Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-27 / 30. szám
2 új ifjúság Ötszáztizenöt évvel ezelőtt, 1456. július 21-én, a nándorfehérvári vár egyik tornyából két test hullott a mélybe, egymásba fonódva a gyilkos összecsapás végső, halálig tartó görcsében. Az egyik török volt, maga sem tudta, miért rohant előre, vértől iszamos lépcsőkön fel a toronyba, , de rohannia kellett, mert így parancsolták a szpáhik, basák, beglerbégek. A másik — Dugovics Titusz volt, Hunyadi János katonája, aki több mint egy évtizeddel azelőtt a várnai csatában tanulta a halálos tudományt. Ott fent a toronyban, amikor összecsapott a törökkel, érezte, hogy nem tudja legyőzni, nem tudja levágni a lófarkas zászlót kitűzni akaró kezét, és tudta, ha az a lófarkas zászló ott lobog a torony ormán, akkor új erőre kap az ostromló török a sereg, akkor hiába imádkoznak gyertyafénytől fényes nyugati katedrálisokban a címeres lötyók, a jólétben, biztonságban élő hájas nyugati polgárok ringyó-kisasszonyai, akkor rövidesen lángba borul a zabálástól és szeretkezéstől lihegő petyhüdt és rothadt nyugat... ... és Dugovics Titusz átkarolta a törököt és magával rántotta a mélybe. Nagy volt az ujjongás, amikor elterjedt a nándorfehérvári győzelem híre. Bécsben, Berlinben, Párizsban és Rómában patakokban folyt a bor, az emberek az utcákon táncoltak, illatos drága nőstények ingyen mutogatták meztelen mellüket, úgy adtak hálát az égben ülő nagy ismeretlennek, amiért megmentette őket a török hadak barbár pusztításától. Nándorfehérvár körül pedig az elesett magyar vitézek temetetlen hulláiból lakmároztak a farkasok és a kóbor ebek. Nem — ne vigasztaljuk magunkat az „erkölcsi elégtételalól" sem. A déli harangszó nem nándorfehérvári győzelmet hirdeti. III. Callixtus pápa 1456. június 29-én adta ki az „Imádságok bulláját", s ebben a déli harangszó elrendelése a hívők imára szólítását célozta. Mert a Vatikán a „kereszténység védelmére" csak ilyen „eszmei" segítséget küldött. Nándorfehérvár ostroma viszont 1456. július 4-én kezdődött és július 22-ig tartott. Utána a déli harangszó nem a védők hősiességét idézte, nem az elesettek tiszteletére kongott, hanem eszköz volt arra, hogy a hívők még az ebédlőasztalhoz is a római pápa által meghatározott időpontban üljenek le! A történelmi romantika szépítő köde ijedten rebben szét a logika fénye előtt: ne áltassuk magunkat! Amikor vihar indult a Lajta felé, amikor élő testekből kellett gátat építeni a nyugati világ, a nyugati gazság védelmére — magyar testekből épült a gát! A toronyból mindig mi ugrottunk, hogy magunkkal rántsuk az ellenséget — aki szövetségesünk is lehetett volna, inkább mint testünkkel védett ellenségeink. Míg a tornyok körül békés volt a tél, míg a várudvaron citerások, lantosok dala szállt, idegenek nézték a torony ablakából az alkony hüllő palástját. De amikor tüzek gyúltak, amikor a vár falának támasztott ostromlétrákon vérre szomjas janicsár kúszott a magasba, ott fent mindig magyar várta, hogy megküzdjön vele életre-halálra, és ha nem megy másképp, magával rántsa a szörnyű mélységbe! De sok torony volt! De sok magyar test hullott a mélybe! A Lajtán túl pedig táncoltak és imádkoztak! És azt is tudjuk, hogyan hálálták meg! Péterfi Gyula Új Ifjúság, 8 Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlov. Központi Bizottságának lapja # Kiadja a Smena kiadóvállalata • Szerkesztőság és adminisztráció Bratislava, Praáská B. 48S-41-49. Pontafiók 30 •Telefon: Fazarkutató: dr. STRASSER GYÖRGY. Nyomja: Západoslovenská traélarna 01 # Előfizetési díj a pénz érte 52,- Kés, fél évre 26. Két • Tarjeszti a Posti Hírlapszolgálata, előfizethető minden postakézbeszőnél vagy postahivatalnél Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vlasz # A lapot külföldre a PNSZ Ostredné expediclatiaca, Bratislava, Gottwaldovo ném. é. 48 útján lehet megrendelni. Automatikus pálya — Mi újság a somorjai (Samorln) plonkrházban? — kérdeztem az igazgató elvtársnőtől, Aghné H. Máriától a minap, amikor egyéb elintéznivalómat beszéltem meg vele telefonon. — Olyan kiállítást rendeztünk, amelyről még nemrég álmodni sem mertünk volna. Szlovákiai Modellezők Szövetsége vasúti modellező szekciójának megbízásából 1971. június huszonhetedike és július negyedike között országos versenyt és ezzel egybekötött, nemzetközi kiállítást rendeztünk. Ha érdekel, szeretettel várunk. Szeget ütött a fejembe, hogy miért pont Somorján került sor erre a kiállításra. A vasúti forgalomhoz Somorjának vajmi kevés köze van. Aki ismeri a környéket, az tudja, hogy pár évvel ezelőtt a nyöszörgő „kacsa“ bonyolította le napjában egynéhányszor a vasúti forgalmat Oszor (Kvetoslavov) és Somorja között. Igaz, hogy korszerűsítették azóta ezt a vasútvonalat is, kicserélték a fapados vagonokat, a nyöszörgő „kacsát“ korszerűbb mozdony váltotta fel, de hát ez minden. Furdalt a kíváncsiság, hát elmentem megnézni a kiállítást, így az igazgatónővel folytatott telefonbeszélgetést már élőszóban folytathattam. — Hogyan került sor erre a kiállításra éppen Somorján? — A múlt év őszén megalakult a pionírházban a vasúti modellezők szakköre. Az előírásoknak megfelelően a szakkört bejelentettük a Szlovákiai Modellezők Szövetségénél. A szakkört Bartalos Károly vezeti, már tíz éve dolgozik a pionírházban. Meg kell még említenem, hogy hazajött dolgozni Takács Jenő is, aki már tagja volt a bratislavai vasúti modellezők szakkörének. Egy szép napon felszólítást kaptunk a Modellezők Országos Szövetségétől a verseny és a kiállítás megrendezésére. Tapasztalat híján féltünk egy kicsit, de mégis éltünk az alkalommal és vállaltuk, mert ha m int hetetlen nincs, csak tehetetlen van. A kiállítási terembe érve az igazgató elvtársnő így folytatta: — A rendezvénynek két része van: az egyik a vasúti vagonok és mozdonyok modelljeinek, valamint a tervrajzok kiállítása nemzetközi részvétellel. Ezek között vannak saját készítésű modellek is. Legértékesebb Selecky mérnök T—344-es Dieselmozdony modellje, ’ amelyik 1970-ben az ostravai világkiállításon aranyérmet nyert — négyezer koronára biztosítottuk. A modellek között láthatjuk a Magyar Vasúti Modellezők Szövetségének modelljét, továbbá Neprag és Ladányi mérnökök, valamint, a Ziar n. Hronom-l modellező szakkör félkész és kész modelljeit és elektromos berendezéseit. Ehhez a részhez tartoznak a külföldön készült vagon- és mozdonymodellek, valamint tervrajzok, a Lima, Fleischman, Tryx és Zeike gyár termékei. A kiállítás másik részét azok a modellek és elektromos berendezések képezik, amelyek részt vettek az országos versenyen. Nézzük szépen sorjában. Korra való tekintet nélkül a verseny két kategóriában folyt. Az első kategória: terepasztalok, a másik kategória: villamos vezérlő berendezések. Az első kategóriában Takács Jenő terepasztala a 100 elérhető pontból 98-cal lett az első. Ha minden jól megy, részt vesz a drezdai nemzetközi versenyen. Terepasztala teljesen automatikusan működik. A második helyet a somorjai pionírház terepasztala nyerte 86 ponttal. Ez a távvezérlésű terepasztal hetedikes diákok alkotása. Minden porcikája kézi munka. A bokrok például szivacsból készültek. A fiúk a szivacsot még meg is rágták, hogy élethűbben hassanak