Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-16 / 20. szám

A KÖNYV ÉVE KAPCSÁN 1972 a könyv éve. Hazánk városaiban már több kulturális esemény ját­szódott le ennek jegyében. Ilyen volt például a szlová­kiai és a magyarországi könyvtermés kiállítása Brati­­slavában. Mi, fiatalok leggyakrabban azok után a köny­vek után nyúlunk, amelyek a Smena Kiadóvállalat ter­mékeiként jelennek meg. Nemcsak azért, mert a Smena kiadványai, hanem mert társadalom-politikai ízlésünk­nek éppen ezek a könyvek felelnek meg. Érdekes és fiatalos irodalom, amely ennek a kiadóvállalatnak a gondozásában jelenik meg. Interjúnkban a Smena Kia­dóvállalat igazgatója Martin U­š­i­a­k beszél a kiadó­­vállalat munkájáról, sikereiről, terveiről... (Folytatás az 5. oldalon) Villámtalálkozás isuzsávítfí­f jttjt&áFšáäden és Köncz Zsuzsa énekel. A színhely­ Dunajská­n^VmW ^turnéjuk (Dunaszerdahely) állomása. Mindenekelőtt géből próbálok néhányat megszólítani, me van. A válaszok kurták, a fiatalok tő, nekik nem ji^ott belépőjegy. Itt áci s hallgatják a falak­ möttU kiszűrődő mű, meg olyan érzéseim, rá írtad,­­íha Aywsepdh a szemükben, amikor fértiézek Azt i felháborítónak tartják, műsoridő alatt is sikerül bejutnom az épületbe. (Folytatás a 7. oldalon) a nyüzsgés k­ésék játszanak Streda egyik kultúrházat körülálló fiatalok sere sok értel­­esek. Értbe- A SZOCIALISTA XXI. évi 1972 IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MáJus 16. Az I.—­­8* Mindenről ítéletet akarunk mondani, de mindig rossz a nézőszögünk. Meg akarjuk ítélni önnönmagunkat, de túlságosan közel esünk hozzá; meg akarjuk ítélni a többieket, de túlságosan távol esünk tőlük. Ha helye­sen akarnánk megítélni mindazt, ami a világon történik, ahhoz az kellene, hogy csak szemlélői legyünk, nem pedig lakói. FONTENELLE MEGZABOLÁZOTT víztömeg Évezredeken­ keresztül folytak a folyók arra, a­­merre a medrüket éppen megtalálták. Az ember félt a folyóktól, mert vé­dekezni alig tudott elle­nük. Kevés tavat és sok veszélyt görgetett magá­val a víz. Hajózott, tuta­jokban fát szállított rajta, halászott, kendert ázta­tott, mosott, no meg lu­bickolt benne az ember, és rá építette malmait. Akkor ez sokat jelentett, ám a védtelen embertől sokkal többet, rendszerint mindent vissza tudott ven­ni az ár. Közhelyet mondok, ha kijelentem, az ember megzabolázta a vizet, úr­rá lett fölötte, energiát, fényt méghozzá fakasztott belőle, rengeteget, csodálatos művekhez ele­gendőt. De mi mást is mondha­tok és érezhetek most, amikor itt állok a tátrai hegyoldalon, nézem az a­­lattam elterülő völgyet, a völgyben lapuló tizenhá­rom kiürített falut, és tu­dom, itt nemsokára ten­ger lesz, megzabolázott, igába fogott óriási víztö­meg — megolvadt lavi­nákból, csermelyekből és energiarengeteg,­­amelyet az innét messzire eredő Vág szállít a völgybe. (Folytatás a 3. old.) TUDÓSÍTÁS A KÖZSZÜKSÉGLETI CIKKEK III. NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSRÓL HA AZT HALLOM BRNO... Ha azt hallom Brno, azon­nal vásárra gondolok. Vásár­ra, rengeteg emberre, lábfájás­ra, autóbuszokra, virslikre