Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-07-04 / 27. szám
MARIA JANCOVÁ: Csalódás A titkár fellélegzett. Látszott Hogy nagy gondoktól szabadult. — És most mondd. — szólott vidámabban — hogy álltok Tu'rkovon a fiatalok felvételével a pártba? — Három fiatalt veszünk fel, titkár elvtárs. Ők már az én diákjaim közül valók. Nyolc évvel ezelőtt ők voltak az elsők, akiket tanítottam. — A tanítónő arca zavart mutatott. Elszégyellte magát, hogy mint tanítónő szólott róluk. — Ők már tudják, mit jelent a párt tagjává lenni. Ősszel mennek katonának Nagyon büszke vagyok rájuk. — Ez helyes büszkeség — mosolygott a titkár. — Az apád is ilyen büszke volt az első turikovoi szövetkezeti tagokra. Ő akkor mindannyiunk számára megmutatta, hogyan kell falun dolgozni. Nagy dolog volt, hogy munkás létére jól ismerte a parasztokat. — Köztük nevelkedett. — Itt nem az emberi tulajdonságaikra gondolok, Stašová elvtársnő, hanem arra, ahogyan gazdálkodnak. Turikovában a legkisebb parasztok is nagy spekulánsok voltak. Valamikor, ha megjelentek valamelyik vásáron, rögtön övék lett az egész vásártér! És a te apádnak éppen ezt a tulajdonságukat sikerült kihasználni és átplántálni a szövetkezet életébe Ma is, ha Turikovo megjelenik valamelyik mezőgazdasági vagy állat mintavásáron, rögtön övék az első díj! Hiába, hittek az apádnak és Turikovon tudták, hogy jobb lesz számukra közösen, együtt csinálni mindazt, amit eddig külön-külön csináltak ... Hány szövetkezeti tag van a fiatal jelöltek között? — Kettő, titkár elvtárs. — Hát akkor sok sikert, Stašová elvtársnő — mosolygott a titkár és lelkesen megszorította a tanítónő kezét. Franciska most valamivel vidámabban tért vissza a járási kultúrotthon előadótermébe. Az egyik fiatal tanító éppen az ateista nevelésről tartott előadást. Aprólékosan elmagyarázta, hogy miért nem nevelheti materialista világnézetre a tanítványait az a tanítónő, aki hívő katolikus Az öreg tanítónő úgy érezte magát mellette, úgy nézett az előadóra, mint a félénk, rabul ejtett,eszkötő madár. Szegény, — gondolta Franciska — magában biztosan harcot vív az iskola és az isten között. Ki tudja, hogy miért ragaszkodik oly görcsösen a régi elveihez? Talán félelemből. Hiszen még gyermekkorában beleoltották a pokoltól való rettegést és ezért retteg ma is. Különös, hogy ő viszont gyermekkorában sem félt annyira a pokoltól, pedig akkor még hitt az istenben. Az öreganyja megtanította a miatyánkra és valahogy azóta az isten fogalma mindig atyjával, atyja alakjával azonosul. Meggyőződéssel hitte, hogy isten jó és ez sehogy sem fért össze azzal, hogy a pokolba küldi azokat az embereket, akikért ő volt a felelős, hogy milyenné lesznek. Flirteten anyósa jutott az F1 eszébe. Ő sem tehet semmiről. De Péternek írni fog. Igen, Elenka első áldozására is csak bizonyára azért állott rá, mert nagyon szerette az anyját. Franciska az út mellett elterülő földeket nézte, ahogy az állomás felé sietett. nap hirtelen előbújt Amikor a a felhők mögül, körülötte hirtelen nagyra nőttek az árnyak. Távolabb, a hegy alján asszonyok dolgoztak a földeken. Ruhájuk fehér lett, mint a fehér libák szárnya. Arra gondolt, hogyan járt egykor együtt Peterrel a házasságuk előtt Zemianska Lehota határában. Felmentek a hegy csúcsára, ahonnan belátták az egész lehotai határt. Ekkor tette le az utolsó tanítói vizsgáit és Peter eléggé büszke volt rá. Elmondta neki az összes diákszerelmeit. Neki viszont nem volt miről beszélnie, csak hallgatott és nézte szép arcát, és örült, hogy Peter sok szerelme közül egyedül ő lesz a felesége. Amikor megszületett Elenka, Peter azt sem tudta boldogságában, hogy mit tegyen. Le és fel hordozta a pólyába tekert lánykát, és nem volt hajlandó letenni, neki adni. Amikor Turikovára ment tanítani, nem bírta kivárni a szombatokat. Egész vasárnap az övék volt, csakis az övék. Megjelent lelki szemei előtt az a kép, amikor az egyik nyári vasárnapon nyakában cipelve játszott férje a Blenkával és tanította az első lépésekre. A kicsi repdesett a boldogságtól, amikor először tette