Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-29 / 18. szám

8 ú| V. Másnap vasárnap volt. Andre] még aludt volna, de á Iverte a felügyelő, aki csak hajnalban indult haza. ■ Hangosan kiáltozott valami rúdfát emlegetve, és szidta az Igazgatót. — Hogy ő tanult ember? Hát én is az vagyok. Nekem tizenhat éves gyakorlatom van, neki meg csak a felesége. Igaz, nekem is van feleségem Akinek felesége van, Nietschneidenkém, az az én szememben egy nagy nulla. Circumdederucht! Ha az igazgató rúdfát akar. Jöjjön érte, maga felesége, a Karonka, az utolsót is odaadná. Bizony! Ha rúdfa kell neki. Jöjjön érte. Csináltasson belőle létrákat, az apja aztán járhatja majd a falvakat: Létrát vegyenek! Ne féljem semmit, Nietschneiderkém, mindent időben szállítunk; a létrákat, a nidrát, a disznósajtot, úgy, ahogy mondtam magának, .Az apja a Bundiska alatt szántott éppen, amikor odament hozzá egy katona. ..Bombardíren Prespurk!“ . ..Micsoda, micsoda?“ ..Prespurk!“ Erre ö a katonának. ..Nincs nekem préshurkám, mert az idén nem vágtam disznót. Ha akarod, fiam, ott van egy darabka ^zailonnám, azt odaadom, de préshurkám, az sajnos nincsen!“ Egyszóval süket volt, mint az ágyú! Én németül nem tanultam meg, de magyarul jól beszélek. Tessék, tessék ! Ha akar, reggeltől estiig beszélgethet velem magyarul. Nyíltan, őszintén, az intelligens ember ugyanis nem fél az őszinteségtől. Nem is félünk ne se az igazgatótól, se a minisztertől, se a mi Jozefünktől, a mi drága elnökeinktől. Bizony, bizony! Megmutatjuk mi, hogy kik vagyunk. Nézze, Nietschneider úr, ma már minden világos, világos, mint a vakablak. Tudja maga, mi tesz bennünket tönkre? A fosák. Mert mi kell a szlováknak? Disznótoros káposzta, hogy telezabálltassa magát, mellesleg az ő maguk káposztája igazán kitűnő volt. Mert a szlovák a vadkörétől is összeszarja magát. Nem kell annak se disznósajt, se csülök, elég, ha a fazekat meglátja, már rohan is. Én megmondtam magának, a húst ne osztogassa szét, inkább füstölje meg az egészet, mert egy olyan sonka, az már döfi Az igazgatónak említenie se kellett volna, mert amilyen frigy, a végén még azt gondolja majd, hogy ez a vityilló, amit az erdőgazdaságtól bérel, ki tudja milyen nagygazdaság. Világos, mint a vakablak .A favágónak van két tehene, fölnevel egy disznót, és akkor jön valaki, és szeretné megkaparintani az egészt.A húsnak a kampón a helye, összetákolom a füstö’öt, tüzet rakok tjénre, persze nem nagy tüzet, hanem olyat, amelyik csak füstül Ne felejtsen el fenyőlombot szedni. A zöld fenyőlomb a legjobb, csak pattog, kattog, pattog, a füstölő pedig úgy Wlatozik, akár a templom. .Akár a templom. Gondja legyen rá, Nietschneider úr! Nem lenne kár, ha ez az értékes anyag tönkremenne?A sonkából lekanyarít egy darabot, vagy akár az egészet is beledobhatja a fazékba. Van olyan fazekuk, ugye? Majd meglátja, micsoda ínyencség az. Arai meg az igazgatót illeti, vigyen neki két májas hurkát meg egy kevés disznótoros káposztát, bár ő, ha a maga helyében volna, megkóstolni se engedné. Én csak jót akarok magának. Ezt az Andrej gyereket meg újévtől felveszem. Magával fog járni. Mégiscsak nevetséges, hogy egy ekkora kamasz magot gyűjtögessen. Egy ilyen nagy mélák legény! Nekem jó szívem van, éppen ezért, semmilyen hamisságot nem tűröik. Mert favágó ide, favágó oda, csak az a fontos, hogy miilyen a szíve az embernek. Ha esik majd egy kiss haza hó, szánkón hordhatnak fát. Amennyit akarnak, annyit hordhatnak haza. Vigyázok ugyan