és plzeni sörre. Brno vásárvárosi hagyomá­nya már csaknem ötvenéves, de a pavilonok nagy része és környezetük ma is modern, esztétikailag megfelelő 750 e­­zer négyzetméter területen szolgálja a tavaszi és őszi ki­állítások céljait. Az idei tavaszi kiállításra negyven ország küldte el 1166 exporttal foglalkozó képviselő­jét. Közülük a legnagyobb te­rületen a Szovjetunió, majd O­­laszország és a Német Demo­kratikus Köztársaság állította ki termékeit. Hazánkat a kiállításon 19 caivun­ -Li külkereskedelmi vállalat képvi­selte, amelyek 550 gyár, szö­vetkezet illetve üzem termé­keit szállítják külföldre. Néhá­nyat közülünk megemlítünk: Drevoniia Bratislava, Interal Bratislava, Interner Praha, Om­nia, Intercoop Bratislava, Rem­­po Bratislava stb. Több bel­földi külkereskedelemmel fog­lalkozó vállalat közül csak a­­zok vehettek részt a vásáron, amelyek az utóbbi időben egé­szen új, esetleg korszerűsített hagyományos termékekkel je­lentkeztek. Talán fölösleges hangsúlyoznunk, milyen előnyös volt számukra a kiállításon va­ló részvétel, jelentős üzletkö­tések, eszmecserék és összeha­sonlítás szempontjából. Igen, összehasonlítás. Ezt tették a látogatók is és azon­nal hozzáteszem, sajnos csak ezt tehették, mert a legtöbb esetben inkább mondták volna magukénak a megcsodált ter­méket. A kereskedelem és a piac azonban még mindig csak kullog a nagy léptekkel haladó ipar mögött. De ezt már ta­valy is megjegyeztük, persze nem mint a kiállítás hiányos­ságát. Az idei közszükségleti cikkek III. nemzetközi kiállítása köz­ponti jelszava „Békét Európá­nak, békét a világnak“ volt. Ez hatotta át a pavilonok le­vegőjét, ezt fejezte ki, ha kü­lönböző formában is a negy­ven állam expozíciója. A kiál­lítás képzőművészeti kivitelezé­sének azonban még egy alcí­met is adhatnánk: Az emberi­ség magasabb életszínvonaláról. Ugyanis még a legszerényebb kiállított tárgy is az ember munkájának megkönnyítésére készült. Az idős vidéki asszo­nyok hosszú ideig álldogáltak a csehszlovák gyártmányú au­tomata mosógép előtt. A „há­ziasszony“ száraz, tiszta fehér­neműt vett ki a mosógépből, míg a mosás ideje alatt olva­sott (esetleg színházba is me­hetett volna), hiszen a mosó­gép teljesen önállóan dolgo­­zott, mint sokan megjegyezték, még az is lehet, hogy gondol­kodott... Megemlítettem a mosógépet de több háztartási cikk is megérdemelné ezt. Háztartási szórakoztatási, sport- és nya­ralási szükségletek, cipő -és bőrdíszmű áru, textil és ruha­nemű, bútor. A bútort csak vé­letlenül említem utolsóként hiszen a B pavilonnak, ahol a hazai és külföldi bútoripar ter­mékei kaptak helyet, volt a IMB&tHBB Bafi legtöbb látogatója. És persze az összerakható elemekből é­­pült családi házikóknak és há­zaknak. A házikó informatív jellegű, ára 35-45 ezer koro­na, a házé 225 ezer korona kö­rül mozog. Érdeklődő akadt bőven... A kiállítás bezárta kapuit. Látogatói jó érzéssel távozhat­tak. A hazai ipar termékei semmiben sem maradtak el a külföldiek mögött. Z. E. A brnói nemzetközi vásárok színhelye. mmmeajasmrsammmmma ■»;r:.'a^^!sanBBaRR

Next