Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-02-19 / 7. szám
4 TÉLI ÉPÍTKEZÉS f~ sípos februári szél fúj. A nap^ sütés még nem bírja felmelegíteni a tájat Régi időben a kőművesek és az építőmunkások az ilyen szép napokon már vágyakozva kémlelték az eget, munkára várva idegesen készítgették szerszámaikat, hogy ha megkezdődik a munkaszezon és eljön az igazi tavasz, azonnal hozzáláthassanak a munkához. De hagyjunk fel a múlt emlegetésével s nézzük a jelent. Tekintsük meg mit csinálnak most építészeink, kőműveseink és építőipari munkásaink. A régi munkára várás, amikor még sokan azt állították, hogy a kőművesek munkája szezonmunka, már nem áll fenn. Nézzünk csak körül épülő hazánk városaiban, falvaiban, mindenfelé az időjárás viszontagságaival vajmi keveset törődő lelkes építőket látunk. Dacolnak a régi nézetekkel, hogy télen a kőműves szerszámai pihennek, mert lehet falat rakni a hideg időben nem és más kőművesmunkát végezni. Kőműveseink ma már nemcsak, hogy falat raknak télen, de olyan betonfajtákat is készítenek, mint a hab-beton. Lázasan folyik a munka a Vájnoryúti építkezések egyikén, a Priemstar nemzeti vállalat raktárainak építésén is. Aki pár hónappal ezelőtt járt erre, bizony meglepődik, amikor meglátja azokat raktárépületeket, amelyeket alig pár hónap alatt építettek fel. Pedig nem is közönséges téglából épült épületek ezek. Ez is annak a titka, hogy az épületek úgy szaporodnak itt, mintha csak a földből bújtak volna elő, egyik napról a másikra. Ezek a raktárépületek óriási, darabonként 60—65 tonnás betonlapokból készülnek. Miközben Nedela elvtárs mérnököt kerestem, kicsit körülnéztem az építkezésen. Az egyik raktárban a nagy mozgódaru éppen ilyen betonlapot hozott pár munkás kíséretében. Elbeszélgettem Zloch elvtárssal, fűtővel. Büszkén emlegeti a gépét és a elbeszéli, hogy kettőjüknek lehet köszönni azt, hogy hidegben is Ien nyugodtan el tudják készíteni az időjárásra olyan kényes hab-betont. Később felkerestem Nedela elvtársat, az irodában találtam meg. Itt sem ült tétlenül. Popovic elvtárssal azon vitatkoztak, hogyan lehetne kész betonlapokat rövidebb idő alatt a az összeállítás helyszínére szállítani Sokáig folyt a heves vita e kérdés körül, míg aztán Popovic ötlete megoldotta a kérdést. Majd Nedel'a elvtárssal megnéztük az üzemet. Útközben, mialatt a hatalmas víztócsákat kerülgettük, elbeszélte, hogy az építkezés munkásai nemcsak fizikai erővel dolgoznak, de jó ötletekkel iparkodnak gyorsítani az építkezés menetét. — Nézzen körül elvtárs, a raktárak építését pár hónappal ezelőtt kezdtük meg. Aki 1954. októberében erre járt, még üres telkeket látott itt. Most pedig az ürességet a raktárak egész sora váltotta fel. Igaz, nem volt könnyű munka, amikor az építkezést megkezdtük, nagyon kevés gépi erővel rendelkeztünk. Hogy az építkezés ilyen gyorsan halad, azt a munkások leleményességének és építővágyának köszönhetjük. Itt van például ez a daru. Ezt is saját kezüleg állítottuk össze — mutat az egyik darura. Amíg nem jöttünk rá arra, hogy a meglévő egy kar mellé még másikat is szereljünk, addig nehezen ment a munka, mert a 60—65 tonnás betonlapok összeállításánál nagyon kellett vigyázni Ha az egyik lapot felállítottuk, azt