meg az első lépéseket férjétől hozzá. Amikor Pétert kinevezték igazgatónak, boldogan jött haza. Nagy napja lert ez. De éppen ezen a napon tudta meg ő is az orvosától, hogy apja nagyon beteg. Meg akarta mondani Péternek, hogy miért szomorú a szíve, de nem akarta elrontani az örömét az ő bánatával. Amikor megmondta, Peter megsértődött, hogy a saját felesége sem örül vele együtt a sikerének. Azóta maradt otthon az anyjánál. Lehet, hogy valóban ■*-* szokta a szerelmet mégcsupán gondoskodásnak látni anyja részéről. És lehet, ő nagyon rosszul tette, hogy férjét apjához hasonlította. Szegény apja még legnagyobb betegségében sem hagyta magát kiszolgálni. Elenkát ott találta az iskolaudvaron, a gyerekekkel játszott. Gyorsan megfőzte az ebédet, s amikor együtt ettek, a kislány jelenléte még nagyobb ösztönzést adott a levél megírásához. Hiszen, őmiatta is, meg kell, hogy írja Péternek a levelet, nehogy Elenka apa nélkül maradjon. Megír neki mindent, hozza a házasságuk utáni Eszébe első napokat, az első boldog nyarat. Azt, hogy hogyan várták Elenkát, hogyan örültek neki, amikor a világra jött. Ő tiszta szívéből azt hitte, hogy fiú lesz, de aztán még nagyobb szeretettel örültek a boldogságnak. Eszébe hozza, hogyan tanította az első lépésekre. Felidéz mindent, ami olyan szép volt, közös életükben. Emlékei közben forró vágy öntötte el Peter után. Megírja neki, hogy sohasem szűnt meg szeretni. Kezébe fogta a tollat és mindent megírt úgy, ahogy az az első pillanatban megszületett az agyában. Az utóbbi napok feszültsége felengedett. Amikor a levelet megírta, még egyszer elolvasta. Hitte, hogy egyszer minden rendbe fog jönni. A levelet leragasztotta és a postára sietett vele, hogy Peter még másnap kézbe kapja. 4. Franciska egész hete munkában telt el. Be kellett pótolnia az összes mulasztást, amit a hétfői gyűlés okozott az iskolában. És most, tavasszal, a gyerekek is nyugtalanok voltak. Rengeteg erőfeszítésébe került, hogy lekösse a figyelmüket. És mégis boldog volt, mindig, valahányszor velük lehetett. Amikor maga előtt látta az elsősök bizakodó arcocskáit, minden gondját elfelejtette. Az ábécét ismételte velük. Örültek, hogy most már mindent el tudnak olvasni, hogy végig olvassák a Nagyapó és répa című mesét. (Folytatása következik) ffTVTT»» ' ¥VHWT7TVTVTTTTTTTTfTTTTTTmTTTTTTTTTm’rTTTTT7TTTmTTffTTmmTTTmT?>?TTTmYTTTTTmTmTTT'rTTfTTTTTTTT?mT egri Viktor: Szívet cserélni nehéz A szlovákiai magyar irodalom sajnos nem nagyon bővelkedik nagyobb lélekzetvételű elbeszélő alkotásokban. íróink legnagyobb része idegenkedik a gondolattól, egy átfogó, nagyszabású feladattal megbirkózni. Kisebb elbeszéléseknek, novelláknak akad néhány lelkes művelője, nagy ünnep már azonban az ha egy korrajz, egy regény jelenik meg a mi könyvpiacunkon. Ezt a komoly hiányt igyekszik Egri Viktor és még néhány úttörő tollforgató pótolni, sajnos azonban táboruk még nagyon kicsi. Egri Viktor története, illetve a Hátteret képező korrajz — ha ugyan szabad ezt a kifejezést használnia egy olyan művel kapcsolatban, amely a máról szól — bepillantást enged egy olyan világba, amelytől a józan emberi gondolkodás visszariad, hiszen ijesztő, félelmetes, romboló az, amit ott lát. Talán sokaknak úgy tűnik, nem volna szabad a könyvvel kapcsolatban korrajzot emlegetni. Ma még talán nem is az. De az lesz az utódainknak és azok utódainak, akik olvasva ezt a munkát, képet kapnak azoknak a földalatti mesterkedéseknek a világáról, amelyet a szerző a Szívet cserélni nehéz lapjain megörökít. A volt gyáros aki családjával idegenbe szakad, miután otthon elvesztette a talajt lába alatt, menekül, mert úgy érzi, nem tud beleilleszkedni a kollektivizmusnak abba a rendszerébe, amelyben mint gyáros és mint tőkés nem játszhat többé hangadó szerepet. Fia — a könyv főszereplője — az új hazában folytatja tanulmányait és lassan-lassan elmosódik emlékezetében a szülőföld képe, a régi barátok, játszótársak arca, gyermekkorának egész környezete. Apja halála után összeismerkedik egy férfivel, akivel szorosabb barátságot köt és