az erdőre, de a rendes embertől nem sajnálok semmit. Bizony! Én már ilyen vagyok. De maga. .Nietschneider úr, csak ásítozik. Hát akkor jó éjszakát. Menjen, feküdjön le, karpilitikával, dalogasson el magának valamit, aztán délig nyugodtan alhatnak. — Persze, persze. Hiszen lassan megvirrad. — Virrad vagy sem. Éppen arra gondoltam, hogy az ember, de jó barátok között van, egészen megfeledkezik az alvásról. Gondolja, hogy az igazgató ilyesmire képes lenne? Ugyan, ugyan! Mi ketten tartottunk ki a legtovább. Beszéltünk a rúdfáról, a disznó csülkéle, meg a kocsonyáról I.. .A koiceotiyába ne felejtsenek el fokhagymát tenni. Komolyan! Hallgassa csak, már felébredtek a cinegék, akkor már valóban itt a reggel. Madzagra kötve akasszon majd ki nekik egy kis hálat. A többit süssék ki,vagy tegyék k 1, jó lesz süteménybe.— Minek tennénk el? •— Maga ne szóljon egy szót soI Karolinka süt vele hájastésztát, s maga nyafogatja majd a száját húsvétig. —Nem is mondanám. Tudja, Z«mboviC úr, az igazat megvallva, én nem nagyon kedvelem a tésztaféléket. Egy-egy süteményt bekapok, és háromnégy hónapra elegem van belőle. — Látja, látja. Én meg azt hittem, hogy maga rendes ember, de maga, Nietschneider, nagy betyár, a disznótoros káposztát, a májas hurkát meg a többi efféle gyümölcsöt részesíti előnyben. Hehehe! Én is ilyen vagyok. Nahát, mennyit pakolt nekem ez a Karoilinka, csak föl ne bukjak vele valahol. Guten Abend, schöne Frau... — aendített rá. —■ Kár! Nem tudom tovább. Szeretnék még dalolni egyet Karoiinkának. — Majd dalol neki máskor — mondta Nietschneider. — jól van, no, jól van. Csak már ne akarjon kikergetni. Ha úgy tetszik, elmegyek, ha meg nem, itt maradok maguknál egészen hétfőig. Hehehe! Nézze, mennyi itt a cinege, biztosan megérezték a disznótorszagot, de most aztán már csakugyan mennem kell. — Jó éjszakát! — Hm! legalább világosan megyek haza. Nietschneiderkém! Én németül nem tanultam, de ha akarja, magyarul e’dalolok magának valamit. Nietschneiderkém, azt, hogy: jaj, de magas, jaj, de magas... — megint delolni kezdett. — üdvözlöm az otthoniakat! — Átadom, mindenkinek átadom. Jó reggelt. Jó reggelt! .A feleségem azóta már az erdőt járja. A verebek csiripelnek majd egész úton a fülembe, hát nem gyönyörű? Isten vele, Nietschneiderkém! — Isten áldja! .A kis ablakon kékes fény szűrődött be az istállóba. A tehenek már talpon voltak, és erősen nyugtalankodtak. Andrej felkelt, kereste a létrát, hogy felkapaszkodik rajta az istálló padlására, s legalább egy nyaláb szénát dob 1 © n nekik. A létrát meg is találta, de akkor már nem nagy kedve volt a padlásra kapaszkodni, mert rájött, hogy nagyon szédül. Tegnap ugyanis többet ivott a kereténél. Ma tennie kell valamit, hogy ebből a másnaposságbón kigyógyuljon. Lemegy a völgybe, és megaáítja a fejét a patakban, lehet, hogy az majd egy kissé rendbe hozza. Meg a friss levegő sem árthat. Letette a létrát, és visszament a fekhelyéhez. Fogta a szénát, amelyen feküdt, és a tehenek elé dobta, hogy legalább néhány pillanatra elcsendesítse őket. Tudta, hogy nem sokára jön majd Nietechneider, utána meg a keresztanyja, aki majd megfeji a teheneket, és figyelmezteti Andrejt, hogy vasárnap van, tehát UHk elmenni a templomba. Indulnia is kellene azonnal, mert ha itt lődörög csak az istálló környékén, meglátják rajta, hogy nincs egészen rendben. Pedig hát nem is ivott valami sokat. Tegnap tiszta volt a feje, taltán egyes-egyedül maradt józan. Strookende! báőtya kiszakított