gerendákká kellett alátámasztanunk, amíg a másik lapot hozzá emeljük. Ez a munka bizony sok fát, embererőt és főként időt követelt meg. Később a darura egy másik kart szereltünk fel: a daru egyik karja tartja a r ér felállított betonlapot, a másik pedig felemeli a következő betonlapot. Így elértük azt, hogy nincs szükség alátámasztásra, s kevesebb embererővel rövidebb idő alatt végezzük el ugyanazt a munkát. Közben odaértünk az egyik raktárhelységhez. Elhasznált gő tömeg hömpölygött ki a teremből. Bementünk a helyiségbe, amit bátran nevezhetünk műhelynek. Itt készítik a betonlapokat. A mérnök most erről kezdett beszélni . Amikor az építkezést megkezdtük, a betonlapok előállításához nagy mennyiségű faanyagra volt szükségünk. A formákat eleinte deszkából készítettük. Ez a munka nagyon lassú volt, de a legfőbb hiba az volt, hogy hidegben ezzel a módszerrel nem tudtunk volna dolgozni. Ezt az akadályt úgy küszöböltük ki, hogy egy már felállított raktárt műhelynek szereltünk fel, ahol egyszerre négy betonlapot tudunk készíteni. De itt a formákat már nem fából készítettük, hanem vasból. Ezeket a formákat a műhelyben erre a célra kiásott gödörben helyeztük el, így aztán már nem volt annyi munka a formák előállításával. A hideget pedig úgy küszöböltük ki, hogy a raktár mellékhelyiségében elhelyeztünk két gőzgépet amelyekből a termelt gőzt csöveken vezetjük el formához és így elnyertük azt, hogy a már nem kellett a hidegtől félni és meggyorsítottuk a termelést is, mert a gőz nemcsak a fagyástól menti meg a betonlapokat, hanem gyorsítja a kötést és szárítást. Beszélgetés közben arra lettem figyelmes, hogy a munkások 70-80 kg kinézésű betonkockákat egész könnyen emelgetnek, de még csak akkor csodálkoztam igazán, amikor ezeket a kockákat kis asztalkára helyezték és vígan fűrészelték. Először azt hittem, hogy talán ki vannak válogatva a legerősebb munkások és valami különleges fűrészt használnak. De hiába törtem a fejemet, nem tudtam rájönni a titok nyitjára. Így tehát megkérdeztem a mérnököt, aki szívesen megadta a kért felvilágosítást. — Ne gondolja, hogy valami különös erős emberek dolgoznak itt, akik ilyen könnyedén emelgetik a kockákat, vagy különleges fűrésszel dolgoznak. Ezek bizony csak egyszerű emberek és a fűrész sem valami különös. A beton nem olyan egyszerű, ez hab-beton. Mint már a neve is mutatja, olyan könnyű az, mint a hab. Egy ilyen nagy kocka úgy néz ki, mintha 70—80 kilogramm lenne, a valóságban pedig alig több 10 kilónál. Ezt a betont külön erre a célra készített szappanból állítjuk elő. Itt használjuk fel a Viduehotech újítását is. Mert ebben a nagy helyiségben nem lehetne ezt a betonfajtát hideg időben készíteni. A kellő melegről Zloch elvtárs gondoskodik. Ennek a betonnak nemcsak az az előnye, hogy könnyű, hanem az is, hogy erősen hőálló. Amikor ezt a betont készíteni kezdték, próbára csináltak belőle egy nagy víztartályt, amit teleöntöttek forró vízzel és 48 óra leteltével, amikor megmérték a víz hőfokát, ugyanolyan magas volt, mint amikor beletöltötték. Egy 4—5 centiméter szélességű kockának akkora ellenállása van a hővel szemben, mint egy 60 centiméter szélességű téglafalnak. Ezzel vonjuk be a raktárak betonfalait, hogy