeareről, s a nagy tervről, hogy Vörösmartyval hármasban lefordítják. Példaképei a barátságnak. Mikor a kormány néplapot készül indítani, hogy a népet tájékoztassa az eseményekről, Petőfi Aranyt ajánlja szerkesztőnek. Arany kívánatosnak tartaná, hogy a népnek írjanak s el is juttatják hozzá. Toldit is úgy szerette volna kinyomatni, hogy a kettőt egy húszasért árulni lehessen; a szerkesztést mégis csak fég vállalja. Magyarázó vezércikkeket küld s azokkal párhuzamosan egyre forradalmibb hangú verseket. Legszebbek, melyekben tárgyát a maga területére vonja, genre-képpé alakítja. Sok katona szökött át a császári seregből, Petőfi is dicsőítette Lenkey századát. Arany egy vonassal alföldi tájképet fest, egy bujdosót, szökött katonát, a tempós csikós számadót, egész jelenetet. Rásüt az esthajnal Vásárhelyi tóra, Ott delel a ménes, Hol a számadója? Hol a számadó, vagy Legalább bojtárja, A szegény honvédet Hogy meg se kínálja, Itt van, itt tanyázgat, Számadó, bojtár is, Megkerül eszenden Bujdosó betyár is. Gyere be 'Van minálunk, barátom, gyere, Szökött katonának egy karéj kenyere. A jó szóra a szökevény kitárja szívét: — Megyek Debrecenbe, Leszek míg a világ, Kossuth katonája. Nem olyan idők jártak, hogy tisztán irodalomnak lehetett volna élni. A nép kívánsága mindkettejüket követnek jelölte; elgáncsolja őket hatalmi visszaélés, vesztegetés, kortesfogások, mindaz a csel, melyeket Arany szatirikus eposzában, Az elveszett alkotmányban kipellengérezett. — Az események rohamosan fejlődnek. Petőfi a honvédseregben találkozik apjával, Arany a szalontai nemzetőrséggel Arad ostromára indul. Ott «tenni kevés, de halni volt esély.» — Életük merőben párhuzamos. E viharos időkben Petőfi úgy röpdös, mint a viharmadár. December végén Arany megfordul Pesten: nem találja ott. Erdődről biztosabb helyre viszi feleségét, Debrecenbe. Aranyék ott is fölkeresik őket. Ott születik Petőfi fia, Keresztapa. Rögtön ír Aranyéknak, menjenek Debrerecenbe s vigyék magukkal Júliát és fiát Szalontára, ő a harctérre ment. Szinte egy családdá olvadnak. A zord tél miatt az út csak februárban lehetséges. Júlia május elejéig marad náluk, akkor a mindennapi kenyér is bizonytalan. Petőfi rávette baátját, hogy vállaljon hivatalt a kormánynál. Fogalmazó lett a belügyben, Szemere mellett. Mikor májusban jelentkezik Debrecenben, Petőfit nem találja ott, Szalontára ment feleségéért, fiáért, onnan ír Aranynak Debrecenbe, hogy adassa el lovát; «az a ló Bem csatalova volt, ő adta Petőfinek, s Petőfi most eladja, hogy abból kenyeret vegyen magának». — Így hányja-veti őket a sors. Kettejük életében benne van a szabadságharc minden küzdelme, bizonytalansága, szenvedése. Mikor a kormány visszatér Pestre, Arany velük tart. Több régi ismerősével találkozik. Június 25-én, délután, ő, Petőfi, Egressy, Gabai, Gondol Dániel vasárnap kimennek a Városligetbe. Damjanich a közelben lakik, meglátogatják. «Tört lába fel van kötve, hogy a levegőben függjön, mozdulatlanul, de azért... végtelen jókedve szokott lenni. Petőfi bemutatott bennünket neki, és igen szívesen látott.» Ez a délután bizalomra hangolja mindnyájukat. Másnap Petőfi betoppan Aranyhoz; Kossuth hivatja őket. € Petőfi, 196 „A jó házikonyhá"-ra újabb igénylést nem fogadunk el, a készlet teljesen előjegyeztetett.