egy padlódeszkát, de aztán nagyon szégyenlette zabolátlanságát, és sírva ment haza. Andrej el akarta kísérni, de aztán utánuk futott Hilda is, ott találkoztak az úton mind a hárman. Meglehet, hogy Andre számított is valami hasonlóra. Persze, ha eskü alatt vallana, be kellene ismernie, hogy elsősorban Annára gondolt. .Anna fiatalabb és hajadon, máskülönben nem is érdeklődött volna Iránta. De mit tehet ezek után? Mit gondolhat Anna öró’a? Még ma el kellene mennie Hildához, hogy bocsánatot kérjen tőle. De miért kérjen bocsánatot? Hilda csak kinevetné, sőt talán még Annának is elfecsegné, hogy ő milyen ostoba és neveletlen. Lehet, hogy Anna már tud is mindenről. Csakugyanl Nem fog Anna álulkodni rájuk? Találkoznia kellene vagy az egyikkel,vagy a másikkal, hogy mindent megmagyarázzon nekik. De mit magyarázgasson ő? Még ostobábbnak vélik majd, mint amilyen a valóságban. Sőt, ki tudja. Strockendel bátya nem tud-e arról, hogy Andrej ott kint csókolózott Hildával? Nem, nem tudhat róla. De ha a fülébe jutna is, ha az egész ügy valamiképpen ki is derülne,Andrejnak lenne mivel mentegetőznie. Hiszen nem ő ment Hilda után, hanem Hilda ment őutána, Hilda kezdett vele csókolózni. Sőt, ahogy a lány faggatta, ahogy kíváncsiskodott, nem szerelmes-e belé! Meg kellett volna mondania, csak azért is meg kellett volna mondania, hogy Anna jobban tetszik neki. Csakhogy nem mondott semmit. Hiszen ő még ezekre a dolgokra nem napon gondolt. Amíg fiatalabb volt, Maringulával barátkozott, lány a szomszédban lakott, együtt jártak iskolába is, és mindenről lehetett vele beszélgetni. Egyszer a disznóől mögé bújtak, s akkor Maringula is megcsókolta. A többi gyerek a kerítés mögül feste őket, és aztán sokáig gúnyolódtak rajtuk, Andrej tudja, hogy Ma*ringina most is szívesen gondol rá. Ha nem a feje, az átíkoizott feje, mikor szűnik meg már végre a fejfájása? Megint visszaült a vackára, és a piszkos ablakot bámulta. Kínt már egészen megvirradt.A keresztapja is bizonyára lefeküdt, mert különben már rég kijött volna etetni, stehet, hogy neki is van még a fejében, mert tegnap ugyancsak felöntött a garatra. Tulajdonképpen jó is, hogy mindnyájan leitták magukat, így legalább vele,Andrejja senki se törődött. Mindenkinek csak a mulatságon járt az esze, úgyhogy Strockeider bátya távozása nem keltett semmilyen különösebb feltűnést. Nietschneider elkiáltotta magát; Andrej rjent utána! Am .Andrej ment volna anélkül is. Hilda futot ki utánuk, ő meg azt hitte, hogy Anna az. Csak amikor a lány utolérte, akkor jött rá, hogy tévedett. — Olivér bácsi, ott felejtette a kabátját. Strookendeil elment, ő meg ott maradt vele kettesben, Hilda hozzáhajolt, és csókolgatni kezdte, ő először megijedt. Olyan furcsa érzés az, amikor az embert egy idegen, férjes asszony csókolgatja. — Menjünk innen! — Andrej, hogy lehetsz ilyen nevetséges? — gúnyolta. .Alighanem azt hitte, hogy Andrej valami ügyefogyott, gyáva alak, aki még védekezni is képtelen, és azt tehet vele, amit akar. Nagy tévedés. Andrejnak is megvan a magához való esze. — Tudod, Hilda, én most részeg vagyok. — Ne beszélj mellé, jól ismerem én az ilyen férfiakat. -Azt hiszed, hogy túljársz az eszemen? — Aztán hozzásihrult — Andrejko, miért vagy ilyen? Ő meg csak állt. Hilda dühbe gurult, és azt vágta a fejéhez, hogy hülye, mert alakoskodik, és nem akarja őt megölelni.