ne engedjék át a nyári hőséget és téli hideget. De hiába lenne meg a legjobb felszerelésünk — folytatja a mérnök — és hiába lennének az újítások is, ha nem lennének lelkes építőink, akik nemcsak, hogy a tervet teljesítik, hanem túlteljesítik azt. Ezek közé tartozik Svancer, Bocsák, 2itny, Jancovif és Darvas elvtársak munkacsoportja. Ezek a munkacsoportok tervüket naponta 200 százalékon felül teljesítik. Ezzel válaszolnak a háborús uszítók terveire, akik azon törik fejüket, hogyan tudnának több pénzt szerezni a háborús rombolásokon. Az agregat szerkesztőinek gondolatát az ügyes munkások valóra váltják. Képünkön Obergessel Józsefet, Pomichal Ignácot, Puskás Lászlót és Szűcs Józsefet látjuk megbeszélés közben, (balról jobbra). Az agregátot nagyon dicsérik az építkezésen. Zloch Ferenc fűtő van elégedve a gép teljesítményével. A hőmérő 150 C fokot mutat meg- 1953. február 19. örök villám A holesovici Tesla-üzem értékes újdonsággal lepte meg a hivatásos fényképészeket és amatőr fényképészeinket is: „örök“ villámfény berendezést hozott forgalomba. J. Hedrych és J. Vocásek tervezők kétfajta villámfény berendezést szerkesztettek; egyiket a hivatásos, másodikat pedig az amatőrfényképészek számára. Az örök villámfény berendezkedés súlya körülbelül két kilogramm. A villamostelep az egész szerkezettel együtt egy bőrtokban van elhelyezve A villanócső teljesítménye 75 jaul, az egyes villanások között a teljesítmény 5 másodpercig tart. A hivatásos, fényképészek számára szerkesztett örök villámfény berendezkedés súlya 5 kg és bádogszekrénykébe van elhelyezve, amely a 6 voltos akkumulátor mellett egy elektromágneses rezgéseket előidéző készüléket, sűrítő készüléket és villamossági berendezést is tartalmaz. Az összeállításnál nagy súlyt fektettek arra, hogy a gép kezelése veszélytelen legyen. A földelés önműködően kikapcsolódik. Két villanócsője van a gépezetnek és 220 jaul munkateljesítményre lehet felhasználni. Az akkumulátor egyszeri megtöltése 150—160 villanásra elég. Az egyes villanások között 7 másodpercre van szükség. Az örök villámfény készüléket az akkumulátoron kívül 220, vagy 120 voltos vezetékhez lehet bekapcsolni. Az akkumulátor megtölthető anélkül, hogy kivennék a szekrénykéből. A villanócsőnek 20 000 villanás élettartama van. A villanás hatásfoka körülbelül 10 millió fényerősségű egység, 10 méter mélységbe világít. Bizonyára sok fényképész amatőr örül államosított iparunk újújdonságának, amely igen hasznos szolgálatot tesz majd A kisebb berendezés 800— koronába, a nagyobb típus ára pedig 3.000.— korona lesz. Megérdemelt pihenő A galántai magyar géplakatos csoport nagy jutalomban részesült jól végzett munkájáért. Ez a jutalom egy hetes üdülés volt. CsíSz csoportunk gyűlésén elhatároztuk, hogy azok a tanulók, kik jól végezték kötelességüket, részt vesznek az üdülésen. A géplakatosok közül húszan vettek részt. Üdülésünk Banská Stiavnicán volt. Nagyon jól éreztük ott magunkat. Még a lakóhelyünk is hasonlított az otthonihoz, talán épp ez okozta, hogy az első pillanattól kezdve egész otthoniasan mozogtunk mindnyájan. Amikor megérkeztünk, azonnal megalaktottuk itt is a CsíSz csoportot Csoportunk jól működött. Az első gyűlésünkön