akit bizalmába fogad. Ez az ember ígéretekkel halmozza el előmenetelét illetőleg és egy gazdag, gondtalan élet lehetőségét csillogtatja meg előtte. A fiú, aki közben maga is elsajátítja az új ország nyelvét, kicseréli tapasztalatait, nézeteit új barátjával. Csak későn eszmél rá, hová is jutott tulajdonképpen. * Egy szép napon azon veszi magát észre, hogy barátjával együtt — aki most már parancsnoka — átdobják a határon s talán csak ekkor döbben rá a maga teljes valójában, hogy ügynökök kezébe került és maga is segítőtársuk lett. Sikerül észrevétlenül átjutniuk a határon, ahonnét aztán az ország belsejébe mennek. Itt egyszerre szembe találja magát azzal a rendszerrel, amely elől annak idején ő maga is menekült szüleivel, és amelyet most alkalma van szemtőlszembe tanulmányozni. Mind gyakrabban ötlik fel benne a kérdés: miért is jött ide? miért kell neki rombolnia, amikor lelke mélyén gyűlöli a rombolást? Nem mer azonban ezekkel a problémákkal parancsnoka előtt kirukkolni, aki szigorú fegyelmet és hallgatást kíván tőle. A gyermekkori emlékek földjén az igazi haza dúslombú erdőktől, fenyvesektől illatozó légkörében változás megy végbe benne. Egyszeriben távolinak, idegennek érzi azt az országot, ahová menekültek és megszólal benne egy hang, amely azt súgja, maradjon itt, kezdjen új életet apái és ősei földjén. Amikor felfedik kilétüket, menekülniük kell. Az erdőkben való bujkálást választják. Félelemmel, rettegéssel teli napok és éjszakák váltják egymást. Menet közben egyszer a fiú elesik, lábát töri, úgyhogy a közeli erdészházba szállítják. Az erdész lánya veszi gondozásba és a gyógyulás lassan múló hetei a két fiatal szívet összekovácsolják. A fiú érzi, hogy már nem tudna és nem is akarna visszamenni abba az országba, ahonnét jött s amikor elérkezik a válás pillanata, felmondja ügynöki szolgálatát a parancsnoknak, aki röviddel ezután, menekülés közben szerencsétlenül jár. A mű felépítésében töretlen, egységes egészet alkot. Eszmei síkján két világnézet, két társadalmi rendszer méri össze fegyvereit egy olyan küzdelemben, amelynek gyökerei nem a képzeletből, a mese világából, hanem a való életből táplálkoznak. Ebbe a keretbe állítja be a szerző a jó és rossz párviadalát, a főszereplőben dúló lelki válságot, amely alapmotívumként vonul végig a könyv lapjain. Ez a belső meghasonlás két évre osztja a fiú gondolatvilágát: az egyik a parancsnak engedelmeskedő alattvalóé, aki függő viszonyba került kenyéradóival szemben, a másik az otthon, a szülőföld varázsát megérző és szerepéből kiábrándult férfié, aki nem akar többé tudni és hallani arról, hogy felforgató tevékenységet fejtsen ki. Végül is az erdei ház magányában rájön igazi énjére, amihez az addigi tapasztalatok és a lábtörését ápoló lány lénye vezetik el. A jellemek megrajzolásában erős, markáns típusokkal dolgozik a szerző. A cselekmény bonyolítása feszültséggel tölti meg az olvasmányt és ez állandóan ébrentartja az olvasó érdeklődését. Ügyes kézzel megírt tájleírásai a természet szépségét, báját, harmóniáját tükrözik vissza. Kevés a többi szereplős belső világának analízise, amire pedig ebben a témában bőven volna alkalom. A néhol túl gyorsan pergő eseményeket nem ártott volna itt-ott eszmei, filozófiai tártalommal kimélyíteni. Egri Viktornak ez az írása valóban megfelel címének; bebizonyítja, mennyire nehéz az embernek önmagát megtagadnia és saját lelkiismeretével is perbe szállnia, különösen, ha alantas célok, érdekek követelik ezt. □ □ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Megkezdődik a dolgozók filmfesztiválja „A Filmművészettel az élet szépségéért, a kommunizmusért" jelszó jegyében VI. 30-án kezdődött Bratislavában, VII. 1-én pedig hazánk további 23 városában az év legnagyobb filmeseménye, a dolgozók XII. filmfesztiválja. Bratislavában a filmfesztivál iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Az előadásokra elővételben már több mint 23 ezer belépőjegy kelt el. A bratislavai Várudvarba a dolgozók Xll. filmfesztiváljára 62 ezer látogatót várnak. Az előző évekhez