— De csakugyan részeg vagyok. —Akkor meg minek jöttél ki? — Ám egy kis idő múlva újra odahajolt hozzá, és megint csókolgatni kezdte. — Andrej, hiszen nálamnál jobb nőt nem találsz. Ez Andrejt rettenetesen megdöbbentette. Hetet,havat összehordott, olyan butaságokat fecsegett, amelyek azelőtt soha még csak meg se fordultak a fejében. Hada kacagott, s vele nevetett ő is.Valaki kijöit a kertbe, részeg hangon komnylkélt. — Be kell mennünk, nehogy keressenek bennünket. — Átfogta Andrej vállát, és még menet közben is minden pillanatban megcsókolta. A ajtóban elmosolyodott. — Andrej, erről egy kukkot se senkinek! Strockendel néne éppen akkor rohant ki a házból. — Hol van Oliver? — És feleletre se várva, elsietett a férje után. Andrej és Hilda bementek. — Se p asszony, már megint nem iszunk — hadarta éppen a felügyelő. Andrej fogta a poharát, és egy hajtásra kiitta, a Hilda odament a tűzhelyhez, kezét melengette. Annával beszélgetett valamiről, és mind a ketten kacagtak. (Folytatjuk) MUNKA • ,,Marika 15“: Verseit elolvasva úgy látjuk, hogy még túlságosan fiatal. Se nyelvi, se gondolati ereje nincs sorainak. Nézzünk talán egy példát: „A tűzben villogó emberi vágyért; / Az éretlen gyermekek haláláért, / melyre gyilkosok szuronya célzott , a kisírt szcmú anyákért, kiknek könnyei a hosszú bánhődésben , versengve folytak le homlokráncok csatornáin a stb. Ez bizony zavaros. Először is nem tudjuk pontosan, hogy a gyilkosok szuronya a halálra célzott-e, vagy a gyerekek halálét okozta. Másodszor, milyen testhelyzetben voltak azok az anyák, akiknek ..könnyei 8 hosszú bánkódásban versengve folytak le a homlokráncok csatornáin.“ Érdekes lehetett. Mindenesetre egyelőre csak a tanulást ajánljuk. • „Tudat“. Verse erőtlen, naiv próbálkozás csupán. Hiányzik belőle a költészet legelemibb követelménye is; színtelen, suta, semmitmondó Íme néhány sora: „Gyermeki álmok! ' Hová tüntetek? / Oly szép jövőt szőttetek. ' Elsodort a tudat álmodozni, ' tovább virágozni.“ stb. ,,Hová merült el szép szemed kérdezhetnénk világa?“ — nagy költőnkkel, de a verben ez sem segítene. Egyszerűen azért, mert önnek nincs mondanivalója. Tanuljon. • „Majd ha“; Kezdjük mindjárt idézettel: ,,Ha úgy érzed nincs tovább, szólj! / Szólj, ha szívedben kialudt a fény, / Ha nem akarsz tőlem már semmit, / Szólj, szólj minél előbbi“ Ha már ennyire sürget bennünket, hát szólunk. Csupán jó verseket akarunk öntől, a ezért azt tanácsoljuk, hogy olvasson, müívelődjön. Az se baj, ha az olvasást verseken kezdi... • ..Mambo“ „Csalódás“ című versében így ír: „Embert az életben / Sok csalódás éri / S ezek a csalódások őt / Messze elkísérik.“ Reméljük, tanácsunkkal, hogy inkább olvassa a verseket, nem okozunk önnek újabb csalódást. Mondanivaló nélkül a vers csak üres, fölösleges szócséplés. Válasz ILDI jeligére Feltételezem, nincs alapja vőlegényed gyanús igatásainak. Aligha tudod megváltoztatni őt. Te magad írod, hogy nem hozzád idő. Milyen életed lenne mellette? Már most hazudik neked, csúnyán beszél, és durva, pedig még csak a menyasszonya vagy. A házasság legfontosabb tényezője a szerelem, de egy harmonikus, jó házassághoz egymagában nem elég. Úgy gondolom, hogy a szerelem is csak a te részedről őszinte. Bebizonyította, hogy szeret? Ha szeretne, nem így bánna veled. Gondolkozz, és magad is rájön az, hogy ez a fiú nem érdemel meg téged. Várj türelemmel, eljön az igazi. Az érzelmeid ne fecséreld ilyen fiúra! jelige: Aliz Válasz a KALANDRA CSABIT című levélre Vigyázzon, mert a kaland csúnya falttal végződhet. Nagyon szomorú egy édesanyára nézve, ha úgy érzi, hogy nem tudna ellenállni. Őszintén