elhatároztuk, hogy faliújságot szerkesztünk. Kezdeményezésünkre az ottani tanulók azzal feleltek, hogy ők is részt vettek a faliújság szerkesztésében. Az igazgató elvtárs is meg volt velünk engedve, mert csoportunk tagjai jól viselték magukat, ügyeik a rendre és tisztaságra. A napi munkánkat ugyanúgy, mint otthon, itt is terv szerint végeztük. Rendszerint napi tíz órát aludtunk, a nap többi részét pedig a hegyeken töltöttük. _ Az egy hét bizony gyorsan elrepült és eljött az indulás ideje. Vígan búcsúztunk az ottani tanulóktól, akikkel ez alatt az egy hét alatt teljesen megbarátkoztunk. Hazatérve nagy meglepetés ért bennünket. Tanintézetünket meglátogatta az osztrák küldöttség. Barátilag elbeszélgettünk velük a mi és az ő életükről. Jó életünket a felszabadulásnak köszönhetjük és ezért iparkodunk, hogy a pihenő után új erővel még többet dolgozzunk, mint ezelőtt. Ezzel köszönjük meg hazánknak szerető gondoskodását. SMIDT IMRE, OüSZ, Galánta ♦ • <Szlovákia kétszáz éves szíve Még a gyerekek is ismerik azt a közmondást, hogy „Élve Besztercén, halálunk után a mennyországban.” A beszterceiek büszkék is voltak erre. Ezzel a közmondással díszítették a propaganda röpcédulákat, a turisztikai brosúrákat és az étlapokat, mindent, ahová csak írni lehetett. És Besztercebánya valóban mennyország volt. Természetesen nem mindenki számára. Például Pinka Pál elvtárs számára nem jelentett mennyországot, mert hiszen U feleségével és két gyermekével az Urpin hegység alatt egy konyha nélküli kis viskóban élt. És nem ő volt az egyedüli. Hiszen abban az időben, amikor Besztercebánya a „mennyország” fénykorát élte, amikor a Furdikok, Thurzók, Ruttkaiak és a többi besztercei kapitalisták zsebei csak úgy dagadoztak a pénztől, akkor a besztercebányai „mennyországban” ezrével ténferegtek a munkanélküliek. 1936-ban a besztercebányai kerületben a hivatalos kimutatás szerint 13 600 munkanélküli volt. 1920 és 1934 között 30.000 ember vándorolt ki külföldre. A gazdagok, akik egész Szlovákiából, hiszen még Pestről is idejártak „szabadságra” szíves örömest illették Besztercebányát a legszebb jelzőkkel. Ezek valóban fenségesen érezték itt magukat. Szebbnél-szebb villákat építettek, parkokat létesítettek, ügyeltek az utcák tisztaságára és vigyáztak a „mennyországukra.” Ma már ritkábban halljuk, hogy „Élve Besztercén ... ”, nem mintha Besztercebánya megcsúfult volna, dehogy. ellnkező'eg, mint a többi város. Hasonlóképpen Besztercebánya is megszépült, és napról-napra szebb lett Hiszen ennek örülünk annyira Hogy nemcsak Besztercebánya, hanem az egész járás, a kerületek, egész Szlovákia egész hazánk szebb lett. És holnap még szebb lesz. Erről hamar meggyőződünk, ha csak futó pillantást vetünk Besztercebánya város terére. De egyenlőre elég, ha elmondjuk, hogy száz és száz lakás épül. Csaknem 10 000 lakos talál új otthonra a „Fortnickán”, az új vasúti állomás előtt fekvő hatalmas településen és a város más új nemedeiben Besztercebánya a legrövidebb időn belül gyönyörű emlékművet emel Gottwald elvtársnak. Már ezidén új mozit kapnak a beszterceiek és hatalmas gőzmosodát. Sok park, gyermekjátszótér teszi kellemessé az életet. Felépül a nagy sportstadion és strandfürdő is. Megváltozik