a bokrok. Az elektromos vezérlő berendezések kategóriájában a bíráló bizottság a díjakat a következőképpen ítélte oda: II. díj: 96 ponttal Neprag mérnök vezérlő asztala II. díj: Mandel mérnök stabilizátora III. díj: Oláh mérnök kapcsoló automatája. Amíg figyelmesen hallgattam a magyarázatot, fél szemmel a látogatókat figyeltem. Érdekes, hogy többnyire felnőttek voltak, és figyelmüket leginkább a működő terepasztalok kötötték le. A szerencsésebbek kipróbálhatták képességeiket a vasúti forgalom irányításában. A két terepasztal szinte szünet nélkül működött. — Mik a tervek? — kérdem. — Szeretnénk, ha ez a kiállítás hagyományossá válna. Az idei is nagy visszhangra talált, vannak olyan felnőtt látogatóink, akik mindennap megtekintik. Jövőre szeretnénk csupán a terepasztalok versenyét és kiállítását megrendezni. Már most van hat hazai és egy budapesti jelentkezőnk. — Meg vagyok győződve róla, hogy a kiállítás is és a verseny is teljesítette küldetését. Helyénvaló, hogy ezt a tevékenységüket támogatták, mert a különböző szakkörök tevékenysége a munka szeretetére való nevelés nagyon helyes eszköze. A szimorfaiak és azok, akik ezt az utat követik, helyes úton haladnak. -fa- Kétmillió fiatal az urnák előtt (Befejezés az 1. oldalról) Ne feledjük el, hogy a pillanatnyi siker, a gyors karrier még nem jelent jövőt, vagyis az egyén megbecsülésénél még nem mérvadó. Gondolunk itt például a „felkapott szakmára“, különböző sport- és filmcsillagokra stb. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezekre az emberekre társadalmunknak nincs szüksége, hogy egy élfocista vagy slágerénekes nem lehet rendes ember. De azért ne akarjon minden második fiatalember Tom Jones lenni vagy Barnard professzor. Szocialista társadalmunknak épp olyan nagy szüksége van jó lakatosra, kombájnosra, mint művészre vagy sebészorvosra. A választójelöltek névsorában szerepelhetnek olyanok is, főleg vidéken, akik már évek óta azonos közéleti beosztásban ténykednek. Az élet törvényei szerint ez a beosztás idővel „előnyössé“ vált számukra. Lassan ellustultak, csökkent vitalitásuk, és az utóbbi esztendőkben tapasztalható politikai megnyilvánulásaik alapján már nem a legérdemesebbek a bizalomra. Politikai téren számukra a jellemvizsgát az 19B8-as esztendő jelentette. Ha az új jelöltek megválasztásánál összegezzük a jót a rosszat, nem árt, ha erre a szempontra is gondolunk. Ne feledjük, hogy az olyan ember, aki minden politikai áramlat vagy izmus alatt egyforma lelkesedéssel tud szónokolni, jó „szimattal“ rendelkező politikus ugyan, de gyönge jellem, aki nem méltó sem a párt, sem pedig népünk bizalmára. Fiataljainkkal friss vér, új erő kerül politikai és társadalmi életünkbe. Becsüljék meg tehát önmagukat! A SZISZ mint a CSKP, valamint szocialista rendszerünk záloga, ebben az értelemben foglalkozzék tagjaival. Legyen továbbra is őszinte segítő társa pártunknak az ifjú kommunista jelöltek csoportosításában. Harcoljon a különböző elhajlások, frakciók és az opportunizmus tünetei ellen. Nevelje s vezesse fiataljainkat a szocialista közösség és nemzetköziség, a béke és barátság szellemében. Nevelje becsületre és tisztességes munkára, mert ezt kívánja az ország, ezt követeli a városok és falvak érdeke Agcsernőtől Aáig, vagy Prágától Moszkváig. A CSKP XIV. kongresszusa határozatainak szellemében — véleményünk szerint — ez lett napjaink „korparancsa“. Öt év A Prlemstav n. v. érsekújvári (Nové Zámky) szaktanonciskolájának keletkezését Délnyugat-Szlovákia iparosítása tette szükségessé. Mint ismeretes, a Prlemstav építi a párkányi (Stúrovo) Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárat, az érsekújvári konzervgyárat, és ez a vállalat végzi az Elektrosoft bővítését is. A jövőben egy húskombinát és egy autójavító nagyüzem építésével számítanak. Itt is, mint sok helyen másutt, a szaktanonc-iskola ideiglenesen nem éppen megfelelő épületben kezdte meg működését. A nehézségek azonban nem tudták meggátolni az eredményes munka kibontakozását. Az iskola fiatal igazgatója, Dezider Santor elvtárs, munkatársaival karöltve olyan iskolát épített ki, amely ma a legjobbak közé sorakozott fel. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint az iskola rövid, ötéves létezése alatt elért sikerek. Kétszer nyerte el a kassai (Kosice) Ipari Építkezés n. v. Főigazgatóságának Vörös Zászlaját. A Lenin-centenárium alkalmából V. I. Leniin-emlékplakettet kapott, a CSKP megalakulásának 50 éves jubileuma alkalmából pedig a SZISZ SZKB az iskolának adományozta „Kiváló munkasikerekért“ című a kitüntetést. A szakképzés eredményességét bizonyítja, hogy a tanulók megnyerték a Főigazgatóság ügyességi versenyének első díját. Legjobb sporteredményük az építészeti szaktanonc-iskolák szlovákiai bajnokságán született — kézilabdában ők lettek a bajnokok. Rövidesen elkészül az iskola új, korszerű épülete. A modern felszerelés bizonyára még nagyobb sikerekre ösztönzi majd az iskola pedagógusait és tanulóit. SASA Borik Helyreigazítás 29. számunkban nyomdászaink „jóvoltából" sajnálatos hiba csúszott lapunkba. A negyedik oldalon közölt Csodaiskola című riportunk fejléce a nyolcadik oldalon megjelenő Csapda című sorozatunk illusztrációjaként lett betördelve. A Csapda illusztrációja viszont az említett riport fejlécének a helyére került. Olvasóink szíves elnézését kéri a szerkesztőség A pedagógus szemével EGY JÓL MŰKÖDŐ ISKOLAI SZISZ-SZERVEZET MUNKÁJÁRÓL június végén bezárultak az iskolák kapui. Diákok, pedagógusok megérdemlett pihenésre távoztak. Néhány nappal a tanévzárás előtt került sor az Ipolysági Magyar Tannyelvű Középiskolában és Gimnáziumban az iskolai SZISZ-szervezet munkájának értékelésére. Az ifjúsági szervezet tagjai és a pedagógusok nagy érdeklődéssel hallgatták meg Lukács István második osztályos tanulónak, a szervezet elnökének a beszámolóját a múlt tanévben végzett munkáról. E beszámolóból, a szisz-tagok és a pedagógusok hozzászólásaiból kitűnt, hogy az ipolysági gimnazisták SZISZ-szervezete igen eredményes és jó munkát végzett. Szeretnék néhány olyan szempontot kiemelni, amely elengedhetetlen az eredményes SZISZ-munkához — véleményem szerint igen fontos és hasznos. Kezdem talán azzal, ami nekem, pedagógusnak iskolánk tanulóiban, SZISZ-tagjaiban leginkább tetszik: munkakedvvel, kezdeményezőkészséggel, lendülettel dolgoztak. Sok, talán a megszokottnál is több munkával teli tanévet fejeztünk be. Az egész év nagy jelentőségű évforduló. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulója jegyében telt el. Számtalan akcióra, megmozdulásra, rendezvényre került sor. A legnagyobb megelégedéssel és örömmel állapíthatom meg, hogy fiataljaink kezdeményezőkészsége, munkakedve, lendülete minden akció és rendezvény megvalósításakor dicséretesen példamutató volt. Hozzá kell tennem természetesen, hogy ötleteiket, elképzeléseiket a pedagógusok hathatós támogatásával valósították meg. Ez a két tényező; a fiatalok kezdeményezőkészsége és a pedagógusok segítsége tette lehetővé, hogy a nagy évforduló évében szebbnél szebb, hasznosabbnál hasznosabb akciók valósultak meg. Nem a szokványos újságírói szóhasználat, hanem a tények hű felvázolása követeli meg, hogy azt mondjam: óriási