sajnálom a férjét, akinek maga és a két kislánya a szeme fénye. Remélem, hogy a kalandból nem lesz semmi. Én az ilyen embernek még a barátságát se fogadnám el. Legyen bátorsága visszautasítani őt. Kívánom, hogy a józan ész kerekedjen megában felül. jelige: Egy édesanya - Válasz EGY REGRüT.A tengéreti esetetekben a szülők véleményét tartom helyesnek. Nem sok értelme van a katonaság előtti eljegyzésnek. Ne akard mindenáron biztosítani magadnak a lényt. Hiszen ezt a jegygyűrűvel sem érheted el. A két év nem oly végtelenül hosszú idő. Ha néhány hónapos távollét után is érzitek szerelmetek erejét, akkor a szabadságod alatt is eljegyezhetitek egymást. Én is hasonló helyzetben voltam. Eljegyzés nélkül voltunk távol egymástól két évig. Ez az idő igazi préle volt arra, hogy meggyőződjük érzelmeink erejéről. Jegygyűrű nélkül is éreztem, hogy csakis vele lehetek boldog. Az ország távoli részén katonáskodni, és kitartani a barátnő mellett, nemes cselekedet. A várakozás ideje bizonyítja majd be legjobban, hogy helyes-e szándékod. Jelige.. P. M. S. Válasz a LEMARADTAM című levélre Még van ideje. Ilyen fiatalon még nem számíthatja magát a vénlányok közé. Szerintem a lányoknál a legjobb férjhez menési kor a 20—22. év. Néha a fiúk is és a lányok is túl fiatalon házásodnak, nem gondolják meg alaposan a jövőjüket, ezért sok a válás. Jó lenne, ha ezen elgondolkozna. Hiszen csak ezután éri majd el azt a kort, amikor komolyan dönthet. Jelige: Boldogság, teára találsz? Válasz TÜSKE tenigere Szerintem, akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor férjhez ment ahhoz az idősebb, rokkant emberhez. Talán a kisfiához is csak azért volt olyan jó és kedves, hogy a maga tetszését elnyerje. Nem lehet elkérni, hogy újra elvált, de nem vonta le a tanulságot előző házasságaiból. Ha most volt férjei összefogtak ellene, az csak akkor lehet baj, ha nem gondoskodik rendesen a gyermekéről. Ha rendszeresen jár munkába és törődik gyermeke fejlődésével, akkor nem fenyegeti veszély, nem vehetik el magától a gyermekét. Az nem bűn, ha eljár szórakozni, elmegy moziba. Minden embernek joga van a szórakozásra, még az elvált asszonynak is. Ne féljen a támadótól, és ne zárkózzék el a világtól! A magány nem jó barát. Fiatal, és lehet még boldog. A kisfiát nevelje becsületesen, hiszen idővel ő lesz a támasza. Sok sikert! Jelige: Fiatalabb vagyok. Tizenhét éves gimnazista lány vagy, szomorkodsz egy barátnőd miatt, aki téged csak kihasznál, de te mégis igazi barátnőnek tartod. A hűtlen lány miatt nem érdemes keseregni. Hosszú ideig nekem sem volt barátom, aztán rátaláltam, és nagyon jól megértjük egymást. Csendes és komoly kislány lehetsz. Örülj neki, hogy nem vagy olyan kalandhajhászó, mint ő. Nem kell kétségbe esned. Járj társaságba, és megtalálod az igazi babarátnőd vagy azt a fiút, aki mindenért kárpótol, mert több, mint a legjobb barátnő. Jelige: Várj reá! Húszéves főiskolás vagyok, és én is olyan sorsra jutottam, mint te. Hiába várok arra, hogy valaki megértsen. Nagyon hasonló a sorsunk. Ne tagadd meg önmagadat sem a szüleid, sem az esetleges új barátnőid kedvéért. Ne békülj ki a régi barátnőddel, mert ismét megtagad, újabb csalódást okozhat neked. Gimnazista vagy, minden bizonnyal tovább akarsz tanulni. Olvass sokat! Egyszer megtalálod majd azt, aki a jelenlegi erényeidért fog becsülni. Kívánom, hogy tartalmas, boldog életet él). jelige: „Újra tavasz tesz, kedves“ Válaszok az jeligére ÉN MINDENKIBEN CSALÓDTAM című