hasonlóan a bratislavai Vár falai között A komáromi Magyar Területi Színház ezúttal darabjához nyúlt. bolgár szerző A júniusban bemutatott komédiát a kiváló bolgár költő Valery Petrov írta, eredeti címe „Ha táncolnak a rózsák“ volt. A darabot Szergej Madonin dolgozta át és a színház „Májusi románc“ címen hozta színre. A fiatalság és öregség szemléletét boncolgatja a darab, miközben az öreg úr — mint Szergej Madonin megjegyzi — a rezignált szellem jelképe, azé, amely önző, kicsi és gyanakvó — akár 20 év az életkoruk, akár hatvan. — Azért hoztuk színre ezt a komédiát — magyarázza a műsorfüzet — hogy nézőinkkel megértessük e darab alapvető igazságát. Ez az alapvető igazság abban áll, hogy az öregség nem minden esetben és mindig a megcsontosodott múlt megtestesülése, hogy az öregség nem mindig és nem minden esetben a múlt szemszögéből nézi a világot, — mint ahogy a fiatal sem mindig és minden esetben a mához való helyes álláspontnak a zászlóvivője. — Szép és nemes feladat, de úgy hisszük, hogy ez a finom, szinte kamaraszínpadot igénylő téma, nem éppen a Magyar Területi Színház műsorába való, akkor, amikor a színháznak annyi feladata van épp a szocializmust befejező szlovákiai ma témakörében. Úgy hisszük, hogy a színháznak a lüktető ma életébe kell elsősorban belenyúlnia és nem szabad elhúzódnia a szocialista szellemű szórakoztató daraboktól sem, amelyeknél éppen a szocialista mát építő munkások jutnak derűs színpadi percekhez. A darab egy kicsit líra, egy kicsit komédia, egy kicsit fánmegrendezett fesztiválesték műsorát az idén is az élvonalbeli népművészeti együttesek műsora teszi vonzóbbá. Ma este a „Kiváló munkáért" kitüntetéssel büszkélkedő katonai művészegyüttes adja elő a CSKP alapítása 40. évfordulója tiszteletére betanult műsorát. A további estéken a bratislavai tanítók énekkara, a trencséni egészségügyi iskola ének- és táncegyüttese, a felső-garami Csemadok-együttes stb. lép fel. A fesztivál látogatói érdeklődéssel várják a Munkaérdemrenddel kitüntetett Nagyszombati Bradlan munkásénekkar felléptét, amely tavaly ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. tázia — egy kicsit, sőt talán főként analízise a szerelemnek — ezért igényes. Nagy feladatot ró, a rendezőre és nagy feladatot ró a színészekre. Igyekeztek is eleget tenni a felfokozott követelményeknek — a rendelkezésre álló tehetségeken belül. Konrád József rendező igyekezett dinamikussá tenni a színpadot és elővarázsolni szerző által elképzelt hangulatot. A színészek közt külön figyelmet érdemel Király Dezső alakítása, aki az öregurat és a professzort játszotta. Nyíltszíni tapsot kapott Siposs Jenő becsípett osztályidegenének, a becsípett betolakodónak alakítása. Az ifjú, a pincér és Péter hármas szerepét Váradi Béla játszotta, Vlagyimir és Zsuzsi szerelmi kettősét Finta László és Buckó Judit, a telefonon megrendelt szerelmi kettőst Bugár Béla és Ferenczy Anna, míg a „Felnőtt" házasságtörő szerelmespárt Tóth László és Bottka Zsuzsi játszották. A kis varázslót és Janót Melichárek Janka, Terét Szabó Rózsi játszotta. Sok jó alakítást láttunk, de sok hiányt is. A dramaturgiának tekintettel kellett volna lennie arra is, hogy milyen színészi káderrel rendelkezik a Magyar Területi Színház. Mészoszlói M. Dezső fordítása gördülékeny, dalszövegei azonban csak csiszolt stilisztikai rímtömeg, kevés bennük a szín és a belső meleg. A Stanek zenéje hangulatos. Szlovákia dolgozói joggal kíváncsiak arra, vajon milyen új darabokkal lép közönsége elé az elkövetkező évadban a Magyar Területi Színház, mely korábbi előadásaival annyi lelkes hívet szerzett magának. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ □ □ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Máj-biti ’bo A bratislavai dolgozók filmfesztiválján bemutatják a Bilincs című csehszlovák filmet. Első képünkön Radovan Lukavský, a film férfi főszereplője, és Blanka Bohdanová. Az olasz filmgyártást a Rocco és testvérei című haladó szellemű film képviseli. Az első képen Alain Delon és Annie Girardit, a másodikon Alain Delon.