Új írás, 1964. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)
1964-02-01 / 2. szám - Weöres Sándor: Antik ekloga (vers)
! WEÖRES SÁNDOR ANTIK EKLOGA Mint akit ölnek, törzse hanyatt dűlt, lába kalimpált, csontos mellem alá gömbölyű keble szorult. Szép pajtásom, az égszín pillantása kisasszony, fürge, fiús alakú, lángos-aranyhajú szűz, most szepegett: „Mit akarsz, te bolond? Tréfáltam, eressz el!” Tűzben a tűzokozó még sikogatni se mert, hátha benyitnak s így lepnék meg a hetyke kacért hogy hab-remegése fölé már bika-súly nehezül, inkább karmolt és harapott, s csókkal borítottam félig nyílt ajakát és ragyogó fogait, válla fehérét, mellkupoláit, lenge csípőjét, táncos térde közé csúszva kerestem a rést, s vágyam nedve szökellt combjára s a gyűrt rokolyába. Szégyelltem magamat, s rá haragudtam ezért. A fejemet megölelte anyásán: „Csúnya te! jó volt? Most könnyebb te neked. Hagyj, csacsi, bajt ne csinálj.” Simogatott szelíden s halk gúnnyal: „Uram, kielégült?” Karba ragadtam a lányt: „Fölfalom ezt a rigót.” Arca hevült, pihegett: „Szétszaggatsz! Várj kicsit, édes, gyűrött rongy a ruhám! össze ne tépd, levetem.” Egy kapcsot kinyit és már röppen a székre a szoknya, néhány könnyű rúgás, lenn a selyem bugyogó, és mit tarka ruhába borít a szokás, a szemérem, titkon a párja elé meztelenül kibomolt. Lázban rája fonódtam, szertevetette bokáit, hátamon átkulcsolt, háttal az ágyra bukott, így forrt össze tüzes zivatarral telt levegőben lány s fiú egy testte, kétfejű ősi alak. Szégyenkeztek a lányszoba tarka cserépfigurái, nézni se merték szép szende kisasszonyukat, mint cica nyankolt, mint haldokló hattyú vonaglott, s rengve nyögött a kiságy, tűrve vihart meg esőt. Szép pajtásom, akit már sokszor öleltem a táncban, vittem meztélláb, ölben a csermelyen át, tudtam a kedvét és pici csókját s röpke pofonját: itt velem egy, mégis távoli, új, idegen, fénylő fürge tekintete most ködfátylú tehénszem, asszonyi lett, megadó, lángba borult szerető. Végül a hölgy pityeregve s a párna-gubancba gurulva hátat fordított: „Jobb neked így, te betyár?” Kértem súgva: „Bocsáss meg!” Hátra vetette fejét és kék szem® rám ragyogott cinkosan és kacagón., MJ! 148