a város arculata, különösen a nagy hegyi park, az Urpin is. Hruska műépítész a műegyetem tanára, most dolgozik nagy téri értékes épületek homlokzatainak tervezetein. Ezek olyan tervek, melyek nemsokára meg is valósulnak. Megfogható, szép jelenné változnak. És megint csak el kell mondanunk: Besztercebánya nem az egyedüli város, melynek ilyen távlatai vannak. Például a zólyomiak is sokat tőrödnek városukkal. A régi, poros Zólyomból szép, parkokkal befásított, virágágyakkal díszített, rendezett város lett A zólyomiak valamikor irigykedtek a beszterceiekre. Mindig azt hajtogatták: Beszterce szépségét nehéz rabszolga munkával fizeti meg. Igazuk volt. De ma, amikor a városfellendítési akció keretén belül Zólyom versenyre hívja ki Besztercebányát, ma már nem beszél belőlük a régi irigység. A versenyzés mindkét város javára szolgál, megszépíti és kellemessé teszi a két város lakosainak életét. És a verseny ezt a célt szolgálja. Besztercebányát, a kiváltságos várost, hétszáz éves jubiláns ünnepséget a legszebb köntösében találja. Még sohasem volt a város olyan ragyogó, mint ma, újból üdvözli az ország minden vidékéről oda özönlő látogatókat. Ma már nemcsak a nagyurak kiváltsága, hogy itt lakjanak. Bizonyítékokat? Látogassatok csak el Pinka Pál elvtárshoz. Költözködés előtt áll. Már rég nem lakik az Urpin alatti szűkös vitvillában. Összehasonlíthatalanul jobb lakása van, de még szebbet, még modernebbet érdemel meg. Száz és száz más családdal együtt ő is a hétszáz éves, de még mindig a legszebb Besztercebánya újonnan épült negyedében kap lakást. ONDREJ BARTOS Válaszolnak Gottwaldov valóban a fiatalok városa, a sokemeletes internátusokban néhány ezer fiú és leány él. Az ifjúság élénk figyelemmel kisérte a CsíSz kongresszusáról érkező híreket. A gottwaldnvi finommechanikai Üzemben a fiatal munkások, hivatalnokok, technikusok munkamegbeszéléseken és összejöveteleken beszéltek Miloslav Vecker elvtárs beszámolójáról, a Svit-Uzemben a fali újságon újságcikk részletek és a fiatalok új kötelezettségvállalásai jelentek meg, amelyek a termelés újabb emelkedését jelentik. Ellenőrzik a villanyárammal, gőzzel, vízzel és más anyaggal való gazdálkodást. Az utóbbi időben a Svit-Üzemben 380 új CsiSz-tagot szerveztek be. Mindkét hatalmas gottwaldovi üzemben, a finom mechanikai üzemben és a Svit-Üzemben a CsISz-szervezetek elhatározták, hogy a kongresszus határozatával megismertetik az egész ifjúságot. A kongresszus küldötteivel aktívákra jönnek össze Csoportokban megbeszélik a kongresszus eseményeit. Az üzemek CsISz-tagjai segítenek a fiatalok nyilvános gyűléseinek megszervezésében. ★ : Az a hír, hogy a CsiSz-t a Köztársasági Érdemrenddel tüntették kia handlovai I. számú bányászati tanintézetben nagy visszhangra talált. Rögtön este összejöttek, hogy rövid gyűlésen megbeszéljék, miképpen hálálják meg a pártnak és a kormánynak ezt a nagy kitüntetést Kötelezettségvállalással először a második részleg 671 munkahelyéről jelentkeztek. A munkacsoport 16 tagja vallotta hogy február végéig terven felül 100 tonna szenet termelnek Ez azt jelenti, hogy egy negyeddel többet, mint amennyit a terv előír. Ez a munkacsoport rögtön másnap 153 százalékra teljesítette a tervet. ✓