Új írás, 1971. január-június (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-01-01 / 1. szám - KÖRKÉP - Lukácsy Sándor: Petőfi, versről versre (1848 januárja)
LUKÁCSY SÁNDOR 1848 januárja Petőfi versről versre És ha megkísérelnők egy költő termését - lelkét — úgy bemutatni, hogy műveit versről versre haladva tárgyaljuk, keletkezésük időrendjében s egyet sem hagyva ki? Ilyen feladatra eddig, tudtommal, csak Goethe kiváló kutatója, H. A. Korff vállalkozott, s ő sem a teljesség igényével (Goethe im Bildwandel seiner Lyrik, 1958). A monográfiák, a tanulmányok szerzőinek módszere általában más: vizsgálódásuk tárgyát, a kiszemelt költő verseit csoportokba sorolják, műfaji, tartalmi, hangulati stb. rokonságuk szerint, s többé-kevésbé felforgatva a kronológiát. E hagyományos módszer tagadhatatlan előnyökkel jár: kapcsolatokat, összefüggéseket, vonulatokat tár fel az életműben, segít kiemelni a lényeget, uralkodik, ha tud, tárgya felett. De vannak, lehetnek e módszernek hátrányai is. A csoportosítás egy kicsit mindig önkényes: megeshetik, hogy inkább jellemző a csoportosító poétikai nézeteire, mint a költői termés valóságos belső alkatára. Horváth János például, a nagy Petőfi-könyvben, nem egyszer tárgyal minden szempontból (tehát nemcsak a keletkezés idejére nézve) szorosan összetartozó verseket műve más-más, távoli fejezeteiben. Baj van a lényeg kiemelésével is. Minden kiemelés, szükségszerűen, más vonások (életművészek) háttérben tartása, esetleg mellőzése révén jön létre, de Horváth János nem egyszer olyasmit mellőz, ami - más felfogás szerint - lényeges. A nagy könyv Petőfi 115 (száztizenöt) versét - az életmű egynyolcadát - meg sem említi, köztük olyan költeményeket, mint a Fekete kenyér, Gróf Teleki Sándorhoz. Beaurepare. Dicsőséges nagyurak. Ismét magyar lett a magyar. A vén zászlótartó, Európa csendes, újra csendes stb. A közhiedelemmel ellentétben: tudomásul kell venni, hogy Petőfi életművének nincs,minden versére kiterjedő, teljes feldolgozása. Mint ahogy nincs időrendben haladó tárgyalása sem. Holott - épp Petőfi esetében - mind a két igénynek, a teljesség és a kronologikus tárgyalás igényének érvényesítése kívánatos és meg is valósítható. Termékeny költő volt, de szűken számlált éveiben annyit mégsem írhatott, hogy a teljességről eleve le kellene mondanunk. És minden, amit írt, legalább is kiforrott korszakában, van annyira fontos és becses, hogy elemző figyelem méltó tárgya legyen. A kronologikus tárgyalás pedig különösen nagy haszonnal kecsegtet éppen nála, annál a költőnél, akinek egész életműve egyetlen nagy lírai önéletrajz, akinél az időfolyamatból szükségképpen kiszakíthatatlan ihlető élettény (élmény) s a mű (egy-egy vers) oly szoros, szinte vizuálisan érzékelhető kapcsolatban van. Valahányszor keletkezésük rendjében olvasom Petőfi verseit, valami néven nem nevezhető élményben részesülök: mintha cikázó vonalakat látnék, miként egy kardiográf elektromos jelszalagján, lüktetést, ritmust 93 érzek, ritmust az ihletek, élmények, témák, politika, szerelem, dac, enyhülés.