Új írás, 1973. július-december (13. évfolyam, 7-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám - KÖRKÉP - Szigethy Gábor: Csokonai Vitéz Mihály, anno 1795

SZIGETHY GÁBOR Csokonai Vitéz Mihály, anno 1795 „Budáról május 20-án. A halálra ítéltetett személyek szekerekre ültetődtek ma jókor reggel, s lehozattattak a Várból a Bécsi kapuhoz nem messze eső generális kaszáló vagy rét nevezetű térségre. Az öt rabokt közül mindegyik külön-külön négylovas szekéren ült, háttal a kocsisnak és szembe a papjával. Hajnóczy József, evangelika valláson lévén, tisztelendő Molnár nevű pré­dikátort kívánta maga mellé. Nagy bátorságot mutattak gróf Sigray Jakabon kívül, ki még a tömlöcben beköttette a maga szemeit. Hajnóczy ráismert egy katonára, ki a szekér mellett ment, s azt mondta felőle tiszteletes Molnár úrnak: Én adtam - úgy­mond - ezt a legényt viceispán koromban katonának, s úgy történt, hogy midőn Bécsbe vivének fogva, ő vala egy a mellém adatott őrzők közül, s most midőn halálra visznek, íme ő egy legközelebbről kísérő strázsám." (A bécsi Magyar Hírmondó tudósításából, 1795) Csokonai Vitéz Mihály 1795 húsvétján Halason volt legációban s onnan Pestnek vette útját, a Kunságban legáción levők régi szokása szerint. Május 9-én herceg Batthyány József prímásnak udvarol verseivel, feltételezhetően fel­keresi az első magyar Játszó-Színi Társaság előadásait s talán a társulatot is, hisz korábban levelezett velük: öt levelet írt, magát ajánlva, de választ nem kapott. Május 15-én Dugonicsnál tiszteleg, terjedelmes verssel köszönti, 20-án ott tolong a tolongók között a Vérmezőn. Június 8. és 10. között már Debrecen­ben látták, s mert akkoriban körösi szekéren is négy nap volt az út odáig, leg­később 4-én reggel el kellett hagynia Pestet. De mert a nagykőrösi gazdák szervezte távkocsikázás tetemes összegbe került, okunk van hinni, hogy Csokonai legfeljebb ha gyorsparaszttal, az olcsóbb, de rázósabb kocsialkalma­tossággal utazott, ha nem éppen gyalog, menetközben kéredzkedve fel jobb emberek szekerének saroglyáiba. Így lehet, hogy korábban indult, de június 2-án, ez Pál és Szolártsik Sándor kivégzésekor talán még Pesten volt. Csokonai Vitéz Mihály nem érezte jól magát Pest-Budán. Idegen volt számára a város, a nyüzsgés, a soknyelvű sokadalom, a baráti fogódzók nélküli bizony­talan világ. „Inkább laknám Moldovába, Bukarestbe, / Mintsem a candra, pénz­ sípos, fene Pestbe. / Búcsúzz hát el innen, hasam és erszényem, / Mert itt pénzbe kerül minden kedves kényem." A kollégiumi diák, akinek ritkán fordult meg pénz a zsebében; aki a piaci kofákat is ismerte Debrecenben; aki ha kiült Darabos utcai házuk elé a kispadra, minden arra haladónak, mint isme­rősnek köszönt; aki ismerte a debreceni kurtakocsmákat, ahol va­rbort mértek titokban, merthogy ismerősei, barátai voltak a szőlősgazdák is; aki kollégiumi

Next