lelkesedéssel fogadták iskolánk SZDSZ-tagjai a párt régi harcosaival, elsősorban iskolánk régi és igaz barátjával, Köpönczei Lajos elvtárssal folytatott beszélgetést. Sikeres rendezvény volt ez, valóban hozzájárult ahhoz a nevelői igyekezetünkhöz, hogy tanítványainkkal megismertessük, megszerettessük társadalmunk és munkásosztályunk vezető erejét és elitgárdáját, a kommunista pártot. A párt nagy évfordulójának tiszteletére a kulturális rendezvények egész sora valósult meg, ami ugyancsak a fiatalok kezdeményezőkészségének és a pedagógusok segíteni akarásának szerencsés találkozása útján vált lehetővé. Cseri Jenő magyar-szlovák szakos tanár és osztálya, a II. C osztály érdeme, hogy az iskolai SZISZ- szervezet igen ötletes és eredményes vetélkedőt rendezett pártunk és hazánk történetének témaköréből. Ugyancsak jól sikerült akció volt a szovjet Irodalom remekeiről szervezett vetélkedő, melyet Korpás Pál labor irányított és a SZISZ-tagok szerveztek. A szovjet zene, irodalom, és a Szovjetunió földrajza témaköréből rendezett vetélkedőnek szintén nagy sikere volt, és a versenyző csoportok igen jó és alapos tárgyi tudásán kívül ez a vetélkedő azt is mindennél ékesebben tanúsította, hogy tanulóink lelkes barátai nagy szövetségesünknek, a Szovjetuniónak. Jól ismerik a szovjet nép életét és problémáit, a szovjet kultúrát és művészetét. Ezt egyébként az iskolai SZISZ-szervezet tagjai másképp is bizonyítják. Igen sok tanuló baráti levelezést folytat orosz nyelven szovjet diákkal, valamennyi SZISZ- tag állandó előfizetője a szovjet ifjúsági folyóiratoknak. A barátság hónapja alkalmával megrendezett szovjet ifjúsági könyvkiállításon a fiatalok több mint 1300 korona értékben vásároltak könyveket, ami igen szép eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a rendkívül szép kiállítású szovjet ifjúsági könyvek példányonként átlagban alig 4—5 koronába kerülnek. Külön szeretném megemlíteni azt a lelkesedést, ahogy SZISZ tagjaink készültek a párt 50. évfordulójának tiszteletére rendezett esztrádműsorra. A műsor rendezője és betanítója számára nagyon megkönnyítették a munkát a lelkesebbnél lelkesebb fiatalok. A több mint kétórás vidám műsorban iskolánk számos tehetsége szererepelt sikerrel. Gyurcsó István egyik szép költeményét hozzáértéssel szavalta Deák Teréz. Az első osztályos Alaksa Vince vidám jelenetbel! sikerét, a Breznyik Teréz első osztályos tanuló által betanított népi táncot, a Csókási-Török tangóharmonika-duót, a táncdal-parádé jó hangú énekeseit, Telekes Adrit, Uhrin Matuldkát, Siposs Zsuzsát és a többieket még sokáig emlékezetében őrzi majd az Ipolysági közönség. Ez után az első nagyobb szabású esztrádműsor után a SZISZ-tagok kívánságára és kezdeményezésére szerény vezetésemmel egy állandó esztrádegyüttes alakult iskolánkon. A fentebb ismertetett akciókon és rendezvényeken kívül természetesen sok-sok mással is eldicsekedhetnénk (pl. a fiatalok számára megtartott politikai témájú előadások sorozatával, a már fentebb említett sokoldalúan tehetséges diákunk, Deák Teréz főszerkesztésével kiadott Diák című iskolai folyóiratunkkal, további kulturális és sportrendezvények egész sorával stb., stb.) írásomnak azonban elsősorban az a célja, hogy további lendületet adjon az Ipolysági gimnazisták SZISZ- szervezetének munkájához, mert az eddig elért eredmények dicséretet érdemelnek, az iskola igazgatósága és tantestülete helyesen támogatja az ifjúsági szervezetet, ott az eredmény sem marad el. De ez mégiscsak a fiatalok érdemei Az Ipolysági gimnázium SZISZ-szervezetének kívánok további szép sikereket. Sági Tóth Tibor